FÅ‘oldal

Korunk 1934 Március

A második ötéves terv


Louis Fischer

 


A második ötéves terv Oroszországot „Európa legfejlettebb ipari országává” akarja tenni. („Amerika behozása és felülmulása” nyilvánvalóan a harmadik ötéves terv feladata.)

A második ötéves terv idÅ‘tartama 1933—1937. A terv egyötöd részében már letelt, s már csak négyötöd része van hátra. A terv sulypontja a fogyasztási javak termelése. A könnyű ipar termelését évi átlagban 21.9 százalékkal emeli. Eztöbb mint amennyit az elsÅ‘ ötéves terv maga elé irányzott, s több mint amennyit a nehéz ipar növekedése a második terv folyamán kitesz. 1937 végén minden orosz állampolgár „kétésfélszer, háromszor” annyi ipari árut és élelmiszert kell, hogy vásárolhasson, mint amennyit jelenleg vásárolhat.

A célt a nép tartozik elérni. Az elsÅ‘ terv „bizalmat” jelentett „a jövÅ‘be”. Ma a materiális és kulturális színvonal emelkedése „kizárólag” a munkások és kollektivizált parasztok által végzett munka „kvalitásától és kvantitásától” függ. Az elsÅ‘ terv olyan, gépek termelését szorgalmazta, amelyek gépeket hoznak létre és olyan javakét, amelyek se nem ehetÅ‘k, se nem használhatók, sem a fogyasztás részeit nemképezik. Az elsÅ‘ terv folyamán ezért az egyéni kezdeményezésnek mesterséges indítékokra volt szüksége. Mivel Oroszország az elsÅ‘ terv nehéz esztendeiben mégis oly nagy méretű gazdasági elÅ‘haladást tett, ezért az oroszok megvannak gyÅ‘zÅ‘dve, hogy most araikor minden egyes munkás munkájának eredménye a saját maga életszínvonalának állandó feljavítását jelenti, kétség sem férhet a második terv sikeréhez.

Ez a feltevés az új tervet sokkal megkapóbbá teszi mint az elsÅ‘ volt. A feladat kolosszális. Az elsÅ‘ ötéves terv végén, 1932 december 31-én az orosz ipar árutermelési kapacitása 43 billió rubel értékű volt, az 1926—27-es többékevésbé stabil alapon. 1937-ben ez a szám ugyanezen érték mellett 103 billióra emelkedik. Ennek az összegnek több mint a felét — 55%, 54 billió értékben — fogyasztási javak, képezik. Körülbelül 175 millió lakosra elosztva — ennyire becsülik óvatosan 1937-re az orosz összlakosság számát — minden egyes orosz állampolgárra 308 rubel értékü ipari árú esik. Ez nagyon kevésnek hangzik, ha azonban tekintetbe vesszük, hogy ebbe a számba bele vannak véve férfiak, asszonyok, gyerekek, városi és falusi lakók, moszkvaiak és nomád kozákok, sarkvidéki szamojédok és félig civilizált jakutok, — vagyis olyan néprétegek, amelyek alig vásárolnak valamit — akkor az átlag magas; körülbelül 280 százalékkal több a mainál. Ezenkivül ez a 308 rubel csupán a „fÅ‘iparágak” termelvényeire vonatkozik. Valószínüleg az olyan dolgok, mint ceruza, korcsolya vagy gallérgomb nincs beleszámítva. Nem tartoznak a kalkuláció körébe a helyi gyárak sem, amelyeknek a munkáját egy idÅ‘ben megakadályozták, most azonban kötelességük, hogy termelésüket a legközelebbi négy évben megháromszorozzák.

