Korunk 1932 Február.

Mindenki mindenki ellen


Szacsvay Gusztáv

 


A gazdasági krizis mai fázisát a piacok iránti harc különös élessége és a kapitalista erők növekvő antagonizmusa jellemzi. A konfliktus, mely állandóan sulyosbodik, a világpiac egyetlen sarkát sem hagyja érintetlenül. A tulprodukció által fojtogatva, a financiális krizis által legyengitve, alapjaiban megrendítve, az állandóan élesedő általános gazdasági krizis következtében a kapitalizmus kénytelen elkeseredett eszközökhöz folyamodni s a legveszedelmesebb kalandokba bocsátkozni. A világban valóságos gazdasági háboru folyik.


Ebben az imperialista harcban s a piacok utáni hajszában jelentékeny szerepet játszik az angol protekcionizmus. Internacionális sulya minden tekintetben tapasztalható. Arra az angol jelszóra, hogy „harc a dumping ellen” siettek Newyork és Párizs hasonló jelszavakkal válaszolni s bár-Amerika lemondott a jelszó rögtöni alkalmazásáról, nem kétséges, hogy a harc elő van készítve. Ami Franciaországot illeti, a tarifákat illetőleg kész háborús programmot dolgozott ki Angliával együtt. Flandin kereskedelmi miniszter legutóbbi londoni látogatása legalább is erre vezethető vissza.


Közben persze Anglia mind magasabbra emeli vámfalait. Az ipari termékekre vonatkozó tarifák bevezetése után egy speciális adó bevezetése következett az importált gyarmatárukra. Ez az adó ugyanugy éri a félgyártmányokat, mint a nyersanyagokat. Párhuzamban ezekkel szigorú rendszabályokat állitottak fel a mezőgazdasági termékek exportjára vonatkozólag s ezek a rendszabályok nemcsak a „luxus élelmiszerek” exportját érintik, hanem a burgonyát és a gabonát is. Az angol protekcionizmus tehát ugyanakkor, amikor a tarifákat illetőleg egy fronton harcol a franciákkal, halálos csapást készül mérni úgy a francia, mint a többi államok érdekeire is.


Ebbe a kereskedelmi és politikai küzdelembe be van vonva kivétel nélkül minden kapitalista állam. Nemcsak Franciaország, de Németország is jelezték már tiltakozásukat. Svédország is rendszabályokat hoz az idegen behozatal ellen. Japán ugyanezt a politikát követi. A vámszabályzatok főleg az alacsony aranyfedezetű államok ellen irányulnak. Speciális rendszabályok készültek Indiával szemben, amely emelni készül tarifáit a japán termékek ellen.


A világpiacon megindult a „mindenki mindenki ellen” háborúja. A nemzetközi kereskedelem nemcsak méreteiben csökkent, de a dezorganizálás is teljest A protekcionista rendszabályok, a kontigentálások s a gazdaságpolitikai háborúk összes többi eszközei ugyanolyan mértékben hivatottak támadásra, mint védelemre. Az angol protekcionizmus, amelynek végcélja a zárt angol piac megteremtése, egyuttal offenziva az amerikai, francia és német kereskedelem ellen, de nemcsak Albionban, de Kanadában, Ausztráliában és Dél-Afrikában is. Olyan élességü gazdasági harcról van szó, amelynek megoldása csak fegyverekkel lehetséges.


A mandzsuriai konfliktus egyik legtipikusabb megnyilvánulása ennek a gazdasági antagonizmusnak, amely egyre fenyegetőbb méreteket ölt. Hogy a kapitalizmus a financiális krizis csapásait kivédhesse, hogy áruján tuladhasson, nem elégszik meg azzal, hogy növeszti a munkásosztályra gyakorolt nyomását — de nem riad vissza még a háborútól sem! Miután a kapitalizmus képtelen a krizis ellen harcolni, olyan utra lép, ahol a halál vár az egész rendszerre. (Arad)


 


Vissza az oldal tetejére | |