FĹ‘oldal

Korunk 1932 Január

Az Első leány


Vajda Sándor

 


Az Első leány a cime egy orosz iró, Bogdanov regényének, mely már több mint egy éve jelent meg németül. A naiv hangon megirt történet megérdemli azt a nagy érdeklődést, mellyel fogadták, nemcsak szimpatikus alakjai, lekötő meséje, hanem a benne tárgyalt probléma aktualitása miatt is.


Az „Első leány” alkalmat ad arra, hogy az Oroszországban fejlődő új élet formáiért való küzdelmet megismerhessük, hogy végre eltűnjön az a sok félreértés, ami különösen a szexuális problémának az új életfeltételek között való megoldása körül még fentáll. Igaz, hogy az erre vonatkozó irodalom nem nagy. Természetesen még kevesebb az oroszból már lefordított irodalom. Az új orosz könyvekben, elbeszélésekben van ugyan nagyon sok adat elszórva e témáról, a szovjetek házassági törvényhozása is sok felvilágosítást ad, ugyszintén az egyes utazók, ujságirók könyvei is sok oldalról foglalkoznak a nemek egymáshoz való viszonyának kérdésével, mint pl. Calverton, a házasság csődjéről irott munkájában és Arthur Feiler a „Das Experiment des Bolschevizmus” cimű müvében. De ha szerelemről van szó, mindenki Kolontai: Szerelem utjai cimű könyvére gondol elsősorban és ezzel már be is jutott a zsákuccába, ahonnan nagyon nehéz kijutni. Mert Kolontai elbeszélései talán érdekes históriák, de mint társadalmi dokumentumok nagyon negativ érdekűek.


Az Első leány három részből áll. Az első egy ifjúmunkás feljegyzései Szonjáról, magáról és bajtársairól, ez a regény fő része. A második és a harmadik rész alig néhány oldalt töltenek ki és tulaj donképen csak egy pár adattal kerítik egésszé a följegyzéseket: Szonja, az első leány naplója és egy barátjuk utószava. A regény hátterét a polgárháború, a határokon pusztító intervenció képezik, a regény talaja a még meg nem nyugodott orosz falu társadalma, szegényparasztok, kulákok, a forradalom ifjú generációja és a vidéki kisváros élete. Az elbeszélés Szonjának a komszomolba való belépésével kezdődik. Szonja az egész kerületben az első leány, aki a szervezet tagja lesz. A fiuk, a szó szoros értelmében, mind bele bolondulnak, mind körötte tülekednek, vigyáznak reá, mint a hímes-tojásra és valamennyien nevelni akarják az „ő leányukat”. A leány megjelenése nagy aktivitást kelt, tele vannak tervekkel, dolgoznak és Szonja jár elől jó példával. A faluban kulákok furakodtak a szovjetbe, ezek basáskodása majdnem lázadásba kergeti a föld népét, de az ifjak okos viselkedése a mozgalmat jó utra tereli. A szovjetek lassanként megerősödnek és az erdőkben garázdálkodó katonaszökevények, akik a falvak életében nagy szerepet játszottak, elvesztik befolyásukat. Teljes aktivitással folyik az élet. Még a leány körül való somfordálás sem okoz bajt. Ekkor az egyik dezertőr erőszakot követ el Szonján. Az atmoszféra elmérgesedik, az egyetlen leány a sejtben elhagyja a falut. A sejtnek kapóra jön a kerület székvárosában tartott konferencia, a leányt delegálják tis kiséretül melléje adják az egyik ifjúmunkást, kinek följegyzései képezik a regényt. A városkában ép olyan forradalmat okoz Szonja, mint a faluban. Csak a méretek és a személyek mások. Ott egyszerű fiatalemberek, itt a városka sokrétűsége, okos öntudatos prolik, kisvárosi elvetélt intelligencia, költők és egyebek. És megint a leány a középpont. Mindenről beszélgetnek és természetesen a szerelem problémája is gondot okoz. Viták közben megállapítják, hogy a szabad szerelem hivei. Szonját is meggyőzik. Szonja szereti az egyiket és a másikat is. Az őt körülvevő tisztelet alábbhagy. Kifogásolják, hogy nemcsak közülük valóval áll szóba. Egy napon, miután valaki megfertőzte a leányt és az a nemibetegséget másoknak is továbbadta, meghallja Szonja földije, hogy a leányt, az ő első leányukat nyilvánosan megakarják szégyeniteni. Akárhova fordul tanácsért, segítséget nem kap. Látja, hogy mily züllesztő hatása lesz az ilyen nyilvános botránynak. És hogy a szégyent a szövetségről, az első leányról, falujokról elháritsa, mintegy véletlenül, játék közben, agyonlövi Szonját. Itt következik a regényben Szonja naplója, melyben megirja a körülötte lévőkről véleményét, saját életéről, betegségéről, nagyon-nagyon értelmesen beszélget magával. Barátjuknak utószava zárja le a regényt „amelyben elmondja, hogy a fiu a tett után a frontra ment, senkisem tudja mi lett vele, hátizsákját a harctéren találták és hazaküldték. Elesett-e a tulajdonosa, vagy csak elvesztette a zsákot, nem tudják.