A mezÅ‘gazdaság hozama megduplázódik. Egyedül a búza 110 millió tonnára emelkedik 1937-re. (1933ban 89, 1932ben 60 millió tonna volt). A technikai kultura (gyapot stb.) és a tejtermékek értéke több mint a kétszeresére kell, hogy emelkedjen. Ha a haszonhozó foglalkozással biró személyek élelmiszerrel, ruházattal és háztartási tárgyakkal már el vannak látva, akkor keresetük fölöslegét jobb lakásra, szórakozásra, utazásra stb., vagyis olyasmikre fordítják, amiket a második ötéves terv elÅ‘irányoz.

1937ben Oroszország évente 40.000 komplikált fémesztergapadot, 167 ezer 15 lóerÅ‘s traktort (1933-ban 73 ezret produkált), 25 ezer mezÅ‘gazdasági combiner, 2900 mozdonyt, 200 ezer automobilt (1933-ban 50.000t.) 38 billió kilowatt villamosáramot, 152 millió tonna szemet (1933-ban 76, 1928ban 36 millió tonnát termelt) 18 millió tonna nyersvasat (1933-ban 7 millió 250. ezer tonna volt a termelés, vagyis már is fölülmulta Angliát) 19 millió tonna acélt (1933: 6 millió 920 ezer, 1928.” 4 millió 280 ezer tonnát) 47 millió tonna petróleumot, 155 ezer tonna réz és 43 millió köbméter fa kitermelését irányozza elÅ‘.

Még hatásosabbak a terv új épitkezései. A figyelem maximumát fordítja a terv a közlekedési eszközökre, az orosz ipari lánc leggyöngébb szemére. 5000 kilométer vasuti vonalat villamosítanak, 9500 kmt második sínpárral látnak el, 8500 km. hosszú szárnyvonalat és 11.000 km. új fÅ‘vonalat építenek. Az orosz vasutak hossza így 1938 január lre az 1933 január 1i 83.000 km.rÅ‘l 94.000 km.-re emelkedik. Befejezik a munkát a 127 km. hosszú Volga - Moszkva csatornán, amely vállalkozás Valeri Mezhauk szerint a kiterjedését és a nehézségeket illetÅ‘leg nagyobb mint a Panamacsatorna. Megkezdték a 100 km. hosszú VolgaDon csatorna építését, amely egész Középoroszországot összeköti a Fekete, illetve a Földközi tengerrel. 1937. évben az Északi Jegestenger hajói Oroszország szívén keresztül Perzsiába és Leningrádból Konstantinápolyba hajóznak.

Az autóbuszok száma jelenleg 75 ezer, a második ötéves terv végén580 ezer. Hogy ezek a kocsik gyorsabban közlekedhessenek 210 ezer km. hosszú új műutakat építenek. 87 ezer km. rendszeres légiközlekedést rendeznek be. S bogy végül az embereknek lehetÅ‘vé tegyék, hogy ugyanolyan jól mozogjanak a föld alatt, mint a föld felett, befejezik a moszkvai földalatti vasutat, amely elsÅ‘ ebben a nemben Oroszországban. Vonatait menetrendszerűen 1934 november 7-én adják át a forgalomnak.

A Nisnij-Nowgorodi Ford gyár üzemeit kiszélesítik, hogy a mai 100 ezer automobil helyett 300 ezret gyárthasson. Hasonlóképp a moszkvai Ama művek termelését 50 ezer kocsiról 80 ezerre emelik. Ufa és Stalingrad üzemeit egyegy „gigásszal” látják el, úgy, hogy évente 100 ezer 3 tonnás kocsit gyárthassanak; Samarában új gyárat rendeznek be 25 ezer 5 tonnás kocsi gyártásiáira. Tervezik 79 helyi vizierÅ‘műállomás létesítését. 178 új szénbányát nyitnak, 4000 km. hoszszú csÅ‘vezetéket huznak a petróleum számára, s a petróleum finomitók nagy számát tervezik. 4 nagy kohászat kezdi meg működését s végnélküli száma a gyáraknak. 15 gyárat rendeznek be a gyapottermékek feldolgozására, közülük mindegyik több mint 200 ezer orsóval rendelkezik, 10 Középázsiában, a nyersanyag bázis közelében; s 12 szövÅ‘gyár, amelyek közül mindegyik 8—15 millió méter anyagot termel; 11 selyemszövÅ‘de és 21 cipÅ‘gyár. A terv nagyon sok cukor, hús, konzerv, keksz stb. gyár felállítását irja elÅ‘.

