Korunk 1932 Február.

Világpolitikai problémák

 


A FÉLRECSUSZOTT ÁLARC


Hitler álarcáról van szó.


Az európai jobboldali, de még a liberális sajtó is azt írta éveken keresztül, hogy a nemzeti szocialisták részvétele kapitalista kormányban lehetetlen. Lehetetlenné teszi az a tömeg patetikus nyilatkozat, amit Hitlerék vezérkara minden pártnyomtatványban és választási gyűlésen tett. S tényleg a türelmetlenül „nemzeti” s a türelmetlenül „szocialista” Hitler-féle programban csak a kevesek látták az álarcot. Viszont minél közelebb került a hitleri-program megvalósulásának a lehetősége, annál lejebb csuszott az álarc.


A hitlerizmus első választási eredményei után legelőször külföldi szövetséges után nézett. Akadhatott-e rokonabb szövetséges az olasz fasizmusnál? Igen ám, de mi volt Hitlerék olasz elismerésének az ára? Hozzájárulás Tirol mostani status quojához. Hitlerék hozzájárultak. Mussolini tehát jóváhagyta a német nemzeti szocialisták esetleges hatalomrajövetelét s egyre-másra fejezte ki szimpátiáját a német nemzeti szocialista mozgalommal szemben.


A türelmetlenül nemzeti és gyökeres reviziót követelő hitlerizmusnak ez volt az első külföldi „diadala.” A többi az 1930-as választások óta következett be, különösen a közelmutban, mióta a hitlerista vezérkar exponensei, hol Párisban, hol Londonban, hol Washingtonban bukkannak fel külön-külön és egyidejűleg, lá:zas tevékenységet fejtve ki, hogy minden valahai, a békeszerződések rendszere elleni támadásaikat elfelejtessék.


Ebben az irányban különben nagyon szisztematikusan dolgoznak. 1931 februárjában történt az első nagyon fontos találkozás Párisban Hitler delegátusa és a francia kormány egy volt tagja, D´Emery szenátor között. A La Lumiére akkoriban helytelenítette ezeket a tárgyalásokat, a Quai d´Orsay nyomása alatt azonban tartózkodott a dolog további szellőztetésétől, ellenére annak, hogy maga a szenátor beismerte a találkozás és tárgyalás tényét. Hogy ezek a tárgyalások sikerrel végződtek, ezt az is bizonyítja, hogy Hitler habozás nélkül garantálta a rendet Laval berlini látogatása alkalmával, sőt letiltott minden ellenséges megnyilvánulást. Végül pedig: Hitler egy Brüninghez intézett nyílt levelében kijelentette, hogy pártja hajlandó letenni a versaillesi szerződéssel és a Young tervvel szembeni szélsőséges ellenzéki magatartásáról s támogatni egy francia-német „közeledési” politikát.


Hitler tárgyalásai Franciaországgal az utolsó hetekben még energikusabb tempóban folynak. Hitler speciális kiküldöttei egyre-másra jelennek meg Párisban. A közeledést Brüning s a nemzeti szocialisták között maga Laval s a németországi francia megbízott, Francois Poncet próbálja megteremteni ellentétben Briand-nal. Közvetítő szerepet játszanak ebben a nagyipar emberei, Rechberg, Voegler és barátai. A befolyásos francia körök olyan koalíciós kormányt szeretnének látni Németországban, amelyben Hitler mellett résztvennének a centrum és a nagynémetek. Ez a koalíció ugyanis biztosítaná a jövőben a normális gazdasági kapcsolatokat.


Hitlernek a francia körökkel való kapcsolata különben még egy forrásból táplálkozik. Hitlertől a franciák — kétségtelenül teljes joggal — Németország támogatását remélik elnyerni egy Oroszország-elleni háború esetében.


Anglia hallatlan élességű belső válsága s a dominionokkkal való sulyos konfliktusai miatt teljesen elvesetette Európában vezető politikai szerepét. Ezért irányítja ujabban szinte kizárólagosan Európa sorsát Franciaország. Franciaország a lelke az Oroszország ellenes koalíciónak is. Franciaország az amely tervszerűen és minden ereiével háborúra készül. Ez a magyarázata annak az intervjunak, amit Hitler az amerikai sajtó képviselői előtt adott, de a fraciákhoz intézett, megígérvén és lekötvén „az orosz világveszedelem ellen” rohamcsapatai segítségét. Ezzel a nyilatkozattal Hitler a francia kormány szimpáthiáján kívül a finánctőke szimpáthiájára is igényt tart. S mert igényt tart s mert most nekik beszél, nem pedig a kétségbeesett német választónak: a hatalom átvételének alátámasztását is tőlük várja.


Az álarc a harmadik birodalom rengeteg misztikuma felől így csuszott teljesen félre.


Most már egészen világos, hogy a hitlerista párt ép oly kevéssé szocialista, mint forradalmi, sőt még csak nem is nacionalista. Reakciós, szimpla fasiszta szervezet ez, mely azért, hogy hatalomra juthasson, kész a nemzetközi kapitalizmus minden követelésének engedni. (Berlin) Szeremley László


 


Vissza az oldal tetejére | |