Főoldal

Korunk 1932 Április

Gyermekek könyve


Neufeld Béla

 


Eszmélő szülőknek egykor az volt a gondjuk, sőt számosaknak még ma is, hogy miként világosítsák feil serdülő gyermekeiket a nemiség kérdéseiről? A proletárszülő számára ez aligha volt átélt probléma, itt a felvilágosítás munkáját maga a környezeti élet végezte el — s sokszor épenséggel nem kivánatos, brutális módon. Az iskola még nem oldotta meg a szexuális felvilágosítás problémáját, viszont akárhány szülő — kivált az) új lélektani iskolák s a modern szexuálpedagógia hatása alatt — eljutott ahhoz a belátáshoz, hogy megpróbál gyermekeihez elfogulatlanul szólni — a szexuális tabujáról. Már van ilyen nyitott szellemű felvilágosító irodalom is s itt kiválóan a Max Hodann s a Friedjung írásaira gondolunk,


A szociális érzületü szülő újabb gonddal gazdagodott: miképen közvetítsem gyermekeimnek a mának szociális problematikáját? Ez a gond ismét csak az u. n. intelligencia problémája; a proletár számára eleven érzéklés a maga átélt sorsa. S ebben a. vonatkozásban egy könyvre kívánom felhívni a figyelmet a Malik-Verlag kiadásában. „Ede und Unku”. (Ein kindarbuch für Jüngen und Mädchen) Alex Wedding a szerzője, írói álneve egy fiatal, induló német irónőnek.


A történet Berlin egyik külvárosában játszodik le proletár-negyedben. Az ízes, zamatos „mese” jóval több annál. Életteljes ábrázolása a proletár sorsnak, s azoknak a zajlásoknak amelyeket ez a szociális adottság a, gyermekben megmozgat. A munkás két típusát jeleníti meg: a megalkuvó, „gutgesinnt” előmunkást — akit ennek ellenére is uccára tesznek — s a harcos, radikális fajtát, akit üldöznek. Ede, a megalkuvó munkás gyermeke, feleszméli a harcos munkás élő példáján keresztül apja szégyenletes magatartását — aki épen sztrájktörő akar lenni — s a maga elhatározó, magával sodró gyermeki lendületével odarántja az apját, ahol a helye minden proletárnak: a meg nem alkuvó harc táborába.


Ezt a vidám, bátor és okos könyvet, amely a gép és az ember, a tőke és a kizsákmányolás nehéz problémiát éppen olyan szerencsés érzékkel közvetíti a gyermekeknek, miként pajzán üdeséggel beszélteti őket gyermeki bohóságaikról, felnőtt és gyermek egyaránt örömmel és tanulsággal olvashatja. A munkát a szociális gyermekirodalom komoly becsü gazdagodásának kell tekintenünk. (Karlsbad)


 


Vissza az oldal tetejére