Kisebbségkutatás Szemle                                                                                                 8. évf. 1999. 1.szám

Nacionalizmus és a világrendszer válsága: Előszó I.

Riggs, Fred W: Ethnic Nationalism and the World Systemic Crisis: A Preface=
International Political Science Review vol.19. 1998, no 3 227-229.p.

Fred W. Riggs e munkájában előszót ír ahhoz a négy tanulmányhoz, melyet az etnicitással, nacionalizmussal és migrációval foglalkozó munkacsoport készített a Nemzetközi Tanulmányok Szövetségének torontói konferenciájára 1997-ben. A csoport vezetője Henry Teune bevezetője a nemzetiségi konfliktusok felívelését globális történelmi távlatba helyezi -írja a szerző. A következő négy tanulmány a hidegháború vége óta felerősödő etnikai konfliktusokkal foglalkozik, és azt próbálja megmagyarázni, hogy a világrendszerek dinamikája miként hat rájuk, illetve fordítva: hogyan hatnak vissza rá a kulturális ellentétek.

Mind a négy szerző munkáját meghatározza a saját szakterülete: az antropológia, a kommunikáció-elmélet, a politika tudomány és a szociológia.

Friedman és Hall mindketten elkötelezett hívei egy szintetikus világrendszer jövőképének, bár különböző hangsúlyokkal, lévén az egyik antropológus, a másik szociológus.

Friedman véleménye szerint a "modernitást" az egész történelmen végighúzódó jelenségnek kell tekintenünk. E szerint a modern világot egyszerűen az előzőnél modernebbként kell értelmeznünk. Ennélfogva az inter-etnikai kapcsolatok minden világrendszerben elterjedtek, de a múltban a konfliktusok viszonylag csekélynek mutatkoztak, míg napjainkban nagyon is markánsan vannak jelen. E változások a világrendszerek dinamizmusában bekövetkezett szerkezeti átalakulásoknak köszönhetők, leginkább a központok, félperifériák és perifériák közti kapcsolatokban érhetjük tetten őket. E rendszerekben a hegemón hatalmak központosítása vagy szertefoszlása az etnikai egyneműséggel vagy többneműséggel függ össze, és a különböző korok és helyek nemzetek és etnikumok közötti konfliktusaival.

Hall egyetért Friedman több állításával, de hozzáteszi, hogy a modernitás értelme olykor a jelenkorra összpontosul, és ez ideiglenességre utal, máskor viszont a korábbi századok fejleményeihez kötődik, mely által minőségi és történelmi kategóriává válik. Ezért beszél Hall pre-modernről vagy régiről. Azonban úgy látja, hogy az etnicitás minden civilizáció és világrendszer örökérvényű sajátja, és hangsúlyozza: minden állam, régi és új, többnemzetiségű (több kultúrájú) volt és ma is az. Ilyen értelemben a homogén állam vagy nemzetállam fogalma a közelmúlt történelmének terméke. Hangsúlyozza azonban, hogy sok kortárs politikai vezető azon igyekezete, hogy a nemzetiséget és az állampolgárságot egybehangolja erősíti a napjainkban a világban tapasztalt feszültségeket.

Tehranian, akinek a kommunikáció- elmélet a szakterülete, Ibn Khaldun klasszikus elemzésére utal, mely a letelepült életmódot folytató földművelő közösségek és a nomadizáló pásztorok közti ősi harcot veszi számba. Tehranian úgy gondolja, hogy ehhez hasonló harc folyik a migráció felgyorsulásával (globális nomádok) mai világunkban is. őket tekinti sok helyi konfliktus kirobbantóinak, akik összecsapnak azokkal, akik sosem hagyták el lakóhelyüket. Tehranian összefüggésbe hozza e történelmi távlatokat a hidegháborút követő korunk információs és kommunikációs forradalmával. Hangsúlyozza a globalizáció folyamatát, melyben az információs forradalom eredményeként bizonyos társadalmi összefüggésben egyetemes normák jönnek létre és a kulturális különbségek is elfogadhatóvá válnak, de más összefüggésben épp az ellenkező tendenciákat erősíti fel. Ezek etnicizálódásban, provincializmusban és túlzott hagyománytiszteletben nyilvánulhatnak meg, ahogy a megfélemlített egyének és csoportok megpróbálnak egyfajta sajátos helyet találni maguknak ebben az egyre inkább rájuk nehezedő világban. Az etnikai konfliktusok nagy része ezeknek a kivételes és precedens nélküli tendenciáknak köszönhetően lett robbanásveszélyes korunkra.

