Kisebbségkutatás Szemle                                                                                                 8. évf. 1999. 1.szám

KISEBBSÉGPOLITIKA

A kisebbségek szerepe a demokratikus átalakulásban

Basch, Raymond M.: The Effectis of Ethnic Separation on Democratization: e Comparative Study East European Quarterly, XXXII.vol. 1998. 2.no. 221-242.p.

Vajon mi a nemzetiségek szerepe a demokratikus átmenetben és az állam kialakulásában, és ezek milyen összefüggést mutatnak a kialakult társadalmi és politikai intézményrendszerrel? Ezt a kérdést teszi fel a szerző munkájában, melyben a téma elméleti áttekintése után három ex-szovjet tagállam (Beloruszia, Moldávia és Ukrajna) összehasonlításával próbál meg válaszolni a kérdésre.

A szerző a demokratizálódás folyamatában alapvető jelentőséget tulajdonít a kisebbségeknek, közöttük és a többségi nemzet között végbemenő együttműködéseknek, hiszen a legtöbb esetben ezek hiánya az állam működési zavaraihoz vezethet. A kisebbségek politikai részvételükön keresztül saját egyediségüket hangsúlyozhatják, illetve birtokukba juthat az a tudás, melyet csak a politika hadszínterein szerezhetnek meg. Az intézményrendszer - mely kialakulásának történelmi jellemzői nagyban meghatározzák az adott ország demokratikus átalakulásának sikerességét - legfőbb szerepe ennek a folyamatnak a biztosítása.

A szerző által kiválasztott három ország nagyban különbözik egymástól, mégis számos ponton hasonlóságot mutatnak: a többségi nemzet és a kisebbségek aránya mindenütt 70%-30%. Mindhárom ország történelmére jellemző egy rövid függetlenségi szakasz, az eloroszítási törekvések, és a nagyjából megegyező életszínvonal és gazdasági fejlettség. Az orosz kisebbség jelenléte általánosan jellemző, általában a városi területeken, míg a többi nemzetiség esetében jelentős eltérések mutatkoznak.

Beloruszia a leginkább homogén ország. A jelentős orosz lakosságon kívül az ország déli részén ukránok, míg a nyugatin lengyelek élnek. Ukrajnában is nagy számú számú orosz kisebbség él, ezen kívül nem elhanyagolható a krími tatár és a kárpátaljai magyar és rutén népesség sem. A nemzetiségileg leginkább megosztott Moldáviában a magukat sok tekintetben románnak tekintő moldávokkal oroszok, gagauzok, ukránok és bolgárok élnek együtt.

A Szovjetunió felbomlásával az a marxi gondolat is elvesztette létjogosultságát, mely a népességet kizárólag az osztályhovatartozás szerint kategorizálta. Olyan, a szovjet időkben nem létező problémák kerültek ismét felszínre, mint a nacionalizmus, irredentizmus, területelvűség, melyek nagymértékben a mesterségesen meghúzott országhatárok, és a népesség elmúlt 300 évben bekövetkezett vándorlásainak következményei. Súlyosbító tényezőként kell megbirkóznia ezen országoknak az elmélyülő gazdasági válsággal is.

A politikai intézményrendszer kialakulása mindhárom esetben a 20. századra tehető. A lenini időkben az egyéni demokratikus jogokban bekövetkező kedvező változások rövid életűnek bizonyultak. A Gorbacsov alatt bekövetkező változások utat nyitottak a politikai intézmények decentralizációja felé. Az egyes tagköztársaságok nagyobb önállóságot kaptak a gazdaságirányításban. Olyan ellenzéki pártok jöttek létre, mint a Belorusz Népi Front, a Népi Front Moldáviáért és a RUH Ukrajnában. Az etnikai alapon szerveződő politikai és társadalmi szervezetek nagyban előmozdították ezen államok fejlődését a plurális demokrácia irányába. A szerző megállapítása szerint a három ország közül Moldávia és Ukrajna a függetlenség elnyerése óta sikeresebb a demokratikus átmenetben, mint Beloruszia. Az ellenzéki demokratikus és nemzetiségi csoportosulások egyre nagyobb arányban képviseltetik magukat az országok parlamentjeiben és ez az átalakulás tulajdonképpen erőszak nélkül ment végbe.

A szerző további vizsgálata során matematikai-statisztikai módszereket vesz igénybe. Két elemzési dimenziója az etnikai csoportok elkülönülésének mértéke és a politikai intézményrendszer fejlettsége. A két dimenzión belül számos aldimenziót különböztet meg. A nemzetiségi elkülönülés részét képezi a területi megosztottság, a kultúra, a vallás, a nyelv és a nacionalizmus kérdése, ahol az egyes kategóriákban az adott ország által elért pontszámok összege képezi a nemzetiségi elkülönülés végső mutatóját. A politikai intézményrendszer jelzőszáma, hasonlóan az előzőekhez, a választások demokratikus jellege, a decentralizáció mértéke, a pluralizmus és a parlament, a pártstruktúra megítélésének függvénye. Mindhárom ország esetében a két dimenzióban kapott pontszám összege határozza meg a demokratikus átalakulás sikerességét jelentő skálán elfoglalt helyet. Az eredmények szerint Beloruszia a negatív tartományban szerepel, ahol a skála szélső értékét a visszarendeződés, a teljes kudarc jelenti, míg Moldávia és Ukrajna megítélése összességében pozitív (Moldávia némileg magasabb pontszámot kapott mint Ukrajna), így ennek a két országnak a demokratikus átalakulásban elért eredményei alapjában véve sikeresnek ítélhetők.

Egy ország demokratikus átalakulásának sikerességét nagyban befolyásolja a nemzetiségi elkülönülés mértéke - konstatálja a szerző. Ezek a többnemzetiségű társadalmak inkább kényszerülnek arra, hogy a politikai hatalom olyan plurális, decentralizált rendszerét alakítsák ki, amely minden társadalmi csoport igényét kielégíti. S ez az az út, amely nem a hatalmi fölényhez, hanem a demokráciához vezet.

Ságvári Bence

vissza