Kisebbségkutatás -  10. évf. 2001. 1. szám

Lengyel emigráns törekvések az ukrán-lengyel viszony rendezésére 1945 és 1950 között

Motyka, Gregorz - Wnuk, Rafał: "Pany" i "rezuny" na emigracji. Próby pororzumienia polsko-ukraińskogo na Zachodzie 1945-1950. = Więż, 43. r. 2000. 9. no. 197-207. p.

A nyugati lengyel emigráció meglehetősen szervezett volt, élén a londoni lengyel kormány állt, amelyet minden valamire való csoport és személyiség elismert. Ezzel szemben a második világháború után több százezer főnyire duzzadt ukrán emigráció kisebb, egymással állandóan marakodó szervezetecskékre tagolódott tagjai korábbi funkciója, helyzete és nézetei szerint. Más és más nemzeti hitvallásuk volt a koncentrációs táborokból kijötteknek, a Németországban foglalkoztatott munkásoknak és a szovjetek elől elmenekült értelmiségieknek, no meg a németek szolgálatában állt katonáknak és rendvédelmieknek. A sok szervezetecske közül az Ukrán Népköztársaság szervezete (ukrán betűszava: OUN) és az Ukrán Nacionalisták Szervezetéből (OUN), valamint az Ukrán Felszabadítási Főtanács (UHWR) tagjaiból alakult kommunista-ellenes platform, az UPA volt jelentékeny.

A londoni lengyel kormány már a háború második felében szükségesnek tartotta, hogy az 1939 előtti ország keleti és délkeleti részében élt ukránok ügyében állást foglaljon (1943. március 31.). Eszerint az ukrán nemzetiségű lengyel állampolgárok jogi és tényleges egyenlőséget élveztek volna, ápolhatták volna nemzeti kultúrájukat, jövő értelmiségük a lembergi ukrán egyetemen tanulhatott volna. És természetesen: a földreform is szerepelt a kormány ígérvényei között.

A háború utáni képlékeny helyzetben a londoni lengyel kormány -Stanisław Paprocki kezdeményezésére és Adam Tarnowski külügyminiszter támogatásának köszönhetően - belátta, hogy az 1943. évi ígérvények az ukránok számára már korántsem vonzóak, s ezért meghirdette a lengyel állam lengyel-ukrán állammá való alakításának programját (1945 augusztusában). Aztán a lengyelek még további engedményeket is kilátásba helyeztek, nevezetesen: a két nemzetű köztársaság belső határát hajlandók lettek volna az ukránok javára módosítani, s a vegyes lakosságú térségekben a határt úgy megvonni, hogy mindkét oldalon kb. ugyanannyi kisebbségi polgár maradjon (1946. március 25.).

A lengyelek rugalmasan változó elképzeléseik megvalósulása érdekében rengeteg energiát fordítottak az egyes ukrán szervezetek megnyerésére. Az ukránok, miközben kellették magukat, minden lengyel ötlettel egyetértettek, kivéve a Jaltában elfogadott határ módosítását, amihez még az antibolsevista UPA is mereven ragaszkodott.

Nem hiányoztak a lengyelek próbálkozásaiból a civil kezdeményezések sem, 1947-ben a nyugati lengyel emigráció vezető újsága, a Kronika vitát kezdeményezett az ukrán-lengyel megbékélés elősegítése érdekében. E civil - újságírók által éltetett - vita elől az ukrán Čas sem zárkózott el, s akárcsak a Kronika, ő is megnyitotta hasábjait az "altera pars" képviselői előtt. Az 1947 októberében befejeződött vita bizonyos értelemben jégolvadást eredményezett, azaz őszinte volt, és kölcsönös tiszteletről biztosította a két érdekelt nemzetet.

Politikai síkon azonban továbbra sem sikerült pozitív irányba elmozdulni, annak ellenére sem, hogy 1947 novemberében létrejött az ukránok egységes antibolsevista felszabadítási ligája, az ALON, majd 1948 júliusában az Ukrán Nemzeti Tanács is.

A határvonal körüli huzavona a negyvenes évek legvégére sem ért véget. Az utolsó sikertelen egyeztetések 1950 szeptembere és decembere között zajlottak le. Belőlük az időközben külügyminiszterré avanzsált Mieczyslaw Sokolowski azt a következtetést vonta le, hogy "jelenleg az ukránokkal való párbeszédre nincs lehetőség, és az nem is célszerű".

A történet arról tanúskodik, hogy az ukrán félben a realitásoktól megfosztott emocionális beidegződések éltek. Így a kapott ajánlatokat a "lengyel ravaszság" megnyilvánulásainak tartotta, ugyanakkor ragaszkodott ahhoz a Jaltából következő területi "zsákmány" megtartásához, amihez az emigrációban semmiféle haszon nem társult.

A két szerző végkövetkeztetése: "A lengyel javaslatok elfogadása - bár ennek nem lett volna nagyobb jelentősége a nemzetközi politikában - esélyt kínált volna arra, hogy az emigrációban élő lengyelek és ukránok között jóval szívélyesebb légkör alakuljon ki. Ha ez bekövetkezik, annak minden bizonnyal jótékony kihatása lett volna a jelenlegi ukrán-lengyel viszonyok alakulására is."

Futala Tibor

Vissza