A legszemléltetÅ‘bb kommentár, amit a második ötéves tervhez fűzhetünk az a megállapítás, hogy az építés eddig megszokott „vad” tempóját csak a terv második felében — körülbelül 1935 közepén — fejti ki. Az 1933-as év relativ „szélcsendjét” tehát meghosszabbítja 1934ra A nagy művek sorát, amit még az elsÅ‘ terv elején kezdtek meg, befejezik, mielÅ‘tt nekilátnak a második terv „gigászainak”. Igy pl. az új s a régi automobil gyárak kiszélesítését nem kezdik meg 1935 elÅ‘tt. A legtöbb új bányát úgy állították be a terv második részébe, hogy azok teljes üzemüket csak a harmadik (1938—1942) periódusban fejthetik ki. 1934-ben a kormány minden erejét a csatornák, vasutak és utak építésére, a három óriási vas és acélmű berendezésére, egy 100 millió rubelbe kerülÅ‘ s a kísérleti orvostan céljaira szolgáló intézet felállítására, a jaroslavi Volgagát elkészítésére és mindenekelÅ‘tt a fogyasztási javakat elÅ‘állító gyárak üzembehozatalára összpontosítja 1933 és 1934 ezek szerint ,lélegzetvétel”, amit a nehéz iparba való viszonylag kisebb tÅ‘kebefektetés s a könnyűipar meggyorsított növekedése jellemez; hogy a lakosság napi szükségleti tárgyak utáni éhségét kielégíthesse, a rubelt stabilizálja, s hogy az ország „kifujhassa” magát. Mindenesetre feltételezik, hogy a város és falu közti árúcsere 1937-re már elegendÅ‘kép szabályozást nyer. hogy az ujabb gyors felépítés minden további infláció s az elsÅ‘ terv óriási emberáldozata nélkül lehetÅ‘vé legyen. Ha a világgazdasági krizis 1937-re semennyire sem hagy alább s Oroszország nem számithat külföldi hitelre s a külföldi gépek felvásárlása céljából nem exportálhat — úgy vélik — az orosz ipar ha nehézségekkel és így kvalitásbeli áldozattal is, de képes lesz a szükséges anyagokat önmaga szállítani.

Ez a meggondolás minden szempontból okos, mert a terv fÅ‘feladata az életszínvonal azonnali emelésében áll. Hogy a terv a munkanélküliségnek még a leghalványabb lehetÅ‘ségét is kizárja, a munkások és alkalmazottak számát 30%-kal emeli. A kiskereskedelmi árakat 35—40 százalékkal csökkenti, a reálbéreket megkétszerezi. A kulturális, nevelési és szociális intézményeket az ország megnövekedett gazdasági lehetÅ‘ségeinek megfelelÅ‘en további építi. Hogy mindezek nem csupán, üres ígéretek, annak garanciája a nehézipari építés átmeneti korlátozása.

