FĹ‘oldal

Korunk 1932 December

A zsidó Marx


Kertész István

 


A könyv, amely nem annyira életrajz, mint inkább riport már előre bejelenti, hogy Marxai nem mint tudóssal, hanem mint „férfivel” akar foglalkozni. Ám ennek ellenére a könyvben a hangsuly a zsidó Marxon van, sőt egy hirtelen fordulattal a zsidó ellenes Marx bizonyításába csap át. Ilyeneket mond pl. Marx-ról: „Marx megvetette a nőt házasságának előzményei miatt is. Mert bármennyire radikálisan és szabadon gondolkozott, a házas életben, mint a zsidók általában, tiszta helyzetet követelt.” Ugyanígy Marxnak Lasalle-lal szemben tanusitott antipáthiáját nem társadalmi felfogásaik különbözőségével, hanem Lasallenak a zsi-


dókat lekicsinylő, semmibei vevő magatartásával magyarázza. „Lasalleban bizonyára fagyosnak érezte az. új zsidó típust, amely gyűlöli a fajtáját.” Egy másik helyen viszont: „Marx tehát inkább mondható kommunista rabbinak, mint Hess Mózes, akinek felkészültsége és stílusa föltétlenül rabbinikus volt.” A hangsuly ez utóbbi megállapitásban, is a zsidón van. Ugy, hogy a füzet utolsó két oldalától eltekintve Marxból tényleg valóságos zsidót csinál a szerző. A füzet utolsó oldalán azonban maga a szerző rombolja le mindazt, amit előbb épített s a nagy zsidó Marxból egyszerre zsidógyülölő lesz, holott Marx éppen úgy nem volt zsidógyűlölő, mint ahogy nem volt zsidóbarát sem. Ha szerző a Marxból vett idézetet, amellyel Marx ellen akart bizonyítani, ponttól pontig idézi akkor Marx tömör és rövid kifejezése ellenére is minden olvasó előtt világos előbbi megállapításunk helyessége. Marx pl. a következőket mondja hires, zisidóságról szóló fragmentumai egyikében: „Mihelyt a. társadalomnak sikerül a zsidóság empirikus lényegét, a harácsolást ás annak előfeltételeit megszüntetni, a zsidó megszűnik és lehetetlenné válik, mert mai tudatának nincs már tárgya... (s ezzel) a zsidóság szubjektív bázisa szűnik meg.” Majd: „A zsidók társadalmi emancipálása — a társadalom emancipálása a zsidóságtól.” Jól jegyezzük meg: nem a zsidóktól, amint azt a szerző képzeli, hanem attól a ténytől, amely a zsidót a feudálizmus és a céhek világában (különösen és ennek foílyamányaként ma is), amikor ingatlan szerzés és letelepülés a zsidók számára tilos volt, a kereskedelemre és annak tartozékaira kényszeritette. Marx nem tartotta egy pillanatig sem az üzérkedést faji avagy éppenséggel zsidó-faji tulajdonságnak, hanem ellenkezőleg azt állapitotta meg, hogy ez a polgári társadalomból folyik, amelynek megszüntével ezek a zsidóknak tulajdonított kellemetlen jelenségeik is eltűnnek. Ugyancsak a Brunó Bauerrél folytatott vitájában Marx maga válaszol azokra a félremagyarázásokra és helytelen értelmezésekre, amelyek Marx irásaival szemben azok keltétől napjainkig megismétlődnek. Igy például a vallással kapcsolatosan ezeket mondja: „Mi nem azt mondjuk, hogy a népek vallási korlátoltságait meg kell szüntetni, hogy világi (szociális) korlátozásaik megszűnjenek. Mi azt mondjuk, hogy a népek vallási elfogultságai megszűnnek, mihelyt társadalmi korlátozásaik megszűntek.” (Temesvár)


*Szabó Imre: A zsidó Marx, Szerző kiadása. Cluj-Kolozsvár, 1932.


 


Vissza az oldal tetejére