Kisebbségkutatás Szemle                                                                                                 8. évf. 1999. 1.szám

Létezik-e európai identitás?

Koivumaa, Katarina: Europe: Several Identities, or One Single Identity?
Perspectives, 1998.10 no. 11-37.p. Institute of International Relations Prague

Európa történelme során mindig az eltérő kultúrák és tradíciók hazája volt. A kommunizmus bukása után első ízben adódott lehetőség a közös európai identitás kialakulására, amelynek alapjai a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása és a piacgazdaság. Az intézményes európai integráció célja a tagországok gazdasági, törvényhozói és politikai működésének összehangolása volt. Ennek ellenére a franciák franciák, a britek britek maradtak, sőt a hagyományos nemzetállami kereteken belül különböző nemzetiségek küzdenek autonómiájukért, vagy akár a függetlenségükért. Az integráció fokozatos elmélyülésével párhuzamosan ugyanakkor Európa ismételt megosztottság előtt áll. A monetáris unió újabb törésvonalakat hozhat létre. Kialakulhat-e ilyen körülmények között az egységes európai identitás? - teszi fel a kérdést a szerző, aki ezek után megpróbálja számba venni azokat a tényezőket, melyek hatással lehetnek ezen identitás kialakulására.

Mit tekinthetünk valójában Európának? Sokak szerint Európa egyáltalán nem is létezik, hiszen nincsenek természetes földrajzi határi, nincsen egységes kulturális és történelmi öröksége. Európa politikai értelemben vett meghatározása sem volt egységes az idők során. Elég csak a Brezsnyev által hangoztatott koncepciót említeni, mely szerint Európa határai országa keleti határával estek egybe, illetve török és görög történészek elméletét, akik Európa és Ázsia között egyfajta elő-európai zónát képzelnek el.

Melyik Európáról beszélünk tulajdonképpen? Az Európai Unióról, a gazdag országok szűk köréről, a keresztény Európáról, vagy éppen csak az Unión belüli francia-német érdekszövetségről? A nyugati felfogás szerint Európa a hidegháborús időszakban magának az Európai Közösségnek a területét jelentette. A "másik Európa" kifejezést leginkább az EFTA országokra alkalmazták, míg Kelet-Európa országai ritkán jelentek meg önálló szereplőként, korlátozott gazdasági és nemzetközi politikai függetlenségüknek köszönhetően.

Az európai fejlődés a jövőben három lehetséges irányban képzelhető el. Létrejöhet egy olyan kontinens, amelyre a szabad kereskedelem, az emberek, a tőke és a gondolatok szabad áramlása jellemző. Az ezt ellenzők egy sokkal zártabb, de erősebb Európát képzelnek el, amelynek kialakulása irányába mutat az Európai Monetáris Unió és a Schengeni Egyezmény bevezetése. A harmadik fejlődési út az ún. "európai értékeket" tekinti mérvadónak: nemzetek békés egymás mellett élése, jól működő demokrácia és belső szolidaritás.

Ha létezik európai identitás, akkor az a szabadság, a haladás és az egyenlőség utópiáiból táplálkozhat.

A közös Európa kialakításának folyamatában időről-időre szembe kell nézni azzal a problémával, mely szerint az egyes tagállamok túl gyorsnak és túlzottnak tartják az egységesülés mértékét. Ez fokozottan jelentkezik a kulturális különbségek, és az eltérő nemzeti identitások figyelmen kívül hagyásában, akkor, amikor egy távoli, nemzetek fölötti testület valamiféle "szuper-állam" vagy akár birodalom létrehozását tűzi ki céljául. Többek között ez volt a növekvő elégedetlenség oka a Maastricht-i Szerződés ratifikációjával kapcsolatban is. Az EU bővítés nem lehetséges a tagállamok közös beleegyezése nélkül, ami viszont nehézkessé tesz mindennemű szerződésmódosítást. Az új tagországok felvétele nyilvánvalóan növelte az Unión belüli véleménykülönbségeket, de ez a 15 ország ma mégsem tekinthető megosztottabbnak, mint a hat EGK tagállam volt '50-es években.

Ha az Európai Unió nem birodalom kíván lenni, akkor az egység jelentését újra kell definiálnia. A helyzetet nehezíti, hogy a történelem során ilyen jellegű szerveződésre még nem volt példa. Az egységes Európának többnemzetiségű demokráciára lenne szüksége, de ez nem alakulhat ki, hiszen nincsenek igazi európai politikusok, ha pedig vannak, hazájukban kisebbséget képviselnek. Fontos kérdés a hatáskörök megosztása az Unió, az egyes államok és a régiók között. A szubszidiaritás elve a brüsszeli bürokrácia terjeszkedését hivatott csökkenteni, de ezt - Jacques Delors visszaemlékezései szerint - a brit kormányzat több esetben a saját korporatista és protekcionista érdekeinek rendelte alá. Az európai integráció története során először a Maastrichti Szerződés aláírása után vált lehetővé az Unió egységes fellépése a nemzetközi politikai kérdésekben.

