A mai európai politika

European Politics Today. Ed. by G. A. Almond - R. J. Dalton - G. B. Powell, Jr.
New York: Longman, 1999. 539 p.

A második évezred utolsó évtizede azzal biztat, hogy a következő évezredre Európa 38 állama közös célkitűzések alapján fog egységet alkotni. A politika, a gazdaság, a környezeti viszonyok meg is kívánják egy ilyen egység létrejöttét, s hogy az egyes államok hangot tudjanak adni véleményüknek, hogy érdekeiket hatékonyan képviselhessék, ahhoz jól működő, közös alapot kell biztosítani. Jelen kötet alkotóit is ilyen szándék vezethette, amikor megkísérelték az európai egység létrejöttét, mai és leendő alkotóelemeit és célkitűzéseit a politikai folyamatokon keresztül bemutatni.

A könyv tankönyvnek készült egyetemi hallgatók számára azzal a céllal, hogy bemutassa az új Európa politikáját, áthidalva a Kelet- és Nyugat-Európa közti megosztottságot. Tudomásul veszi az európai országok között még mindig fennálló hatalmas különbségeket, ám a szerzők véleménye szerint a közös történelmi és kulturális múlt Európát olyan természetes egységgé teszik, mely alkalmas terepe a komplex társadalomtudományi és politológiai vizsgálatoknak.

A mű másik célja, hogy a mai európai államok demokratikus intézményeinek és folyamatainak működésén keresztül megismertesse az olvasókat a modern politikatudomány fogalmaival, elméleteivel. Tankönyvként, bár az egyes fejezetek összevethetők, hiszen alapvetően hasonló kérdéseket vizsgálnak, minden egyes rész önmagában is megállja a helyét, ám a végkövetkeztetést az olvasónak kell levonnia, amiben segíthetik a fejezetek végén szereplő kulcsfogalmak gyűjteményei. A fejezetek olvasásához nem kell külön jártasság az egyes államok politikatörténetében, s olyan fogalmakkal, általánosításokkal szolgálnak a diákoknak, melyek segítenek megérteni a politika működését az egyes országokban.

A modern politikatudomány azokból az országokból ered, amelyeket Huntington az "első hullám" országainak nevez: Angliából, a régi Nemzetközösség országaiból, Nyugat-Európából és az Egyesült Államokból. A 19. században és a 20. század elején nagy európai tudósok sora kívánt elméleti magyarázatot adni a modern korban kibontakozó történelmi folyamatokra: Tocqueville, Mill, Marx, Spencer, Weber és Durkheim, hogy csak a legnevesebbeket említsük. Spencer, Marx, Weber és Durkheim az iparosodás, államosítás és modernizáció kérdéseit bogozgatták; Weber és Hintze a modern állam és bürokrácia lényegét ragadták meg; Tocqueville, Marx és Mill pedig a 20. század ideológiai konfliktusai, a liberális és szociális demokráciák, a forradalmi szocializmus és a fasizmus elméleti feltételeinek alapjait fektették le.

A '30-as, '40-es években a nácizmus előretörésével az európai tudós-hagyomány vagy illegalitásba kényszerült, vagy értelmiségi menekültek vitték magukkal, elsősorban az Egyesült Államokba, ahol a hidegháború évtizedeiben elősegítették a politika- és társadalomtudományok felvirágzását. Az '50-es években a demokratizálódás második hulláma új lendületet adott a politikatudománynak, különös tekintettel a politika rendszer-jellegű elemzésének a világ új területein való alkalmazására, mely elősegítette a politikai kultúrák összehasonlító vizsgálatát és annak tanulmányozását, hogy a modernizáció különböző szintjei milyen hatást gyakorolnak a politikai folyamatokra.

A későbbi tudományos kutatások egytől egyig tükrözték a Nyugat- és Kelet-Európa közti különbséget, hiszen a vizsgálatok különböző problémákkal foglalkoztak, és szükségszerűen más-más kutatási módszert alkalmaztak. A demokrácia "harmadik hullámának" tetőzése Kelet-Európában és a volt Szovjetunióban ösztönzőleg hatott az "európai" tudományosság újraegyesülésére. Azokat az elméleteket és kutatási eszközöket, melyeket a nyugat-európai kultúra, intézmények és folyamatok tanulmányozására dolgoztak ki, gyorsan alkalmazták a kelet- és közép-európai országokban is. Ám ugyanilyen gazdag ismeretekkel szolgáltak Kelet- és Közép-Európa új, a demokráciával kapcsolatos tapasztalatai a Nyugatnak. Ez a könyv - a változásokat, a Kelet és Nyugat közti határ eltörlését figyelembe véve - lehetőséget kínál a politológiai elemzés igazán európai szinten való alkalmazására. Értékesek a közös vonások, ám az Európában előforduló különbségek is fontosak. Nyugat-Európával kapcsolatban a szerzők azt vizsgálják, hogyan működik a politika a megállapodott demokráciákban, bemutatva a demokrácia gyakorlatának gazdagságát, változatosságát. Kelet-Európában a szovjet uralom utáni új politikai átmenetek kiváló lehetőséget biztosítanak a modern politikatudomány módszereinek alkalmazására, így vizsgálva a politikai kultúra és az új politikai intézmények kialakításai közti kölcsönhatást.

