FĹ‘oldal

Korunk 1932 Szeptember

Hitler

 


A NEUE RUNDSCHAU Ludendorffot idézi: ,Németország ma megszállott terület, a megszálló csapatok: a nemzeti szocialisták rohamcsapatai.” Végkövetkeztetésében „a felülről dirigált forradalmat nyomon fogja követni az alulról induló forradalom, a megcsalt tömegek kiábrándulása, a Katzenjammer, a mozgásba hozott millióknak a kommunista táborba való érkezése” — megegyezik Radek prognózisával a MOSKAUER RUNDSGHAU-ban: „A nemzeti szocialista párt egy óriási tömegpárt. Ezek a pályájukból kilódult tömegek helyzetük javulását szomjazzák. A nemzeti szocialisták akár belépnek a kormányba, akár nem, felelősséggel tartoznak ennek a tömegnek, de ugyanakkor le vannak kötve a nehéz iparnak, már pedig minden kormány, mely ezeknek a hatalmasoknak az érdekeit védi, kell, hogy a tömegek vállára újabb terheket rakjon. A kiábrándulás tehát nem fog elmaradni.” Fr. W. Foerster lapja a DIE ZEIT a hitlerizmusban csak a porosz militarizmus előfutárját látja: „a hitlerizmust ez a Preussentum ugyanugy el fogja nyelni és asszimilálni, mint ahogy a tojásnyelő kigyó elnyeli a nálánál háromszorta vastagabb tojást és így fog járni Hitler is: egy szép nap az asszimilált Hitlert ki fogja okádni magából. Ez azonban nem jelenthet vigaszt: mert a tojástnyelő kigyó épp ezzel a tojással lesz az a mérges sárkány, mely Európának még sok álmatlan éjszakát fog okozni.” — Jean Richard Bloch, a neves francia iró a ROTER AUFBAU-ban kimutatja, hogy nem innen és nem ilyen formában fenyeget a veszedelem: „Hitler a nemzetközi kapitalizmus foglya. Kifelé reviziót vicsorog, de amikor sem Rómával, sem Londonnal nem tudott zöld ágra vergődni, kénytelen volt Párissal, az ősellenséggel megegyezni. A Comité de Forges (a francia nehézipar) embereivel csakhamar megtalálta azt a plattformot, amelyre mindkettőjüknek szükségük volt. És ez nem volt más, mint a közösen óhajtott küzdelem Moszkva ellen. A Hitler-kérdést, mely úgy indult, mint a francia-német konfliktus magja, a nemzetközi nehézipar egy-kettőre likvidálta,” — A LINKSKURVE arra a mindennél jellemzőbb tényre hivja fel a figyelmet, hogy a hitlerizmusnak tulajdonkép nincsen is teoriája, a könyvek, brosurák annyira ellentmondok, hogy a pártvezetőség kénytelen majdnem mindegyiket dezavuálni. Az ok: „nem akarják magukat lekötni, ahogy nem is köthetik le magukat programnak, teoriának, amikor egyszerre fordulnak a nagyiparosokhoz és munkásokhoz, a nagybirtokosokhoz és napszámosokhoz, tábornokokhoz és munkanélküliekhez. A teória hiánya vezette Scheringert is a kommunizmushoz, mert látta, hogy a marxizmus nehéz fegyverzetével szemben a Hitler-mozgalom nem tud mit felhozni.” — A nemzeti szocialista tábor ma már nem egységes, belső harcok színhelye és ebből a tényből a TAGEBUCH érdekes párhuzamot von: „A nemzeti szoc. pártból, mint egységről ma már nem lehet beszólni. A párt ma épugy két részre bomlott, mint 1918-ban a szocialista proletáriátus. A náciknak is megvannak már Liebknechtjei (a spartakisták) és megvan az Ebertje (Hitler). Az SA. az uniformisba bujtatott prĂätoriánusok, a kihasznált pártproletárok egyre jobban a spartakistákat akarják utánozni és nem akarnak azzal megelégedni, hogy az egész mozgalom odatorkoljon, hogy néhány disztag magas állásokba jusson.” — A WELTBÜHNE ugyanerre a következtetésre jut: „amint 18-ban a szocdemek foglalták el az állásokat, úgy most Hitlerék; ha belépnek a koalícióba, azon lesznek, hogy minél több posztot foglaljanak le a maguk részére, hogy híveik elégedetlenségét így vezessék le.” De ez magával hozza majd, hogy a nácik mint tömegpárt megszünnek és így félniük kell, hogy a csalódott tömeg balra tolódik és ha ezek a baloldali párt organizációk, mint gyüjtőtáborok még legálisan léteznek, akkor a nemzeti szocialistáknak befellegzett: „Marad tehát a cél: az egyetlen ellenerőnek: a kommunista pártnak tüzzel-vassal való fapusztítása. A pénzt ós fegyvert a francia és német nehézipar örömmel adja majd az egyetlen ellenség legyürésére.”


 


Vissza az oldal tetejére