E mesének váza köré rengeteg sok apró esemény csoportosul, melyek összeségükben az akkori idők meggyőző ábrázolását adják és amely apróságoknak megfigyelése a világirodalom jelentős alkotásai közé emeli Bogdanov könyvét. Az Első leány nagy popularitását nem egyedül természetes egyszerűsége okolja meg, hanem tendenciájának kulturtörténeti jelentősége, témájának állandó aktualitása.


A fiatalságról van szó. Fiukról, leányokról. Bővérű, ébredő életről. Ezért nemcsak elolvasnunk, de bővebben foglalkoznunk is kell a könyvvel. A Szovjetunióban a kulturforradalomnak korlátlan perspektívái nyiltak. A tőkés termelési rend alaposan megváltoztatta a család jellegét, lényegét és szükségessé tette, hogy a nemek egymáshoz való viszonya új formákat keressen. Most nem akarok a házasságról, annak törvényes formájáról és jelentőségéről beszélni. írtak, beszéltek arról már vastag kötetekre menőket. Ebben a tekintetben is annyira összezavarodott minden, hogy a jámbor és bigott katholikus Van de Velde felfedezte újra a puskaport, meg kellett, hogy magyarázza, hogy a házasságnak a szexualitáshoz is valami köze van. És valójában Európában már nagyon sokféle formát öltöttek a szexuális vonatkozások. Nagyon sokan rendezik úgy be életüket, ahogy épp tudják és nem sokat törődnek a polgári törvénykönyv idevonatkozó szakaszaival. Ez érthető is: a polgári társadalom nem talál megoldást a maga alapvető kérdéseire...


Ha a Szovjetunióban kialakuló új életformákat tanulmányozzuk, akkor nem szabad mechanikusan a kapitalizmusban felmerülő problémákra a választ keresni, azzal, hogy mikép oldották meg ott ezeket a kérdéseket. Az egymástól lényegesen különböző gazdasági rendekben természetesen egész más kérdések merülnek föl. Ami az egyik helyen sulyos probléma, az a másikban meg sem jelenik és megfordítva, az egyik kérdéseit sokszor a másikban meg sem értik. A kapitalista társadalom problémái Oroszországban tehát nem problémák és ha van is szexuális kérdés, az nem azokból a körülményekből ered, mint a polgári társadalom nemi kérdése, tehát nem azonosak és mivel a két gazdasági rendszer alapjai egymással merő ellentétben állanak, az egymásra esetleg hasonlitó kérdésekre (hisz itt is, ott is férfiről és nőről van szó) a válaszok nem is hasonlítanak. És Kolontainak ép az a tévedése, hogy a polgári, sőt kispolgári lázongó rétegek kérdéseire keres megoldást a Szovjetunió más rétegezésű társadalmában.


Abban az időben, amikor Kolontai ismert lett, amikor a később Ruth Fischer néven hírhedté vált Elfriede FriedlĂänder a Szexuálethikáról írt vad és zavaros tanulmányt és amikor Bogdanov elbeszélése történik, nagyon sokat beszéltek az ifjúságról és a nemi kérdésről. Clara Zetkin följegyzéseiben, melyek szintén egy jó pár éve egy alig ismert füzetkében jelentek meg, elmondja párbeszédeit a fiatalságról, nemi kérdésről általában és a mozgalomban. Ott írja, hogy mennyi kárt okozott a fiatalok között a nemi kérdés kispolgári megoldása, hogy mennyi energiát fecséreltek el meddő vitákban és mennyire szétzüllesztette a legaktívabb csoportokat a nemi féktelenség. Akkor (Kolontaiék hatására) nagyon népszerű volt a „pohár viz teória”. Azaz: aki éhes, eszik; aki szomjas iszik egy pohár vizet. Mint ahogy szomját az ember egy pohár vízzel oltja, olyan természetesen és magától értetődően elégítse ki az ember nemi ösztöneit. Igen — felelt Lenin, megfordítva az ügyetlen hasonlatot, — aki szomjas, az iszik, de szivesebben iszik tiszta pohárból, mint az olyan bögréből, melynek pereme tele van a előbb ivók zsiros ajkainak nyomával.


Ez a fontos. — A nemi kérdés és annak megoldása nem két ember egészen privát ügye, hanem az emberi társadalomé. Nemcsak a jövő nemzedékek szempontjából társadalmi kérdés, hanem a szexualitás nagy társadalmi hatóereje folytán is, mely minden embertől teljes felelősségérzetet követel nemi életében.


Bogdanov az Első leány tragédiájában az egymással ellentétes felfogásokat, éretlen, kispolgári tévedéseket, melyek Szonjának sorsát eldöntötték, mind analizálja. Nem elégszik meg egyedül ezeknek az ábrázolásával, hanem az összes körülményeket, a összes társadalmi erőket, osztálytagozódást is megmutatja úgy. hogy hiánytalan képet rajzol az évek lefolyásáról is. Munkájának konkluziója a társadalmi felelősségérzet követeléseü Ez teszi oly mélyreható nevelő értékűvé is. Fiatal embereknek, kik nehezen keresnek égető problémáikra választ, ezt a regényt kell segítségül adni... (Bécs)


 


Vissza az oldal tetejére