Kisebbségkutatás -  10. évf. 2001. 1. szám

Elfelejteni a "nemzet"-et: A nacionalizmus posztnacionalista megközelítése

Tishkov, Valery A.: Forget the 'nation': post-nationalist understanding of nationalism. = Ethnic and Racial Studies, 23. vol. 2000. 4. no. 625-650. p.

A nacionalizmust definiálni szándékozó meghatározások mind gyengék, hiszen inkább újabb kérdéseket vetnek fel, választ pedig nem tudnak találni rájuk. A történelmi megközelítések szerint a nemzet egy hatalommal bíró történelmi és társadalmi valóság. A többi definíció szerzői más objektív/szubjektív jellemzőkből kívánja felépíteni a nemzet fogalmát: ilyen pl. a közös terület, a nyelv, a gazdaság, a mentalitás stb. Azonban akárhányszor terminológiai megegyezésre próbáltak jutni az elemzők, minden esetben leküzdhetetlen akadály bukkant fel.

A nacionalizmus fogalmát különböző jelzőkkel is felruházták. Beszélnek politikai nacionalizmusról, kulturális nacionalizmusról, etnonacionalizmusról stb. Ezek élesen nem választhatók szét egymástól, csak a fogalom egy-egy aspektusára helyeznek nagyobb hangsúlyt.

A társadalomtudósok vizsgálják a nacionalizmust mint társadalmi alkotást is: milyen tényezők vezettek a nemzetfogalom kialakulásához? Egy politikai ok miatt létrejött embercsoport kezdi-e magát valamely nemzethez tartozónak gondolni-érezni, esetleg egy közös gondolkodásmóddal, kultúrával rendelkező közösség tartja-e magát nemzetnek? Természetesen mindkét felfogás komoly argumentációkra támaszkodik.

Ma azonban inkább az a kérdés izgat sok embert, hogy a modern világban mi a nemzet, van-e még funkciója, vagy csak egy történelmi fogalom már. Mit gondolunk ma az összetartozásról, a közös értékrendről és az identitásról? Hogyan vélekedik Nagy-Britannia lakója nemzethez tartozásáról, aki történetesen angol, skót, walesi vagy északír? Vagy egyszerre britnek és angolnak, britnek és skótnak, britnek és északírnek tartja magát? Állampolgársága világos, de melyik a valódi kultúrája? Ez a kérdés az igazi probléma. Dan Smith, egy nemzetközi szervezet Oslóban dolgozó igazgatója angolnak nevezi magát, ha Nagy-Britanniában tartózkodik, de britnek, ha Dániában. Sokan általában az angol nemzetről beszélnek, de nem válaszolnak arra a kérdésre, hogy mi a saját identitásuk.

A nemzeti érzés feltörésének egyik példája a 20. század végén a Szovjetunió felbomlása. A lettek, ukránok, csecsenek és a többi, volt Szovjetunió területén élő népcsoport saját nemzeti identitását megtalálva önálló nemzetállamát kívánta megteremteni, ez vezetett az ország és az egész kommunista rendszer felbomlásához. Azok a népek, amelyek korábban már rendelkeztek államisággal, de az idők során elvesztették, most újra létrehozták azt (például a balti államok). Vannak olyanok, akik a mai napig harcolnak saját államiságukért (például a csecsenek). A Szovjetunió ugyanis nem elsősorban etnikai határai mentén esett szét, hanem a volt tagköztársaságok alakultak önálló államokká. Az oroszok pedig az Oroszországon belül élők csoportjait nem ismerték el nemzeteknek, hanem csak etnikai csoportoknak, azok hiába kiáltották ki függetlenségüket, és szeretnének saját államukban élni.

A volt szovjet érdekszférához tartozó országokban is lezajlott ugyanez a folyamat: Csehszlovákia szétvált Csehországra és Szlovákiára, Jugoszlávia területén pedig véres harcok folytak az önálló államok megteremtése érdekében, illetve e szándék ellen. Az etno-nacionalizmus felerősödése az utóbbi esetben etnikai tisztogatásokhoz és háborúhoz vezetett.

A Nyugat viszonya ambivalens az említett, Kelet-Európában lezajlott és a mai napig tartó folyamathoz. A nemzeti kisebbségek jogainak elismerése a nyugati kultúrkörben természetes, támogatják a népcsoportok önrendelkezési jogának megadását, de ugyanakkor a határok sérthetetlensége is alapelv, ráadásul túl sok a vér, túl sok az áldozat a nemzeti identitásért zajló harcokban. Ezért nem álltak világosan egyik oldal mellé sem. Bosznia-Hercegovina és Koszovó esete azonban megmutatta, hogy ez a hozzáállás talán még több áldozathoz vezet, mintha határozottan kiálltak volna az igazság mellett; ezért dönthettek a Szerbia elleni légicsapások mellett.

Globalizálódó világunkban ráadásul a nemzetfogalom értelme is kérdésessé válik. Lassan már csak egy metaforikus jelentése van, érzelmi töltéssel és némi politikai legitimitással. Persze azok a tudósok, akik a nemzetállam végéről beszélnek, csak a nagyon távoli jövőbe helyezhetik elhalását, hiszen az államnál egyelőre még nem találtak működőképesebb intézményt. Egy a hidegháború utáni világ jövőképét felvázoló tanulmány szerint csak az erős államok képesek megtartani a nemzetközi békét és megelőzni az erőszakot.

Sokféle kritériuma van annak is, hogy egy ország nemzetállam-e, vagy sem. Oroszországot nem tartják nemzetállamnak, hiszen területén nemcsak oroszok élnek. Brazília vagy India esete már kétséges: nemzetállamnak tekinthetők-e, vagy sem? Nyelvileg sokkal megosztottabbak, mint például Oroszország, mégsem hivatkoznak arra, hogy területükön sokféle népcsoport él. Kínában az 1950-es években körülbelül 400 "nemzetiséget" regisztráltak, majd 56-ot ismertek el hivatalosan, mégsem kérdőjelezi meg senki sem, hogy Kína nemzetállam.

Nemcsak az identitástudat erősségétől függ az, hogy egy országon belül a nemzeti kisebbségek harcolnak-e önrendelkezési jogaikért, autonómiájukért, esetleg önálló államukért. Magatartásuk nagymértékben függ az ország gazdasági helyzetétől is, hiszen egy jóléti társadalomban élve az emberek nemigen kívánják békés, nyugodt életüket feldúlni azért, hogy megteremtsék saját nemzeti államukat. Ezzel szemben egy gazdaságilag sikertelen, labilis államban élő kisebbségi polgárok hajlamosak elhinni azt, hogy önállóan esetleg jobban fognak élni. Oroszország esete erre a legjobb példa.

Nemzet és nacionalizmus Nyugaton sok esetben már kiüresedett fogalmak ugyan, de a világ többi részén még létező, tartalommal bíró entitások. Remélhetőleg azonban nemsokára elérkezik az az idő, amikor máshol is elfelejthetjük a nemzetet mint politikailag kirekesztő kategóriát, csak a kulturális nemzetfogalom él tovább egy közösség hagyományaiban, szokásaiban és értékvilágában. (Ha a baszkok, katalánok északírek stb. szaporodó példáira gondolunk, a szerző állítását kissé leegyszerűsítőnek kell tekintenünk. És még inkább a nemzetet mint átfogó fogalmat és valós képződményt elparentáló, ásatagnak minősítő felfogást. - a szerk.)

Biczó Krisztina

Vissza