Kisebbségkutatás                                                                                                                9. évf. 2000. 1. szám

Halbstadt - német nemzeti körzet Nyugat-Szibériában

Klaube, Manfred: Der deutsche Nationalkreis Halbstadt in Westsibirien.= Osteuropa, 1999. 9. no. 923-934. p.

Az Altáj-hegység lábánál található a Kulunda sztyeppe, amelyen Halbstadt székhellyel a Német Nemzeti Körzetet megszervezték; a terület most új fejlődési szakasz előtt áll. 1992-ben hozták létre a megújult Németországban azt a 114 millió márkás támogatási alapot, amely lassan kimerülőben van, de amelynek a feltöltéséről egyelőre nincsen szó. A halbstadti terület gazdaságát szinte kizárólag a mezőgazdaság és a feldolgozóipar alkotja, egyúttal e két ágazat okozza a latens gondokat is. Sőt, újabban a német identitástudat is hanyatlásnak indult.

Németország a jövőben nem kíván nagyberuházásokat támogatni Oroszországban, ezeket mind nagyobb mértékben veszteséges vállalkozásoknak érzi. Ehelyett inkább a kis- és középüzemek felé fordul az érdeklődése, különösen, ha abban oroszországi németek vesznek részt. A nagyüzemek vagy a pénznyelő lakásépítkezések helyett a németek inkább a célzott kommunális beruházásokat támogatják (pl. vízfogyasztásmérők felszerelésével), a német nyelv és kultúra fejlesztését, az ifjúság és az öregek megsegítését. Ezek ráadásul olyan beruházások, amelyeket a körzet teljes egészében használhat, tehát nem keltenek irigységet vagy kisebbrendűségi érzést a nem németek körében. Ezekkel az intézkedésekkel azonban a segítséget nyújtóknak távolabbi célja is volt: a németek kivándorlásának megállítása vagy a folyamat lefékezése, különösen azokon a vidékeken, ahol a németek összefüggő nemzetiségi tömbben élnek.

A gazdaság támogatását célzó beruházások legtöbbje a mezőgazdasági feldolgozóipart szolgálja, az ipari létesítmények színvonalának emelését és az infrastrukturális beruházásokat. Ebbe azért a lakásvásárlási segély, a szakmunkásképzés, sőt újabban az anyanyelvhasználat színvonalának az emelése is beletartozik.

A költségek legnagyobb részét Halbstadt keleti részén az új városrész emésztette föl, a Mengyelejev utca az új városközponttal, a családi házak, a körzeti székház, az új vendéglő és a telefonközpont (amely egymaga tízmillió márkába került), valamint két ipari létesítmény: egy vágóhíd és egy malom. Már korábban elkészült a tejüzem és a sajtüzem, valamint egy másik vágóhíd (tizenkétmillió márkáért), amelyre most éppen vevőt kerestek.

Halbstadt ilyen méretű fejlesztését a Körzet kisebb települései nem nézték jó szemmel. Az eredeti német tervek szerint az ezredfordulóra a Körzet olyan gazdasági színvonalra emelkedett volna, amelyről könnyen továbbléphet már a maga erejéből. A körzeti közigazgatás rendszerében azonban mára a helyzet kilátástalanabb, mint valaha.

A megsokasodott gondok közül az egyik legkomolyabb a munkanélküliség. A munkanélküliek tényleges aránya - német számítások szerint - 15% körül mozog (1918 fő), bár a hivatal nyilvántartása csak 358 főt ismer el. A rejtett munkanélküliség egyes helyeken (a mezőgazdaságban) akár a 20%-ot is elérheti. A munkanélküliek számának emelkedése részben a munkaerőpiac nagymértékű mozgásával függ össze. Magát a Körzetet 1991-ben hozták létre, tizenhat faluból, 20 700 főnyi lakossággal, közülük 18 600 némettel. A Németországba való kivándorlás következtében részarányuk mára 80%-ra csökkent, egyúttal megindult a bevándorlás is (kazahok, kirgizek Novoszibirszk körzetéből). A bevándorlók között sok a középfokú végzettségű fiatal, aki még soha nem dolgozott (41,5%), és itt sem talált munkát. A mezőgazdaságban a munkaképes korú lakosságnak több mint 60%-a dolgozik (kb. egyharmad részük nő).

A mezőgazdasági termelés átlagszínvonala messze a többi ágazat fölött áll, mind a magángazdaságokban, mind a kolhozokban. Az utóbbiakban a megművelt terület rendkívül nagy, a csapadék viszont igen kevés (átlagosan évi 300 mm alatt, de időnként és helyenként akár évi 110 mm alatt marad), a száraz és az esős évek egymásutánja kiszámíthatatlan. Az oroszországi statisztikai adatok komoly szkepszist keltenek a nyugati szakértőkben, a kolhoztagok átlagkeresete alkalmanként a hivatalos létminimum felét sem éri el, ami a magángazdaságok virágzását valószínűsíti (portánként két tehén vagy négy disznó tartása már akár az éves kolhozjövedelem kétszeresét is eredményezheti). A gabonatermesztés színvonala igen alacsony (a tavaszi búza termésátlaga hektáronként mindössze 10-11 mázsa, de alkalmanként akár 6 mázsa alá is süllyedhet), és mennyisége ingadozó.

