Főoldal

Korunk 1931 Október

A mész


Sellyei József

 


A mészkereskedő egy vagon meszet hozatott, amit eladjon a parasztasszonyoknak a búcsúhoz való meszelésre.


Kikötötte a megrendelésben, hogy fával égetett tiszta fehér meszet küldjön a mészégetőtelep, amitől tiszta fehérré váljon a parasztházak gyerekfirkálásoktól bemocskolt fala.


A fávalégetett mész előállítása drágább és az égetőtelep szénnel mállasztott köveket küldött a hegyek közül az alföldre.


Szórakozottságon múlhatott, vagy min — azt nem tudni még — és az alföldi mészkereskedő nem vette át a vasuton.


A mésztkereső asszonyoknak elmondta a becsapniakarást a mészégetőtelep kapitalista urainak, akiknek levelet írt.


— Meszet akarunk, meszet akarunk — mondták a parasztasszonyok és lázadássá fajult bennük a mészakarat.


Évszázados szokottságuk diktálta, hogy búcsúra körülmeszeljék a piszkos falakat, hogy a nagy napon fehérek legyenek azok.


Egész éven át ott virult Jula néni háza falán a Soltesz gyerek embersár írása, hogy szamár lakik a házban.


A tavalyi búcsú napján mázolta a falra a durva vádat a Soltesz gyerek részegen, mert Jula néni Lajos fia fölpofozta a kocsmában ugyanazon a napon.


A Soltesz gyerek a Ruzsa lányát cipelte ki a félszer alá tánc közben, hogy a ruháit feltépje és közösüljön vele, de a lány sikoltozásaira a Jula Lajos fia fölképelte csattanos pofonokkal és elkergette az uccán hazafelé, ahol aludja ki magát és mámorát.


Még aznap bemártogatta az irásba a Soltesz gyerek orrát, de az írás már ott maradt mutatónak.


A másik búcsúra be akarta meszelni a falat Jula, de meszet nem kapott a kereskedőtől, egyetlen kilót sem.


Fanyóék háza leégett félév előtt a két búcsú közén, kiugrott parázstól, ami libatollakból büdösödött a kéményen át.


A libatollakat azért égették el, hogy árulója ne legyen az éjszakás lopásoknak, ami élelmet szerzett hosszú télen át.


A kiszálló parazsak szalmatetőt értek, leégett a tető és újat húzattak föl a füstösen piszkos falak fölé.


A piszkos falakat nem meszelték be rögtön, pénzük sem volt, amin meszet vegyenek a kereskedőnél.


Idejük sem volt a meszelésre, mert az idejüket a munka felé fordították, hogy pénzt kapjanak érte.


Vasuton dolgoztak az államnak; szezonmunkások voltak és spóroltak, hogy a tető árát megfizethessék.


De búcsúra meszelni akartak ők is és a kereskedőnek nem volt mesze az ő szamukra se, egyetlen kilónyi se.


Vankóék háza falán egy vastag csik lógott le a földig; émelyítő, megalvadt vér volt rászáradva a tavalyi meszelésre.


Vankó Lina vére volt, amelyik a padláson kezdett folyni belőle, amikor már azt hitte, hogy megszűnt a vére tisztulni és kölyke lesz Hántó Lajostól.


Rangos gazda Hántó Lajos és pénzt adott Linának, hogy csak indíttassa el a vérét, ne légyen gyereke, lányfejjel egy házasembertől.


Javasasszony kurálta Linát a padláson titkon, hogy meg ne tudja senki, börtönbe ne juttassa senki.


Kidőlt a vér Linából nagy tömegben és cafatokban és végigfolyt a padlásról a földig a meszelt falon.


Meg is halt; a javasasszonyért is csendőrök jöttek és a megyeház börtönébe került másfél évre.


Búcsúra beakarták meszelni a falat és nincsen egyetlen kiló mész sem a kereskedőnél, amit eladjon.