1973-ban született meg a közös európai identitás első hivatalos deklarációja, amelynek három alappillére: a közös örökség és közös érdekek, a felelősségvállalás a harmadik világ országait érintő közös cselekvésekért, és az európai integráció melletti elkötelezettség. 1985-ben indította útjára az Európa Tanács azt a kampányt, melynek lényege egy sor gyakorlati intézkedés volt az európai identitás kialakítása érdekében. Ekkor született a kék alapon sárga csillagokat ábrázoló zászló, a közös himnusz, és az ún. "Európa nap". Az testület felismerte a sport fontosságát is, ahol szponzorként jelent meg. Új szokássá vált Európa kulturális fővárosának évenkénti megválasztása. A változtatások ellenzői elsősorban azt hangoztatták, hogy egy "eurokrata" elit a saját ideológiáját próbálja meg a lakosságra kényszeríteni. Az elvégzett közvéleménykutatások szerint leginkább az unió alapító tagállamainak lakosai határozzák meg magukat európaiként. Ezzel szemben Nagy-Britannia és Dánia lakossága ragaszkodik a legnagyobb mértékben nemzeti identitásához.

A régiók szerepe kiemelkedően fontos. A kontinens felosztható olyan természetes módon létrejött területi egységekre, melyeken belül koncentrálódik a tagállamok gazdasági és kulturális tevékenysége. Az európai lakosság jelentős részének egy-egy régió sokkal jobb identitási keretül szolgál, mint egy absztrakt Európa, vagy akár az Európai Unió. A legnagyobb nemzeteknek tehát egyre inkább szembe kell nézniük azzal a kihívással, amit az európai és a regionális identitás megjelenése jelenthet. Az Unió irányító szervei viszont még nem készültek fel erre, hiszen például a legfőbb döntéshozó testületben, a Miniszterek Tanácsában továbbra is az egyes országok kormányzatai képviseltetik magukat.

Az európai identitásnak fontos részét képezik az évszázados hagyományokra visszatekintő gazdasági kapcsolat rendszer, melynek kialakulása a napóleoni háborúk utánra tehető, s amely eltartott egészen az 1. világháború kitöréséig. A békekötések és a jóvátételi szerződések, majd pedig a 20-as, 30-as évek gazdasági világválságának következtében lehetetlenné vált a háború előtti gazdasági kooperáció helyreállítása. A 2. világháborút követően a nyugati vezetők olyan nyitott, liberális gondolatokon nyugvó gazdasági rendszert képzeltek el, amelynek fő feladata az újjáéledő protekcionizmus visszaszorítása volt. Ennek következtében jött létre idővel az Atlanti óceántól a Rajnáig és az Oderáig, illetve Gibraltártól Lappföldig terjedő egységes gazdasági övezet. Az egyes uniós tagországok gazdaságában az export kiemelkedő fontosságra tett szert, hiszen például Hollandia nemzeti jövedelmének 55,3%-a származik az exportból. Az Európai Monetáris Unió, az "euro-zóna", a közös pénzegység, az euro bevezetése fontos tényező lesz az európai identitás kialakulásában, és az olyan országok, mint például Nagy-Britannia sem halogathatják már sokáig a belépést. A jövőbeli fejlődés természetesen nagy mértékben függ az euro és az összehangolt gazdaságpolitika sikerességétől. Egy dolog azonban biztos: a jelenlegi tagállamoknak, még ha ezt nem is hangoztatják még, közös gazdasági jövőjük van.

Feltehető végül ismét a kérdés: Európáról vagy Európákról kell beszélnünk? Az új európai identitás a kulturális, a gazdasági, az energetikai, a demográfiai és talán legelsősorban a katonai egyensúly törékenységének felismerésén nyugszik. Winston Chruchill 1947-ben úgy fogalmazott, hogy az egész világnak szüksége van az európai egységre, amelyből egyetlen állam sem zárható ki. Lehet ennél emelkedettebb célja Európának? Az európai identitás azt jelenti, hogy a nemzeti és a regionális identitások fölött létezik egy azonosság tudat, és alighanem ez adja Európa múlhatatlan varázsát.

Ságvári Bence

vissza