Főoldal

Korunk 1932 Március

A százéves Lewis Carroll

 


Lewis Carrollról a napilapok mindig kéznél levő centennárium ünneplői hallgatnak. Nem ismerik. A magyar irodalmi lexikonok se. Még azt se tudják, hogy Viktoria királynő uralkodásának közepe táján élt, az angol puritanizmus legroszszabb éveiben, olyankor, amikor a véglegesen egyesült királyságban annyira sértőnek minősítettek minden önálló gondolatot, hogy az még megformálódni is habozott. Lewis Carroll ekkor egy éles kanyarodóval a Viktoria korabeli értelmetlen irodalomtól s a nagyhangú üres akademizmustól elfordulva a gyermekregények egyszerű világába menekült. 1870—1880 közt megírja Alice a csodák országában, A tükörben  és egyéb munkáit. Szégyenletes napok huzódnak meg e művek mögött. Az irországi vérengzések, a manufakturában uralkodó irtózatos elnyomás napjai ezek. Manchesterben ekkor emelkedik fel a szabadverseny elmélete! Az elveszett emberi szabadság ezekben a napokban kizárólag Alice törékeny kezeibe költözött, ahova az a Lewis Carroll helyezte, aki iránt senkisem érzett bizalmatlanságot, mert sohasem mondott semmi tiszteletlent s csak annyit tett, hogy megmutatta a gyermekeknek egy világ képtelenségét. Lewis Carroll sohasem gondolt arra, hogy helyetfoglaljon azok közt a győzelmes rimfaragok között, akik abban az iskolában tanítottak, ahol ő is kereste a kenyerét. Carroll irásaiban lehetetlen meg nem találni egy tiszteletreméltó lény viszfényét bármilyen szempontból is nézzük. írásaiban nincs sehol semmiféle erkölcsi tanulság apró olvasói számára. Az országban, ahova Alice került, hiányzik a szülői autoritás. Nincs szó szigoru kötelességekről. Mindezeket nem lehet a véletlen számlájára irni. Lewis Carroll könyveinek a sikere, hogy úgy mondjuk a fordított utat járta meg a Robinsonok és a Don Quichottokkal szemben, amelyeket felnőttek számára írtak s a gyermekek olvassák. Lewis Carroll  munkái a gyermekek számára készültek s a felnőtt emberek csodálatát vivták ki. Olyan időben, amikor a gyermekeket még mindig detektivtörténetekkel és kolonizációs kalandokkal táplálják, melyekben lehetőleg sok négert ölnek meg s olyan háborús elbeszélésekkel, amelyekben az öldöklés morálját szuggerálják a kicsinyekbe, kötelesség megemlékezni az iróról, aki a gyermekolvasmányok igazi műfaját egész helyesen kijelölte. (M. M.)


 


Vissza az oldal tetejére