FĹ‘oldal

Korunk 1933 Február.

A német nemzeti szocializmus pártjai


Szeremley László

 


A legutóbbi félév német politikai élet eseményei következtében teljes a káosz a német nemzeti szocializmus vonalán. E káosz: legszembetűnőbb jele a német nemzeti szocializmus törzspártjának, a Hitler-pártnak a rohamos bomlása, E rohamos bomlást megelőzőleg is azonban a német nemzeti szocializmus arcvonala — befelé — sohasem volt egységes. A német nemzeti szocializmus különféle, céljaikban egyirányú, de ideológiai megosztottságukban különféle pártok halmaza volt. A Hitler-párton kivül — még a jó időkben is — legalább egy tucat különböző nagyságú, szervezetű és ideológiai-politikai színezetű csoport létezett. Szociális bázisuk valamennyinek azokban a rétegekben gyökeredzett, amelyek a multba ásódtak s amelyeket a modern kapitalizmus szorongatott: deklasszált középosztálybeliek, hajdani tisztek, súlyos adóterhek alatt nyögő kis és középparasztok s munkások és alkalmazottak csekély törmeléke, rengeteg ifjúsággal, Annak következtében, hogy ezek a csoportok nem jutottak a politikai irányításig, a romantikus meggondolások erősebb szerepet játszanak bennük, mint a reálpolitikaiak. Közös valamennyiben az antikapitalisztikusan felfogott „nemzeti” hangsulyozása; az ész elvetése az „irracionális erőkkel”, mint pl, vérség, rög, mithos stb.-vel szemben; harc a világ varázstalanitása, a „heroikus” érdekében; az individualizmus, liberalizmus és humanizmus megvetése, az állam, a nép és más átfogó „egységképződmény” istenitése. Ideológiájuk pantheonjában Adam Müller, Moeller v. d. Bruck, Spengler, Spann s a radikálisabbaknál Marx és Lenin foglalnak helyet. Mivel e törmelék pártok kidolgozott programja jórészt hiányzik, politikai rendszerezésük lehetetlen. Nagy általánosságban jobb és baloldali csoportokra oszthatók. A jobboldal nemzeti reakciós, többé-kevésbé fasiszta; a baloldal szocialista-forradalmár, többé-kevésbé „nemzeti bolsevista.” Nagyon különbözőek szervezeti elveik is. Van köztük a pártszerű mellett, szerződéses (bündische) s körök, amelyek nagy ideológiai befolyást gyakorolnak s titkos összekötő embereik révén, sullyal érvényesülnek a mai német politikai életben.


A jobboldalon a legerősebb szervezet Ludendorff Tannenbergbund-ja. Ez az a párt, amely azt hangoztatja, hogy minden rossz a zsidók, szabadkőművesek és jezsuiták „állam-feletti” hatalmának a következménye, a kereszténység a zsidóság találmánya, kommunizmus, szociáldemokrácia, demokrácia a zsidóság különböző alakzatai, a német centrumpárt a zsidóság expoziturája, Hitler pártjában jezsuita és szabadkőműves befolyások érvényesülnek stb. A pártot 35—40 ezer tagja szemében Ludendorff mithikus személye tartja együtt.


A Deutsch – Vö1kische Freiheitsbewegung (Wulle) pártja három-négy ezer tagjával nagyrészt Meklenburg tartományra korlátozódik s ellentétben Ludendorffékkal a protestáns kereszténységet hangsúlyozza s a monarchikus gondolatot.


Jobboldal felé vált ki a Hitler-pártból a Deutsche Socia1istische Arbeiterpartei. Ez teljesen fasiszta célkitűzésű. A Hitler-pártból kivált, mert elvesztette annak forradalmi erejében való hitét. E (mindenesetre szervezés alatt álló) párt tagjainak száma 1500—2000.


A bal- és jobboldal között álló Wehrwolf csoportban nimcs egységes vélemény. Egy rész Hitler, más rész Ottó Strasser felé hajlik, de vannak köztük radlikálisa.bb felfogásúak is. Hivatalos bevallásuk szerint tagjaik száma több mint 8000. Soraik közt viszonylag sok a munkás. Összetartóerejük a közös tradíció, a „hűség” s egy felettébb tisztázatlan ideológia, aminek ők a possedizmus nevet adták. Lényege szerint ez a párt katonai védőszervezet S ezért erős befolyást gyakorol a Hitler-párt S. A.-köreire.


Ottó Strasser Schwartze Frontja 5000 tagjával különböző csoportokat ölel fel, fontos, összeköttetésekkel többféle irányban. Állítólag egykori hivatalos birodalmi személyiségek finanszírozzák. Pár prominens tagja szoros kapcsolatot tart feain a Hitler-párt vezető személyiségeivel s — a Tag cimű folyóiraton keresztül — Schleicher környezetével. Jól informált személyek azt állítják, hogy ez a csoport összeköttetésben áll Tardieu környezetével is.


A német nemzeti intelligencia pár ismert képviselője mint például Jünger, Schauwecker, E. v. S a lomon stb. hosszabb ideje egy politikailag jól informált lapot (Das Reich) adnak ki. Ennek a hatását azonban messze felülmúlja a Die Tat köre. A Tat kör az egész birodalomban elterjedt szabad „szervezet”, amely politikailag korántsem homogén. A Tat kör vezető emberei a heidelibergi egyetem társadalomtudományi intézetéből (Giselher Wirsing, Leopold Dingrewe) és az Ullstein ház szerkesztőségéből kerültek ki. (Ferdinánd Friedl, Hans Zehrer, W. F. v. Oertzen, aki Schleicher összekötő embere közöttük.) Ebből a csoportból szálak vezetnek át a keresztény szakszervezetekhez és a német Hansa egyesülethez.


A baloldalra tartozik az egykori tanácsforradalmár, „később szociáldemokrata, majd Hitlerpárti Ernst Niekisich Wiederstandsbewegungja, amely a. vezér szerint a német nép történeti, szabad- és, önrendelkezési akaratának az egyedüli hordozója. A nyugati szellemmel szemben, amelynek kifejezése Niekisch szerint a kapitalizmus az Oroszországra támaszkodó porosz szocializmus forradalmát prédikálja. A magántulajdon leépítését, feltétlen autarkiát s a lakosságnak a városokból való kitelepítését követeli. Niekisch azóta, hogy Oroszországiban járt, nagyot változott. Most a kollektivizálásért és a technikáért lelkesedik. Egyidejűleg hivatkozik Moellerved. Bruckra, Radekra és Ernst Jüinger-re s egy nemzeti kommunista párt rövid időn belüli felállítását reméli


Szükebb értelemben nemzeti bolsevista alakulatok, amelyek egymással szoros kapcsolatban állanak, azi Umsturz, a Vorkampferkreis s a Gruppe social – revoluzionĂärer Nazionalisten csoportok. Ideológusuk professzor Lenzl, aki a marxizmus és a nacionalizmus szintézisét próbálja megteremteni.


Mindezek a csoportok összevéve körülbelül 60—70 ezer tagot számlálnak. Bennük ide-oda mozognak a tagok, egyik a másik rovására dagad. Apró szekták ezek, de valamennyi azzal az igényességgel, hogy a világegyetem közeoe s a történelem hajtóereje, holott csak a német középosztály bomlásának igen sokszor neurózis jellegű tünete a nagy válság napjaiban. (Berlin)


 


Vissza az oldal tetejére