A gabonatermesztés alacsony termelékenysége következtében igyekeznek a kolhozokat az állattenyésztésre átállítani, ugyanakkor a megtermelt takarmány mennyisége is kevés, sőt a kutak vízhozama is évről évre csökken. A több mint 400 kilométerről megvásárolt, drága takarmányon a marhát képtelenség volt a rendeletben megszabott vágósúlyára felhizlalni. A tejelő tehenek száma állandóbb, mint az eladásra szánt marháké, mivel a tejtermelés a gazdák legfőbb bevételi forrása. Csakhogy amíg Németországban a tehenek éves átlagban 5500 liter tejet adnak, a halbstadtiak csak 3160 litert. Sőt, amíg 1997-ben 100 liter tej előállítása 96 rubelbe került, 1998-ban már 128 rubelbe. A gyártási technikák terén is évtizedes a lemaradás, az egyik kolhoz utoljára 1988-ban tudott traktort vásárolni. Ugyanakkor elgondolkoztató tény, hogy a szomszédos körzetekhez viszonyítva a halbstadtiak termelési mutatói akár a három-négyszeres értéket is elérik.

A Körzet gazdasági szerkezetében mintegy 60%-ot tesz ki tehát a mezőgazdaság, 10%-ot a feldolgozóipar, a többi 30%-on pedig az iskolák és az óvodák, a körzeti és a helyi adminisztráció munkatársai és a "kiterjedt kulturális munka" résztvevői osztoznak. A hivatalos állásfoglalások és a gazdasági mutatók azonban azt jelzik, hogy a mezőgazdaság ezt az egyértelmű vezető helyét a közeljövőben elveszítheti. A leendő, egyoldalú gazdasági struktúra kevéssé biztató a jövőre nézve. Kevés az egyéni vállalkozók száma is, a települések nagy részében semmiféle munkalehetőség nincs, mintegy 40 kilométeres körzetből Halbstadt városába áramlanak a munkájukat elveszítettek és a pályakezdő, de gyakran szakképzetlen vagy nem megfelelő végzettséggel rendelkező fiatalok. A nagyobbrészt német pénzen történő privatizáció során elsősorban olyan kisvállalatokat, üzemeket és gazdasági ágazatokat kívánnak megteremteni, illetve fejleszteni, amelyek nem kötődnek a hagyományos mezőgazdasági szektorhoz. A német finanszírozó álláspontja szerint itt tisztán humanitárius segítségről van szó, a létrehozott cégek és vállalatok német tulajdonban vannak, illetve kell maradniuk, az orosz partnerek viszont ezzel az állásponttal szemben több előzetes feltételt támasztanak. A német szakemberek azt fontolgatják, hogy elhagyják Halbstadtot, ezért a körzet vezetése megvásárolt egy sor létesítményt (vagy lízing-szerződést kötött velük), így kíván új tulajdonviszonyokat teremteni.

A gazdasági problémák mellett joggal merül fel a kérdés, hogy vajon meddig nevezhető még ez a körzet egyáltalán németnek. A vezetőség ugyan még a közelmúltban is az oroszországi németség mintaterületének deklarálta magát, a tények azonban mást mutatnak. Az idők folyamán a német eredetű lakosság 80%-a kivándorolt Németországba, az egykor homogén német településeken a német lakosság részaránya 10% alá süllyedt, sőt néhol a 3%-ot sem éri el (mindössze két periferikus településen haladja meg a 40, illetve az 50%-ot). Bár a hivatalos statisztika még ma is 50%-os német részarányról beszél, de az utóbbi években a Kazahsztánból és a Kirgizisztánból bevándorolt, más nemzetiségű házastársakkal élő németek már egyáltalán nem beszélik anyanyelvüket, és erősen asszimilálódtak. A németet a Körzetben alig beszélik, még dialektus szinten sem, a német nyelvoktatás az iskolában is elsor-vadóban van. Német kulturális munka címen ugyan tizenhárom helyen oktatják az anyanyelvet kampányszerűen a körzetben. Ezeken az oktatásokon azonban többségében olyanok vesznek részt, akik a kivándorlás gondolatával foglalkoznak, a nyelv megőrzésének és újra meghonosításának az ügyét az oktatás tehát aligha szolgálja.

Súlyos gondot jelent továbbá, hogy az iskolában maguk az anyanyelvet tanító tanárok sem tudnak kellő szinten németül. Ez a körülmény nagyban hozzájárul a nyelvtanulás és a német szellemi élet sikertelenségéhez és az asszimiláció folyamatának visszafordíthatatlanságához. Ma mindössze a folklórcsoportok, a gyermekklubok, az asszonykórusok és néhány szülői társaság az, akik tesznek valamit a német identitás megőrzéséért. Mivel azonban ezekben a csoportokban is hasonló a résztvevők nemzetiségi aránya, mint magában a körzetben (tehát kb. 60%-ban oroszokból áll), aligha eredményezheti a valódi német szellemi kincs megőrzését.

Gondot jelent végül az ortodox vallás nagymértékű terjedése a halbstadti körzetben, ami szintén az orosz többségű lakosság növekvő számarányával függ össze. Az oroszok ugyan maguk is hangoztatják, hogy fontosnak érzik a körzet német hagyományainak és német jellegének megőrzését, de ez a kijelentés óhatatlanul azt a benyomást kelti, hogy mindezt a német segély további folyósítása miatt teszik. Helyi szakértők és tanárok véleménye szerint a körzet német jellege tíz éven belül bizonnyal teljesen eltűnik.

Forditotta: Lukáts János

Vissza