Korunk 1932 Február.

Az államkapitalizmus „kurzusa”

 


A kapitalizmus mindenkép döntő fordulat előtt áll. Visszafelé már nem fejlődhet. Oldalt, az „antarkia” felé szintén nem. Előre lehet csak utja. De hová? Az államkapitalizmus felé, — mondják egyre többen, felelős államférfiak és hivatásos közvélemény gyártók. S tényleg: „A világkapitalizmusban kétségtelenül adott az állam kapitalizmus tendenciájának az erősödése. Kikényszeritette ezt a tendenciát a technika fejlődése következtében egyre erősebbé váló szükségszerűsége bizonyos termelési ágak társadalmasúlásának (pl. az energia szolgáltatás); az egyes kapitalisztikus országokban az osztályharcok kiélesedése, mely az uralkodó osztályok összefogását a dolgozók elleni harcban teszi szükségessé; az egyre élesebbé váló harc a piacokért, mely a polgárság állami támogatását követeli meg a világpiacokért való küzdelemben; kikényszeritette az a szükségszerűség, hogy a világ új felosztásáért érő harcban minden polgári erőt összefogjanak... Az állam irányitó tevékenysége mellett a termelési eszközök a tőkések magántulajdonában maradnak. Az állam csak az árúk termelését és cirkulációját szabályozza s az árak és munkaviszonyok irányitása révén a jövedelem megoszlását, anélkül, hogy ő maga mint tőkés vállalkozó fellépne.” (E. Varga: Die Wirtschaft der Niedergangsperiode des kapitalismus. Verlag Carl Hoym 1928.) — A lényegben tehát az államkapitalizmus nem egyéb, mint a monopolisztikus tőke egy még magasabb koncentrálási formája. A tőkés gazdálkodás bázisa szűkül s a tőke tulajdonképpeni birtokosainak a száma kevesebb. Ez a folyamat kétségtelenül kisajátításokkal jár. A monopol tőke a részvény- és banktőke egy jó részét expropriálja. A folyamat költségét azonban főleg mégis a dolgozók viselik a bérek és fizetések szükségszerű csökkentésének az alakjában. Ily módon persze a monopol tőke teljesitményképesebb apparátushoz és nagyobb perspektívákhoz jut mint ma. A kartellek, koncernek és trösztök kialakulása az állam segitségével tökéletesedik. Az anarchia helyére egység és rend kerül. Minden egységes szempontok szerint igazodik. Az egész gazdaság a monopolkapitalizmus központi vezetése alá tartozik. Valamiféle tervgazdaság keletkezik... s lesznek olyanok, akik ezt a szocializmussal tévesztik össze. Szocializmusról azonban itt szó sincs. Az államkapitalizmus is kapitalizmus: az az megmarad a magántulajdon hegemóniája. Megmarad a bérviszony. Megmarad a profit. Megmarad a mai osztálytagozódás. Megmarad a kapitalizmus princípiuma. Sőt minden mai aránytalanság megnövekedik. (B. Z.)


 


Vissza az oldal tetejére | |