Kisebbségkutatás Szemle                                                                                                 8. évf. 1999. 1.szám

A romániai holocaust tagadása

Schlesak, Dieter: Der verdrängte Holocaust: Zum Fal eines Betroffenen: Norman Manea.. = Halbjahresschrift für südosteuropäische Geschichte, Literatur und Politik. 10. Jg. 1998. 2.no..30-41.p.
Manea, Norman: Rumänien und das Unvereinbare. = Europäische Rundschau. 26.Jg. 1998. 4.no. 35-47. p.

Egy ideje élesen csapnak össze az indulatok a holocaust román vonatkozásairól. A bukaresti Humanitas Kiadó 1996-ban megjelentette Mihai Sebastian (1907-1945), jeles próza- és drámaíró, publicista hátrahagyott naplóját az 1935-1944-es évekből (Journal 1935-1944), amely az egykorú román irodalmi, szellemi elit sűrűjéhez közelálló szerző napi élményében követi nyomon, hogy formálja át rövid néhány év alatt az értelmiség legaktivabb, legértékesebb részét a tettekbe torkolló antiszemita mitosz; hogy állnak oda nyilt vagy "szemérmes" Vasgárda-szimpatizánsnak vagy épp programadónak olyan kivételes elmék, mint Nae Ionescu, Noica, C. Petrescu vagy a később nemzetközileg ismertté vált Cioran és Eliade; hogyan bagatellizált, mosta kezét egy egész kiváló nemzedék az eszkalálódó események szemhatárán. Hogyan szaladgáltak némelyek a szovjet áttörés nyomán, hogy igazoltassák magukat...1996-ban pedig felhördült a nemezetibolsevik diktaturát forradalommal felszámoló utókor: szégyen esett a nemzet becsületén - nem az akkor történtekkel! -, hanem a Sebastian-napló közreadásával! A felháborodás lármája elnyomta azt a néhány hangot, aki megrendülésének - az olvasottaktók való megrendültségének adott volna kifejezést. Egy emigránsnak - egy fiatalabb sorstársnak kellett vállalnia a hangosabb szót az egyensúly helyrebillentése érdekében. Az 1936-os születésű, gyerekfővel a transznistriai táborokat, majd a G. Dej-féléket is megjárt író, publicista Norman Manea ez az örökös, aki a 80-as évek közepétől nyugaton várta és sürgette a Ceauçescu-diktatúra végét, és írásaiban igyekezett túl is tekinteni ezen, a román demokrácia jövendő útjain gondolkodva. Már ekkor beleütközött az Eliade-típusú "rinoceroszok" erkölcsi-eszmei félrecsúszásába. (Akik 1945 utáni emigrációjukban sem fáradoztak különösebben, hogy tisztább fejjel ítéljék meg, netán el is ítéljék e pályaszakaszukat.) 1990-ben jelentette meg állásfoglaló nagyesszéjét ebben a témában (Felix Culpa, a new yorki New Republic c. lapban; innen vette át később a Lettre Internationale, több nyelven is). A Sebastian-napló megjelenésére és fogadtatására pedig, némi kivárással, 1998-ban reagál (The Incompatibilities, ugyancsak a New Republicban; itt német nyelvű közlése nyomán ismertetjük). Korábbi megszólalásai nyomán a Sebastian-napló ellenzői egyébként azonnal össztűz alá vették Maneát is mint a napló beállítottságával egyívású "hazaárulót" és "fészekbe piszkítót", úgyhogy saját védelmében is szólnia kellett.

* * *

Mane aktuálpolitikai észrevétele a napló késői megjelenéséről annyi, hogy átmeneti feledésre ítéltsége nem egyedülálló a volt szovjet blokk államaiban (párhuzamként említi Victor Klemperer 1995-ig kiadatlan maradt naplóját ugyane korszakból): a holocausttal összefüggő kérdések tabuvá tételét a kommunista rendszerek a maguk logikájából tartották fontosnak. A probléma most ettől megkettőződik és fénytörést szenved, a téma kevert előjelekkel válik szabaddá, tartalma, jelentése a fasiszta és a kommunista diktatúra párhuzamát hirdetők nyomán elmosódik. Manea szerint a "mi is pusztultunk, szenvedtünk" Sztálin, Ceauçescu stb. alatt" kiszólás: nem csak a fel nem ismerése a holocaust borzalmának, de cinikus tagadása is. Éppen a Sebastian napló féle alapdokumentumok gyújtanak fényt ebben a homályban, s nem véletlen, ha a homálykedvelők riadoznak miatta. A kommentár természetesen tágabban bevezet a naplószerző írói világába. Sebastian röviddel a naplófeljegyzések megkezdése előtt adta ki "Kétezer éve..."( De dua mii de ani, 1934) c. regényét az egykorú miliő kórszerűen terjedő antiszemitizmusáról és az asszimilált-zsidó identitásról. Számvetésének eredménye: nem máshová tartozik, mint a körülvevő román világhoz. Csakhogy: a kétezer éves szóródás és szenvedés büszke-keserű individualitástudatával ("bőséggel megfizettek az egyedülvalóság jogáért"), a román fajkollektivitás eleme nélkül. A "dunai zsidó" alkata ez, Sebastian szavaival. A naplóíró ennek a másságnak a tudatával jegyzi a mind ellenségesebbé váló környezet változásfolyamatát, a pályatársak (többen közülük eredetileg és formálisan még egy ideig a "barátai") "rinoceroszosodását" - a miliőből kétségbeesetten menekülő és francia íróvá váló Icnescc "Rinoceroszok" c. művének szimbolikája szerint. Hű krónikása a külső eseményeknek, emellett mindenekelőtt azonban a szellemi magáramaradás, a kitaszítottá és védtelen áldozatjelöltté válás drámafelvonásait formálják a napi privát események. Innen, egy ember, előbb még sikeres és népszerű színpadi író és publicista eszmélkedéséből értjük meg a holocaustot. És nem, vagy alig értjük meg a "hazafiak" egykorú és mai seregét, akik - akkor: indíttatva voltak arra, hogy potenciálisan az üldözők oldalára álljanak; s most : védelmezik az akkori üldözőket. A drámai csúcspontok egyike: asztal mellett megpróbáják elmagyarázni - neki Románia "zsidótlanításának" programját mint "küldetést".

Az akkori román világnak ezt a (máig ható) "inkompatibilitását" ragadja meg Manea a naplóban. Máig hat, ha a mai szellemi Bukarest frontba tömörül Sebastian és Manea ellen, s hallani nem akar a 30-40-es évek újrafelfedezett "hőseinek" (köztük Antonescu tábornok) deheroizálásáról.

Komáromi Sándor

vissza