FÅ‘oldal

Korunk 1931 December

Répaásók


Morvay Gyula

 


A ház egyik sarkában vagy két zsákra való ócsós árpa volt nyárról ledöntögetve. És hogy széjjel ne csurogjon a, ház talaján, a sarkot négy krumpliszsákkal kerítették be. Parasztcsinálta zsákkerítés védte a ház sarkában lévő ócsós, aszottszemű két zsákra való termést.


A krumpliszsákok előtt tehéntrágyás fejőszéken ült az öregasszony, aki már kiszáradt volt és szegletes, mint a fekete faszobor, akire földigérő gyászos szoknyát adnak. Három vastag, sárga zsoltár feküdt a tehéntrágyás fejőszéken, ezekből imádkozott az öregasszony. Amit a zsoltár siralmait tördelte, szájából előfeketedtek avas fogai. Olyanok voltak ezek a nyolcvanéves fogak, mint fekete mezőben eldőllögélt purhás karók.


A sarokban aranyfüsttel és már pattogós ezüsttel befestett ómáriumban bőszoknyáju szűzmária-kép előtt vöröscsészéjű kendermécs égett. Az öregasszony nyár óta ül a kalitkába öntött szemetes árpatermés előtt, a mécs alatt és fekete foggal, zsoltárhanggak őrzi árpáját és négy zsák krumpliját.


*


A zsiros deszkaasztalon egy halom volt, lomhán erjedő, lázasságot keltő fojtó szaggal. Egyetlen szekrény állt a házban, amelynek ajtaját és oldalait a szúk millió lyukkal fúrták át.


*


Az egyik gyermek a fekete vászonlepedő alatt az árpaszalmás ágyon hevert, a másik a tűzhelyvasnélküli sporhelton egy vasuti figyelmeztető pléhtáblán fekete, vakarcsot és laskát próbált sütni. Száraz istállótrágya égett a tűzhelyen. A füst, pelenkaszag öldösték egymást a házban.


*


Reggel hat óra volt. Be kellett írni a 849-es ház összes lakóit.


— Én nem tudom hány éves vagyok — szólt az öregasszony. Énnekem hagyjanak békémet. Ne írjanak be sehová. Elakarják vinni az árpámat?


...egek ékessége, te minden szenvedésünk rózsakoszorúja... szedte ki a szavakat az öregasszony.


   Hányan vannak?


   Az a két gyerek, lányom, meg a vejem, aki répaásó. Meg én. De én már nem is élek.


*


Az óra lába mintha sánta katona mankója lett volna, úgy vagdalódzott a büdös, kocsonyás levegőben. A laska nem birt megsülni, csak ráncosra szikkadt.


Az öregasszony nem tudta a házszámot. Nem tudta, hogy hányba született a lánya.


— Hogy mikor mentünk egybe ? Én biz nem tudom... Mikor márciusi vásár volt egyszer, azután. Csak menjen már, mert nekem kell az árpa, nem, adom.


   De hiszen senki sem veszi el az árpáját.


   Csak menjen, menjen. Kell ez kenyérkének.


*


A gyerekek éhesek. Falu szélén laknak és senki sem mondja meg nekik az éhség csillapítását hozó fegyverek készítését.


Madarak, kövér varjak a kerítéseken.


Gyerekösztön, emberi ösztön, az éhség útbaigazítása: parittya keli, hogy a madarat begyen lehessen ütni éles kaviccsal. Bot kell, ledobni hajózva futó puhaszőrű nyúl lábát. Tőrök kell varjunak, macskának, amely erre kóborol, mert gazdája kihozta a határba és itt eleresztette.


A gyerekek verebet, varjut és macskát lestek az őszi délelőttben.


Húsuk van ezeknek az állatoknak és ezerszer jobban ízlik a ráncosra szikkadt laskánál.


*


A reggeli homályban az ajtó mellett sukhálódott a fiatal asszony, a répaásó szegény asszonya. Tehénitató puttony fölött nyögött.


Ójaj. Majd leszakad a hasam. Ó, halnék meg!?


    Harmadik gyerek jön. Halva. Érzem. Mert nekem nem kell több gyerek. Mire?


    Összetörtem magamban a gyereket, és most várom.


    Menjen, menjen, ójaj! Nem tudok én semmit, uram répaásó, az mindent tud, ahhoz menjen.


*


Le-lezuhant egy-egy csomó vér és hús a puttonyba. Az asztalon, ahol a pelenkák voltak, szédülten keringett egy légy. Ómáriom lángja feslő reggel színétől összesötétedett.


*


Az öregasszony cibálta a zsoltárokat és szinte halálos szédülettel cserélgette a feketetáblájú, kiolvasott könyveket. Lánya egészségéért és ócsós árpájáért, amely kenyérkének kell, ezekért zsoltározott. Az ágyvég fölött az öreg motolafára felaggatott kifordított két szoknya, feslett kaci megmozdult a répaásó feleségének nyögésétől.


A Halál hűvösödött a fiatalasszony nyögésében, amint a puttony fülött erőlködött és sóhaja megmozgatta a szoknyákat.


Dohos talaja van a faluszéli szegény házaknak. Az elszórt krumplihéjat kiereszti a talaj nedvessége és az édes ízre előjönnek a pocikok. És követelő sereggel jönnek a hangyák és a fekete bogarak.


*


Sáros répaásók kezei közül röpdöstek rakásokba a fehérhúsú répák. Csak három újjal döfölte az egyik répaásó az ásóját, mert két ujját levették a lembergi kórházban.


