Kisebbségkutatás -  9. évf. 2000. 3. szám

Eszék 1529 és 1687 közötti élete és fejlődése török források tükrében

Moačanin, Nenad: Osijek u turskim izvorima.= Časopis za suvremenu povijest. Povijesni prilozi 16. 1997. 33-56. p.

A korábbi török forrásfeldolgozások revíziója és az újabban megismert források elemzése lehetővé teszi, hogy hiteles kép kerekedjék ki Eszék török megszállás alatti, az 1529 és 1687 közötti másfélszáz év életéről és fejlődéséről. A forrásrevízió mindenekelőtt Evlija Cselebi útleírásának eleddig félreértett megállapításait helyezi valós összefüggések közé, az elemzés pedig az időközben előkerült személy- és adóösszeírások, bírósági dokumentumok értelmezését, ellentmondásainak kiküszöbölését végzi el. E (mikrofilológiai módszerekkel operáló) munkálatok után a következőket lehet megállapítani.

Eszék - eltekintve attól, hogy a hódoltság kezdetén néhány évig falai között székelt a határőrvidéki bég - nem töltött be fontosabb politikai-igazgatási funkciókat. Kereskedelmi csomópontként, ebből következően vásárközpontként játszott szerepe sokkal fontosabb volt, mint közigazgatási funkciója, különösen hogy 1566-ban elkészült a Drávát átívelő híd. Aztán - néhány évvel 1600 után - egy egyházi alapítvány jóvoltából az alsóvárosban felépült a vásári-kereskedelmi komplexum, amely 1634-ben egészen az alsó város nyugati határáig terjeszkedett. A valóságos kiskereskedelmi forgalom soha nem tett szert nagyobb jelentőségre, kivéve a későbbi időszak aranyművességének forgalmát.

Eszéknek a fentiekkel párhuzamosan katonai funkciója is volt, különösen az oszmán uralom első éveiben és második felében: erődítményeiben ekkor tekintélyes létszámú helyőrség tartózkodott. A katonai manufaktúrák bizonyos válfajai (ágyúöntés, lőporgyártás) ugyancsak felvirágoztak a városban.

A híres-nevezetes eszéki vásárt részben az alsó városban tartották, részint rajta túl a szabad ég alatt, mivel a várost körülvevő sáncárkon kívül semmiféle alkalmas épület nem állt a vásározók rendelkezésére. 1634-ben azonban e területeken szépszámú állandó bolthelyiséget építettek.

Noha az említett Dráva-híd sokat lendített a város kereskedelmén és üzleti életén, de az oszmán területekre irányuló kereskedelemben még nagyobb jelentőségű volt a drávai és dunai víziút. Mindennek köszönhetően a város több mint ezer házból (adózó egységből) álló településsé fejlődött, sőt: ha e számhoz hozzáadjuk a kereskedelmi és katonai objektumokat és a hozzájuk tartozó személyzetet, valamelyest még népesebb és tekintélyesebb volt a település, mint azt az állandó lakóhelyek száma mutatta.

Moačanin munkájában néhány mondat erejéig kitér - ismét Evlija Cselebi megjegyzéseiből kiindulva - Eszék lakosságának nyelvi összetételére is. Kijelenti, hogy a neves utazónak az az állítása, miszerint a mozlim lakosság nyelve a magyar lett volna, nem vethető el minden további nélkül. Mindenesetre a lakosság többsége két- vagy többnyelvű volt. Ezenkívül az is lehetséges, hogy a pannóniai és "peripannóniai" horvátokat minősítették magyarnak, akiket magyarországi típusú szervezettségük folytán szokás volt akkoriban magyarnak tekinteni. (A "de hát: ki tudja?" könnyed témazárás ingerli a szerkesztőt annak megemlítésére, hogy a nagyvonalúan vázolt változatok egyike sem tartalmazza azt a lehetőséget, hogy a város nemcsak nyelvében, de etnikailag is dominánsan magyar lett volna.)

Fordította: Futala Tibor

Vissza