FĹ‘oldal

Korunk 1932 Szeptember

Beszélgetések Mussolinivel


Nemes Lajos

 


A Corriere della Sera junius 29-iki számában szemelvényt közöl Emil Ludwig Mussolinival folytatott beszélgetéseiből. Rövidesen rá meg is jelent a kötet, melyet három nap alatt szétkapkodtak. Azután: a Corriere della Sera vezéroldalán hivatalos sorok; a szerkesztőség szemére veti MONDADORI kiadónak, hogy „javitatlan” kéziratot küldött. A közölt szemelvény ugyanis olyan részleteket tartalmazott, melynek átolvasása nem kis meglepetést és megrökönyödést keltett a fasiszta Olaszországban. A második kiadás már megcsonkítva fut ki s azt sem lehet néhány nap mulva megkapni. Azóta egy hónap mult el, a könyvkereskedésekben hiába keresik a könyvet. A harmadik kiadást nem nyomták ki. A könyvnek — azt hinné az olvasó — azért volt ilyen sikere, mert Emil Ludwig a szerzője és Mussolini a „társszerzője.” Emil Ludwig „udvarlásai” megkezdése óta olasz intellektuel vagyis antifasiszta körökben elvesztette népszerűségét. Üdvözlő és magasztaló sürgönyei, melyeket az afrikai olasz gyarmatokról küldött Mussolininek ellenszenvessé tették az olaszok közt, — Mussolini pedig nem olyan nagyon érdekli az olvasókat, mint ahogy azt a külföld hiszi. Naponta jelennek meg Mussolinivei kapcsolatosan könyvek, versek, tanulmányok, stb. s ezeknek alig akadnak olvasói. A Corriere della Sera-ban közölt szemelvény azonban hangulatot változtatott s az olvasó valóban érdekes könyvet kapott. Olyat, amilyent a legalaposabb Mussolini-ismerő s a fasizmus legrégibb tanulmányozója sem várt. Mussolini sokat beszélt, talán nem is sokat, de félrehuzta a jelmezét. Nem volt politikai tett, sem sztratégiai lépés ez a könyv. Nem használt a fasizmusnak...


Ludwig Goethetől veszi könyve mottóját: „Cselekedni könnyü, gondolkodni nehéz; cselekedni a gondolatok szerint kényelmetlen.” Ez a antifasiszta idézet azonban ugyanúgy, mint Ludwig álláspontja Mussolinivei szemben nem más, mint Ludwig osztályának hangja, a polgári liberalizmus és demokrácia védekezése a fasiszta diktaturával szemben.


A kötetben Emil Ludwig sokhelyen hasonlóságot akar kimutatni Róma és Moszkva között. Amikor az „épitünk” frazeológiáiról van szó, akkor megegyezik Ludwig Mussolinival, azonban amikor Ludwig ól a szabad kérdés-feltevés jogával, Mussolini megbotlik. Ludwig elmondja Mussolininek, hogy a római királyi operaházban végignézett egy premiert. Annyi ékszer, toalett, vagyon ült a páholyokban, hogy Párizsban és New-yorkban is kevés hasonlót látott s előadás után, amikor kilépett az uccára, az egész tér tele volt Róma legszebb luxus automobiljaival, mintha a világ nem is volna beteg s a szociális elemek nem is lázongnának... Néhány héttel ezelőtt — meséli tovább Ludwig Mussolininek — Moszkvában volt, ugyancsak az operában, ahol jobban énekeltek s jobban táncoltak s ugyanolyan szépek voltak a díszletek, de a földszinten, szürke, sőt még világosabb öltözetben ültek az emberek s az uccán nem vártak autók s a kijövő ötezer embert a villamosok sora szállitotta haza. Ludwig tisztázni akarja a helyzetet; Ludwig utazott és látott s ismeri a polgári filozófia tézisét: a fasizmus és kommunizmus között nincs különbség. Ludwig inzisztál, példázódik, mig Mussolini megszólal: „A különbség? Minálunk él a magántulajdon. Az oroszoknál nem. Mi a kapitalizmust ellenőrzésnek vetettük alá, az oroszok elnyomták. Nálunk a párt a kormánytól függ, ott forditva.” (150 old.) Tehát a fasiszta párt egy embertől: Mussolinitői: a kormánytól függ, mig Moszkvában a kormány függ a párttól, a dolgozóktól, azoknak bizalmától.


Ludwig és Mussolini beszélgetései a marxista olvasót elégtétellel töltik el. Mussolini, ha körülirva is, de mégis világosan be vallja, hogy nem tudja, mit fog cselekedni és elismeri az oroszok nagy művét: amit Ludwig akarva, nem akarva szintén elismer. Eltekintve olyan dokumentatív fejezetektől, melyekben Mussolini cezaromániája jelentkezik, valamint a háborúról szóló párbeszédekről, melyekben Mussolini nyiltan mutatja az imperialista háborúra való kedvét s a fejezetektől, amelyek világosan rajzolják meg anarchista jellemét és világnézetét, — vannak részek, melyek egyenesen leleplezők, mint pl. ez a dialógus: Ludwig: „Jelenleg, Moszkvában két dolgot „találtam mindenkinél: munkát és reményt. Van itt ehhez hasonló?” Mussolini: „Igen, de munkát nem találunk mindenki számára.”(Genova)


* Emilio Ludwig: Colloqui eon Mussolini, Casa Editrice Mondadori, Milano, 1932. (Megjelent németül is a P. Zsolnay Verlag kiadásában Wien-Berlin).


 


Vissza az oldal tetejére