Az éteres asztalon a vén orvos, akinek dülledt szemei voltak, úgy nyalta a száját: miért vörös ez a két ujj? Mikor a gránátszakajtás után fekete az ember husa?


    Gyógyul, egészséges seb, felelte a fiatal gyerekorvos.


    Téved. Maga még gyerek. Uj jelenség ... Uj therápia kell ide.


Ez az én egyik esetem a sok uj közül.


*


Levágták a répaásó két ujját, mert a vén, dülledtszemű orvos „tanulmányozott”.


*


Nem tudok én kérem semmit, szólt a répaásó. Nekem répát kell ásni. Mindennap hazaviszek egy tarisznyával. Jó az főlve.


Házszám? Megint szám?


Házszám, törzskönyvi szám, fegyver száma, hány ládával ások ki répát, hány korona jár érte, születésem száma, szám, szám.


Hadtest száma, őrs száma, répaásó menjen és derítsék fel a montenegrói 836 méteres magasságot és egy óra mulva jelentés legyen, mennyi a legutóbbi szabadságának menetjegy-száma?


A répaásó sáros kezeivel, elhalt ujjaival döfköndte a fehérhasú répákat


*


Estefelé hazament a sáros répaásó, vállán kirojtolódott fekete vattabélésen egy tarisznya répa volt másnapi élelemnek.


*


Kocsik csattogtak a határban, ahol a fák sárga gyertyaként égtek a barna őszi ég alatt


Zsidók melegkályhás kocsmái várták a répaásók koronáit és csak a tarisznya répákat hagyták a sáros ásóktól lenyúzott vállakon.


Az uccák közeiben őszi köd gomolygott és a répaásók csontos melleiben is köd szorult


Gyereksírás és sülthagyma szaga csavargott az uccákon. „ A kovácsműhely előtt, mint kivégzett ember feje lóbállódzott a


gyérvilágú lámpa


*


A répaásók nemzetsége. Büdös és sáros emberek ők. Nagy, belső szomoruságaik vannak: ketten dolgoznak tempóval, ketten nem, igy néhányat halálra fárasztanak. Nem féltékenyek asszonyaikra, mert egyformán feketére faragott szobrok azok és ráncos a bőrük. Egyformán decizik a pálinkát, mert őszi köd van csontos mellükben és hathét gyerekük van. Kirekesztett napszámos hadsereg a répaásók tömege.


Tavaszkor árkokat mélyítenek.


Nyáron hányják a kaszát és követ fejtenek, ahol egyet-egyet agyonvág közülük a dinamit.


Ősszel sáros répa ásók és télen éles fejszékkel felkotorják a revült törcsöket, hogy lenne tüzelő.


Az esküvő semmi. A temetés a répaásóknál nem szomorúság. Egyszerűen itthagyják az ásót, meg hat gyéreket. A deci pálinka a fontos, a tarisznya répa a fontos.


*


A gyerekek letőrközték a fényestollú hollót, de az kiszakította lábát és sántikálva próbált menekülni. De elfogták. Fekete szemeire fehér szemhéjai csukódtak, Vitték haza. Lesz vánkosba tollu, combjába lehet harapni.


*


A faluszéle, ahol a sáros emberek laknak, nem szereti a kerítéseket. Emberek, libák és gondolkozó tyúkok össze-vissza járják a pár ház udvarát. Messze van a falu és árva az élet, ha nincs mellette egy


másik élet.


*


Hazafelé indultak a gyerekek és a répaásó is lelépett a kocsma küszöbéről.


Majd otthon betakarom ezt a rongy szédülést.


Utóbbi időben széles örvényeket szédült a répaásó. Gránát, vagy pálinka, fene egye. Ugy is szart ér az életem. Örüljön az asszony, hogy répát viszek neki.


*


A gyerekek morzsalékos, gyufahulladékos zsebeibe kotortak, de semmit sem találtak... Együtt mentek haza. A répaásó a hollót letette az árok szélére, a gyerekek ujjukat a szájukba dugták és nézték az apjukat, aki a holló fel-felugró nyakát a fényes ásó oldalélével elvágta a fejétől


A gyerek kirázta a holló vérét. Este süthetik.


A répaásóból zuhogva hánytorgott elő a köhögés


Csontos melle volt, frontokat járt és urasági földeket. Sok pálinka és tömérdek szomorúság szorult bele. őszi köd és halál volt a répaásóban.


*


Sereg tyúk a gyomos udvaron. — A gyerekek a döglött hollóval ijesztgették a tyúkokat.


A házban szintén tyúkok voltak és gondolkozva járkáltak a tömérdek árpaszem fölött.


*


A zsoltárokat; széjjelrugták a tyúkok és azok a krumpliszsákok mellé nyíltak. Az ómárium lángja levegő után kapkodott. Pelenkák szárazra keményedtek. Az óra lába dühösen vagdalódzott. Néha a felhívási tábla zománca hangosat pattant az eldugott forróságtól. A tyúkok az ócsós árpát rugdalták széjjel. Asztal, háztalaja, ágylepedő vászna csupa tyúkszar.


*


A zsoltáros öregasszony a, krumpliszsák mellé roskadt, mint egy törött faszobor. Feketetakaró fogai egymásba kapaszkodtak.


A fiatalasszony a puttony fölött nyaklott testtel bámult holtan az ágy alá. A véres lében nagynéha mozdult valami, de ez már csak halálos rángás volt.


*


A répaásó pihenni akart, a gyerekek a hollót szerették volna megsütni.


 


Vissza az oldal tetejére