Riggs a saját tanulmányáról azt írja, hogy a politika tudomány szemszögéből közelíti meg a kérdést. Az nemzetiségi identitás növekvő fontosságát és a konfliktusok erősödését a modernizációs folyamat részeként szemléli. Szerinte a modernitás negatív mellékhatásai közt volt az ipari imperializmus megszületése és azok a nagyhatalmi háborúk, melyeknek a kirobbanását ösztönözte. Véleménye szerint a hidegháború volt e hosszú folyamat záróakkordja, mely egy sor instabil és gyenge új állam megszületését vonta maga után. Ezekben az államokban - és az őshonos közösségek között méginkább, akik akaratuk ellenére kerültek az iparosodottabb demokráciákhoz - él az igazságtalanság érzete és az önrendelkezés követelése. A forrongó népek a függetlenséget és az autonómiát ésszerű és igazságos lehetőségnek vélik arra, hogy elérjék az iparosodás és a demokrácia nyújtotta előnyöket. E remények fűtik az etnikai nacionalizmust és a feszültségeket a kialakult államokkal szemben. Jelen korunk modernitását az állam új sajátságai, mint az állampolgárság, az iparosítás, a nacionalizmus és a demokrácia szövik át, melyek megteremtik a nemzetiségi nacionalizmus okozta konfliktusokat.

Henry Teune a négy tanulmányhoz írt bevezetőjében azt állítja, hogy a globális politikai rendben végbement változásoknak köszönhetően alakult ki a nemzetiségi nacionalizmus új "problémája". Megváltozott a nemzetközi rendszer.

Véleménye szerint a négy tanulmány különböző globális perspektívákban láttatja e rendszerváltozást: a modernitás elterjedése (Riggs); a modern világrendszer kialakulása (Hall); a világot átfogó kereskedelmi kapitalizmus létrejötte (Friedman); és a globális társadalmi fejlődés (Tehranian). A kérdés azonban változatlan: a jelenlegi feltételek adják-e a világválságot és annak bizonytalan kimenetelét vagy egy megjósolható jövőbe való átmenet?

A világpolitika a birodalmaktól és törzsektől az államok nemzetközi rendszeréhez vezetett. A nemzetállamok mint olyan politikai szervezetek, melyek állampolgárságot követelnek meg, függetlenül az etnikai és vallási különbözőségektől, a világ teljes területét elfoglalják.

Ha megnézzük a világ népességét, kb. fele él olyan politikai rendszerben, mely radikálisan különbözik attól, amibe született. Sokak számára ez a változás egynél többször is megtörtént. A birodalmak politikai rendszere összeomlott és az államokéi átalakultak, határaik elmozdultak a háborúk és felkelések következtében.

A fizikai értelemben vett tér értelme ma különbözik attól, amilyen a birodalmak korában volt. Nemcsak, hogy különbséget tesz állampolgár, menekült és bevándorló között, de meg is erősíti az önazonosságukat. A térbeli migráció visszavonulást jelent a láthatatlan globális erők elől, melyek hatást gyakorolnak a helyi gazdaságokra és társadalmi rendre.

Korunk egyik fő kérdése: vajon a világ törzsek ezreire fog-e széthullani vagy újraszerveződik egymással versengő birodalmakba. A változás bizonytalanságokat von maga után. Ez manifesztálódik az iszlám bizonyos részeinek nyugatosodásában, az ősi kulturális értékek újra felfedezésében, a politikai elkülönülésre irányuló erőfeszítésekben, az etnikai sajátságok megfogalmazásában, akár még erőszak árán is. Mindezek hátterében ott van az újjáéledő birodalomtól való félelem, mely erőszakos és elnyomó. Néhány ország ismét a hódítás útjára léphet.

Ám a világ nem csak népesség eloszlását tekintve kereskedelmében asszimiláció nélküli migráció tekintetében változott, hanem demokratikusabbá is vált. A globális demokratizálódás forradalmáról nem beszélnek a tanulmányok.

Az első demokratikus forradalmat kivándorló lakosok vitték magukkal Európából. A második - úgy tűnik- mindenütt elterjedt a kommunikáció révén. A mai eszme úgy látszik a csoport-autonómia morális felsőbbrendűségét hirdeti. De ha csoportok lehetnek szabadak, az egyének miért ne lehetnének azok?

A következő írások rávilágítanak a népek kötődéseire a világban mint "totális" rendszerben. E változások dinamikája összetett. A modernizáció ugyanis helyi ellenállást éppúgy szül, mint alkalmazkodást; az etnicitást újra fogják értelmezni; a világkapitalizmus kierőszakol új kapcsolatokat; és minden fajta migráció megy végbe, nemcsak fizikai - társadalmi, gazdasági, stb. -, melyek nem kívánnak teljes politikai - vagy csoporthűséget. A világ nem egy élesen behatárolható rendszer: lehet, hogy nem adja meg a biztonság kényelmét, de nem is olyan fenyegető.

-Folytatjuk-

Kincses Ágnes

vissza