Kisebbségkutatás -  12. évf. 2003. 1. szám

Fel-fellángoló viták a ruszin azonosságtudatról

Vološin, Avgustin: Rusini či ukraincy? = Duklâ, 50. rik. 2002. 3. no. 84-85. p.

 Kárpátalján és a környező államok ruszinok lakta régióiban időről-időre felújulnak a ruszinok azonosságtudatával kapcsolatos viták és torzsalkodások. Hol az emigráns ruszinok és híveik, hol a russzofilek, hol pedig (a "hivatalosaknak" minősített) ukrán pártiak "kellemetlenkednek" a másik két csoportosulás egyikének, másikának vagy mindegyikének.

            Ezúttal russzofil agitátorok járják a falvakat és a kultúrházakat, hogy orosz nyelvű tankönyvekre gyűjtsenek előfizetőket. Érvelésük a következő: "Mi ruszinok voltunk, továbbra is azoknak kell maradnunk, orosz nyelvű tankönyvekből tanultunk, továbbra is belőlük kell tanulnunk, nagyjaink: Duhnovič, Pavlovič, Popradov stb. ugyancsak ruszinok voltak, így hát nekünk is ruszinoknak kell maradnunk, s nem pedig holmi ukránoknak."

            Aki ruszin nem ért velük egyet, szocialistának, kommunistának, istentagadónak bélyegzik, az ukránságot pedig valóságos ördögként, a ruszinság megnyomorítójaként és elpusztítójaként aposztrofálják.

            Ukrán párti szerzőnk heves publicisztikájában megpróbál válaszolni a kérdésre: a kárpátaljaiak és a környező országokban élő nyelvrokonaik vajon ruszinok-e avagy ukránok. Mindenekelőtt leszögezi: "Kétségtelen, hogy mi ruszinok vagyunk. Ezt vallja valamennyi tudatos ember Kárpátalján, Galíciában, Bukovinában és Nagy-Ukrajnában." E névnek történeti folytonossága van. A ruszinság nem is akarja elhagyni ezt a nevet. De: "Ha népünk neve mögé valamilyen tudatos vagy nem tudatos módon olyan kártevő férkőzik be, aki nyelvünket nem ismeri tökéletesen, nem rendelkezik népünk lelkületével sem, csupán idegen érdekeket szolgál, azzal szemben második nevünket, az ukránt kell kiemelnünk, hogy még erőteljesebben hangsúlyozzuk elválaszthatatlan egységünket a nagy ukrán néppel, illetve hogy nincs semmiféle közösségünk azokkal, akik - miközben ruszinoknak mondják magukat - csak ködösítenek és elárulják nemzetünket." Az írás - jellemzően - így végződik: "Hát akkor, ukránul öntudatos állampolgárok, munkára fel! Harcoljatok - győzni fogtok!"

Futala Tibor

Vissza