   Adjon meszet az istenit magának — mondta, a kereskedőnek Viró Mári, aki egy hét előtt jött ki a börtönből, mert megverte az urát.


   Adjon meszet, mert az egyik oka annak, hogy a világ megfordult, az egyik sarokból a másikba gurult.


   Azelőtt meszestót hordta a meszet kocsival; árpáért adta, egy kosár árpáért egy kosár meszet.


   Az ő hegyifaluja kőtermését adta oda az alföldi falú árpaterményéért és így cserélődött az élet.


   De jött a pénz, amit Tőkének hivnak és emberek, akik az alföldi falut és a felföldi falut különválasztották.


   Közéjefeküdtek a két falunak, hogy csak rajtuk át közeledjenek egymáshoz és a közvetlen kapocs megszűnjön.


   Az egymásrautaltságuk elé feküdtek, hogy az alföldi faluból és a felföldi falúból ők éljenek meg jól.


   A parasztoktól pénzért vették meg a meszet és pénzért vették meg az árpát az egyik oldalon, a másik oldalon pénzért adták el a meszet és pénzért adták el az árpát annak, akinek szüksége volt rá.


— Drágább árat kértek az árpáért is, a mészért is és a különbözeten ők élnek meg urasan, szépen.


— Ez mind tűrhető még, mert élni kell és a kapitalista társadalmi rendben csak egymás elől lopva a kenyeret lehet élni,


de amikor a búcsú közeledik és meszet nem lehet kapni még pénzért sem, ez ökölbe szorítja a kezet.


— Ha az életet megváltoztatták, most már tartsanak lépést a napokkal és adjanak meszet a parasztnak, akinek kell.


A mészkereskedő a vasut felé mutatott és elmondta, hogy a Tőke nagyobb hasznot akart; a kapitalista, aki a hegyi-parasztok kezéből kicsavarta a mészégetés jogát, rossz meszet küldött és ő nem veheti át a vasuton ugyanazért az árért, mert a parasztasszonyoktól fél, akik nem adnak jó árat rossz mészért, inkább a fejéhez vagdossák.


Magyarázata világos volt, de mészéhes asszonyok harcrakész serege állt előtte és bennük évszázados szokottság dobolt.


Az évszázados szokottságukat külső áramlatok — mint a kapitalizmus mindenreülése is — formákba béklyózták, de szokottság maradt, mint a búcsúi meszelés is.


A vezérük Viró Mári volt és pofázott a kereskedővel, aki vékonydongás emberke volt kancsal szemmel.


   Nekünk mész kell és amikor a kapitalizmus ezen a ponton is ránkült, csak a hasznát nézte és nem azt, hogy nekünk búcsúra meszünk legyen.


   A meszestótot lehetetlenné tette és most odáig jutott, hogy minőségben rosszat ad, ami olcsóbba kerül neki.


   Tőlünk ugyanazt az árat kéri és azt mondják az ilyesmire, hogy gazdasági válság.


   Nem kell senkinek a rossz árú a jó árán; nem hagyja magát becsapni a paraszt, nem fizet érte jó árat.


   Mi nem értünk nagyon az ilyen dolgokhoz, de nekünk mész kell, hogy bemeszelhessük a házunk falát búcsú előtt.


Az asszonycsapatnak jelt adott Viró Mária és a vasutállomás felé meneteltek, ahol a vagon mész várta sorsát.


Alacsony, zárt vagonokban oszlott porrá és asszonyok állták körül mészéhesen, hogy az állomásfőnök ijedten nézte őket.


Széjjelhordták a vagon meszet és barnára meszelték a házaik falát ingyen, példát mutatva a válság megoldására.


Tudták, hogy bűnt követtek el a kapitalista társadalmi rend ellen és a csendőrök is összeírták a neveiket.


A forradalmat, mint eszmét nem ismerik, de a lelkük legmélyén ott él, hogy ha kell, kivívják, ha csonkán is: mint a fehér fal helyett a barnára meszelt falat a búcsú előtt.


 


Vissza az oldal tetejére