A könyv szerkezeti felépítése is a tanítás, illetve a szövegkönyvként való használat megkönnyítését szolgálja. A bevezető fejezetek általános értelemben foglalkoznak Európával, az európaisággal s a közös céllal: a demokrácia kérdéseivel. A könyv szerzői szerint az európai államok földrajzi és történelmi különbségei két kritikus pont alapján azonosíthatók: a gazdasági fejlődés élesen elkülönülő szintjei és az etnikai és vallási megoszlás mintái alapján. Így - az európaiak politikai gondolkodásmódját és cselekvési mintáikat, valamint az állampolgárok és politikusok kölcsönös elvárásait tanulmányozva - feltárhatók az európai demokráciák természete, alapjai és változatai is.

A kiforrott demokráciákat tárgyaló fejezet Nagy-Britannia és Franciaország példáján mutatja be annak főbb jellemzőit. A következő két fejezet a nemrégiben megszilárdult demokratikus államok politikai rendszerével foglalkozik Németország és Spanyolország példáján. Végül az utolsó három fejezet olyan politikai rendszereket ír le, melyeknél csak most kezdődött a demokratikus kormányzati rendszerbe való átmenet, s ennek az átmenetnek a végeredménye még kétséges. A három vizsgált ország: Oroszország, Lengyelország és Magyarország.

A Magyarországról szóló fejezet szerzője az Illinois-i egyetem munkatársa, Kathleen Montgomery, aki 1996-ig követi végig az országban zajló demokratikus folyamatokat. Véleménye szerint Magyarország az átmeneti időszakból rendkívül szilárd politikai intézményekkel került ki. Az országban uralkodó pesszimizmus ellenére is úgy tűnik, hogy a nemzet már maga mögött hagyta a múlt tekintélyelvű rendszerének örökségét, s most már az a kérdés, hogy milyen demokrácia fog kialakulni. Ezt nagyrészt az fogja eldönteni, hogy a szavazók mennyire lesznek türelmesek a társadalmi egyenlőtlenségekkel és a szociális biztonság elvesztésével szemben. Ezzel kapcsolatban annak veszélyét hangsúlyozza a szerző, hogy bár a vezető politikusok eltávolodtak ugyan a szélsőségektől, az életszínvonal csökkenése a lakosság közel kétharmadát érintette, akik közt a populista üzenetek népszerűek lehetnek. Az átmenet megegyezésen alapuló természetének és a nómenklatúra fokozatos privatizációjának köszönhetően sok állampolgár úgy hitte, hogy semmi sem változott a kommunizmus bukása után. A többi poszt-kommunista államhoz képest Magyarországon talán jobban kifejlődtek a megállapodott nyugat-európai demokráciák jellemzői: viszonylag stabil többpártrendszere van és az országgyűlés tagjai olyanok, mint Európa bármelyik parlamentjében. A képviselők kezdik megtanulni, mi a dolguk egy demokratikus törvényhozó testületben, és kezdik hivatásukat karrierként kezelni, míg a társadalmi érdekképviseletek lobbizni kezdenek választóikért.

A könyv utolsó fejezete az Európai Unió politikai rendszerét vázolja fel. A kötet végén két nagyon hasznos függelék található: az első statisztikai adatokon keresztül mutatja be a 38 állam társadalmi és politikai életének néhány vonását: úm. népesség, terület, népsűrűség, népességnövekedés 1990 és 1994 között, GDP, foglalkoztatási megoszlás, államforma, politikai jogok 1986-ban és 1996-ban, állampolgári jogok 1986-ban és 1996-ban stb. A második függelék azokat a témákat jelöli meg (pl.: történelem, társadalmi viszonyok, kormányzás, parlament, politikai kultúra, érdekcsoportok, pártok és választás, nemzetközi kapcsolatok), melyekkel a bevezető részben és az egyes országok politikai rendszerének bemutatása során a szerzők foglalkoztak.

Miközben a könyv példát mutat az európai összefüggések iránti érdeklődésből, Európát egyúttal hasznos keretnek is tekintheti ahhoz, hogy a demokratikus folyamat(ok) természetének és működésének általánosabb kérdései is megvizsgálhatók legyenek.

Fordította: Bakos László

Vissza