A megelégedett lakosság, amely tudatában van életfeltételei állandó javulásának, a legjobb védelmi fegyver bármely kívülrÅ‘l jövÅ‘ támadással szemben. Az oroszok ismerik ezt a paraszt igazságok. Tudják azonban azt is, hogy a modern hadsereg fegyverei a gyárak. Igen nagy jelentÅ‘ségű azonban ezeknek a gyáraknak az elhelyezése. A második tervben elÅ‘irányzott ipari telepek elhelyezése jórészt elárulja amit az oroszok titokban gondolnak. Leningrádon, Moszkvában, Fehéroszorországban és Ukrajnában nem helyeztek el egyetlen egy nehézipari vállalkozást sem. Odessza pl. nagyon elÅ‘nytelen hely volna egy mozdony vagy egy autómobilgyár számára; az ellenséges flotta nagyon könnyen mindent rommá lÅ‘het Moszkvában egy második Napoleon alaposabb munkát végezhetne mint az elsÅ‘. Ukrajna nagyon gazdag természeti kincsekben, (pl. a kurski érintetlen mangánére telep) de még a Donec medence is, Oroszország leggazdagabb széntelepe bizonyos fokig elhanyagolt: 1932-ben az ország szenének 75 százalékát onnan szerezték be, 1937-re ennek a területnek a százalék része 65-re esik s vele szemben megfelelÅ‘en emelkedik a szibériai termelés. Tényleg 1937-re Oroszország szinte egész nehézipara a Volga mellékére s az Uraiszibériai vidékekre koncentrálódik, mert ezek a területek az ellenséges támadások számára kevésbé megközelíthetÅ‘k. A második ötéves terv össztÅ‘kebefektetésének egynegyedét egyedül az Ural-Kuznetzk körzet veszi igénybe. Ez a terület 1937-re az orosz nyersvastermelés egyharmadát, az összszéntermelés egynegyedét s a géptermelés egytizedét tartozik szállítani A három új automobil gyárból kettÅ‘ a Volga mellett, egy pedig Szibériában fekszik. Az öt új vasuti fÅ‘vonalból négyet Ázsiában építenek. A második ötéves terv nagy villamossági telepeinek a Volga a központja. Kétségtelenül ezek a területek óriási kiaknázatlan nyersanyag telepekkel rendelkeznek s nagyon helyes a kiaknázásuk. Az sem véletlen, hogy a kormány egy második kohászati bázist rendez be s hogy vasuti hálózatát Szibériában fejleszti. A Közép-Volga vidék megteremti a Távoli Kelettel való összeköttetést. Nyilvánvaló, hogy az oroszok számitásaikban nem feledkeznek meg a háború lehetÅ‘ségérÅ‘l. Érzik, hogy a történelem egy vagy két olyan háborút még tartalékol, amelybe Oroszország még belekeveredhet. A nyugati határuk nem oly nyugtalanító; a nagyobb veszély a gyöngébb keleti szárnyon fenyeget.

Ebben a vonatkozásban a második ötéves terv a kérdés egyik oldalát, az emberit nem veszi figyelembe. Az orosz ipar és lakosság sulypontja kikerülhetetlenül Ázsiáiba tolódik. Körülbelül azt jelenti ez. hogy Oroszország történeti misszióját Kelet elnyugatosításában tölti be; a munkások százezrei, mérnökök, tanítók, tudósok telepednek Ázsiába vagy keletre az Uraltól. Nem titok azonban, hogy egy leningrádi vagy moszkvai embernek az igéretek özönét kell megtenni, mielÅ‘tt hajlandó Szibériába telepedni. Ezt a szándékát csak akkor hajtja végre, ha két három év után fÅ‘városi lakásába visszatérhet, amit a kormány közben föntart számára. Ezért nem is érheti Å‘ket szemrehányás. Az oroszok nem szívesen cserélik föl egy modern város színházait, könyvtárait, tanulási lehetÅ‘ségeit és komfortját egy szibériai teleppel. A második ötéves tervnek egy Swerdlowsk szovjet Chikagóvá vagy egy Stalingrád szovjet Detroittá való átváltoztatásával legalább annyi elÅ‘nyt kellett volna biztosítani, mint amennyit a fÅ‘város vagy Leningrad nyujt. Kétségtelenül az új ötéves terv végtelenül sok lakó ház és város építési tervet tartalmaz. Hiányzik azonban egy második ipari fÅ‘város kiépítésének a gondolata s ez nagyon komoly tévedésnek bizonyulhat.

(Newyork, Nation, 1934.)

 

Vissza az oldal tetejére