Kisebbségkutatás Szemle                                                                                                 8. évf. 1999. 1.szám

A Tardieu-terv a Duna menti államok megsegítésére

Bariéty, Jacques: Le "Plan Tardieu" d'aide aux pays danubiens et la France. = Revue d'Europe Centrale, 1997.2. no. 1-14. p.

1932. március 2-án André Tardieu francia kormányfő és külügyminiszter azzal a memorandummal fordult az angol és olasz kormányhoz, hogy siessen az agrárválság sújtotta Duna menti államok (Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, sőt Lengyelország!) megsegítésére. Sajnálatos módon a francia politikus vereséget szenvedett a májusi választásokon, s így a nevéhez csatolt terv lekerült a napirendről. Az irattárak azonban ma is tanúskodnak az I. világháborút követő békekötések végleges megszilárdításával szoros összefüggésben - egyes francia körök által képviselt és - kialakított elképzelésekről.

Tardieu úgy látta, hogy a Briand-féle európai unió és az osztrák-német vámszövetség zavaros nemzetközi hátteret nyújt s összefügg a Duna menti súlyos agrárválsággal. A búza világpiaci ára két jelentős termelő - az Egyesült Államok és Kanada - színrelépésével, 1926-tól katasztrofálisan csökkenni kezdett. A kelet-európai káros folyamatokra - a levéltári kutatások szerint - Hantos Elemér magyar származású közgazdász is több ízben fölhívta a figyelmet német, később francia nyelvű, Genfben közzétett publikációiban (1923. 1932 stb.). De ezt tette Jacques Rueff is, aki Londonban dolgozott a francia kormány pénzügyi attaséjaként, és részletes jelentést írt kormánya számára (1929-ben), melyben kimondottan sérelmesnek vélte a Nyugat pozitív diszkriminációját gabonakérdésben az angolszász világ felé, a közép-európaiak kárára.

Ez utóbbiak szinte folyamatosan tárgyaltak Genfben (ahol Briand a 26 tagból álló unió terveit kovácsolta), Párizsban, Rómában, főként a Laval-, illetve a Tardieu-kabinet leendő, majd tényleges tagjaival, de hasztalan. Szóbeli ígéreteknél, bíztatásoknál többet nem kaptak. A "leginkább kedvezményezett nemzet" státusát szerették volna elnyerni agrártermékeik, főleg a kelet-közép európai búza számára - sikertelenül.

Újabb fordulatot jelentett az 1931. március 14-én megkötött osztrák-német vámunió, melyre válaszképpen André Franois-Ponet sürgősen az ún. Kis-Antant létrehozásának ötletével állt elő. A francia "konstruktív tervet" Genfben Anglia vétózta meg, majd hamarosan maga Németország is oly módon, hogy kétoldalú egyezményt kívánt kötni a románokkal, illetve a magyarokkal. A francia diplomácia sikerként könyvelte el e bilaterális szerződések meghiúsítását, minthogy bebizonyította, azok ellenkeznek az I. világháborút követő békeszerződésekben rögzítettekkel.

André Tardieu 1932-ben 55 éves volt, kivételes szellemi képességekkel fölvértezve. Ifjan Clemenceau, majd Poincaré mellett tanult,s amikor kormányfő lett, a végrehajtó hatalom megerősítésével belső államreformra törekedett, s egyúttal a nemzeti jelleg fölélesztésére. Közeli munkatársa volt különféle pozíciókban, de ugyancsak Kelet-Közép Európa jó ismerőjeként Pierre-Étienne Flandin. A jobboldali republikánus politikus a pénzügyi tárcát kapta az 1932-es kormányban.

A Duna menti államok gazdasági válságairól ekkor már tudni lehetett, hogy nemcsak a gabona dekonjunktúrája következtében, hanem az államkincstárak kiürülése miatt is következtek sorra be. A már említett március 2-i angol-olasz-francia memorandumot megelőzően, Tardieu személyesen jelent meg Genfben, hogy kézbe vegye a Duna menti országoknak nyújtandó külső hitel ügyét, s a kapcsolódó bankügyeket. Sajnos, az egyes kormányfőkkel (így Apponyival is) folytatott tárgyalások szövege hiányzik a Tardieu-hagyatékból.

A támogatás tervéről és megelőző, a Magyarországgal szomszédos államokat érintő megelőző vámkedvezményről a német kormány idő előtt értesült. Válaszlépésként egy azonnali osztrák-német vámunió létrehozását kezdeményezte.

Március 5-6-án az érintett Duna menti fővárosokban nyilvánosságra hozták a Tardieu-tervet. Róma a felhívásra úgy válaszolt, hogy először is a négy nagy (Francia-, Német-, Olaszország! és Nagy-Britannia) értekezzék Ausztria és Magyarország megsegítéséről. London - alapos kivárással - hasonló választ adott, s így 1932. április 4-8. között leültek tárgyalni a brit fővárosban. Ekkor megállapították, hogy először is a Duna mentieknek kellene összejönniük, hogy megállapodjanak egymással valamiféle vámkedvezményben. Továbbá hogy a négy "nagy" a Népszövetség égisze alatt kössön egyezséget a Duna mentiek pénzügyi megsegítéséről. Azonnal ki is alakult egy angol-francia egyezség, de mindössze három napig tartott. Viszont a Bülow vezette német delegáció a tervet megvétózta azzal, ha Németország kimarad az akcióból, úgy csakis a csehek járnak jól, tehát legalábbis bilaterális szerződések kötésébe egyeznének bele német részről. Az olasz küldött, Grandi, immár a "nagyok" és a Duna mentiek kölcsönös tárgyalásait szorgalmazta. Flandin elszigetelődött. Április 8-ára az általános egyet nem értés állapotába kerültek a tárgyaló felek.

A Tardieu-terv megvalósítására, április második felében újabb kísérletet tettek a franciák a Népszövetségben. Egyedül Franciaország volt ekkor abban a helyzetben, hogy nagyobb összeget tudjon kölcsönözni. Minden várakozással ellentétben azonban Tardieu vereséget szenvedett a törvényhatósági választásokon, s a baloldal került hatalomra. Gyakorlatilag egy hónapig semmiféle kormány nem működött. Tardieu még május 17-én egy tíz oldalas feljegyzésben vázolta a Duna mentiek helyzetét, s ismét felszólította a brit kormányt, hogy sürgősen intézkedjék megsegítésükre. S valóban, 1932. szeptember 5. és 20. között még tartottak is egy utolsó konferenciát e tárgyban Stresában. A kedvezmé-nyes vámtarifa elvét elfogadták, de semmi konkrét döntés nem született arról, hogy ki mindenki köteles azt alkalmazni.

Kakasy Judit

vissza