Korunk 1931 Október
A mész
A mészkereskedő egy vagon meszet hozatott, amit eladjon a parasztasszonyoknak a búcsúhoz való meszelésre.
Kikötötte a megrendelésben, hogy fával égetett tiszta fehér meszet küldjön a mészégetőtelep, amitől tiszta fehérré váljon a parasztházak gyerekfirkálásoktól bemocskolt fala.
A fávalégetett mész előállítása drágább és az égetőtelep szénnel mállasztott köveket küldött a hegyek közül az alföldre.
Szórakozottságon múlhatott, vagy min — azt nem tudni még — és az alföldi mészkereskedő nem vette át a vasuton.
A mésztkereső asszonyoknak elmondta a becsapniakarást a mészégetőtelep kapitalista urainak, akiknek levelet írt.
— Meszet akarunk, meszet akarunk — mondták a parasztasszonyok és lázadássá fajult bennük a mészakarat.
Évszázados szokottságuk diktálta, hogy búcsúra körülmeszeljék a piszkos falakat, hogy a nagy napon fehérek legyenek azok.
Egész éven át ott virult Jula néni háza falán a Soltesz gyerek embersár írása, hogy szamár lakik a házban.
A tavalyi búcsú napján mázolta a falra a durva vádat a Soltesz gyerek részegen, mert Jula néni Lajos fia fölpofozta a kocsmában ugyanazon a napon.
A Soltesz gyerek a Ruzsa lányát cipelte ki a félszer alá tánc közben, hogy a ruháit feltépje és közösüljön vele, de a lány sikoltozásaira a Jula Lajos fia fölképelte csattanos pofonokkal és elkergette az uccán hazafelé, ahol aludja ki magát és mámorát.
Még aznap bemártogatta az irásba a Soltesz gyerek orrát, de az írás már ott maradt mutatónak.
A másik búcsúra be akarta meszelni a falat Jula, de meszet nem kapott a kereskedőtől, egyetlen kilót sem.
Fanyóék háza leégett félév előtt a két búcsú közén, kiugrott parázstól, ami libatollakból büdösödött a kéményen át.
A libatollakat azért égették el, hogy árulója ne legyen az éjszakás lopásoknak, ami élelmet szerzett hosszú télen át.
A kiszálló parazsak szalmatetőt értek, leégett a tető és újat húzattak föl a füstösen piszkos falak fölé.
A piszkos falakat nem meszelték be rögtön, pénzük sem volt, amin meszet vegyenek a kereskedőnél.
Idejük sem volt a meszelésre, mert az idejüket a munka felé fordították, hogy pénzt kapjanak érte.
Vasuton dolgoztak az államnak; szezonmunkások voltak és spóroltak, hogy a tető árát megfizethessék.
De búcsúra meszelni akartak ők is és a kereskedőnek nem volt mesze az ő szamukra se, egyetlen kilónyi se.
Vankóék háza falán egy vastag csik lógott le a földig; émelyítő, megalvadt vér volt rászáradva a tavalyi meszelésre.
Vankó Lina vére volt, amelyik a padláson kezdett folyni belőle, amikor már azt hitte, hogy megszűnt a vére tisztulni és kölyke lesz Hántó Lajostól.
Rangos gazda Hántó Lajos és pénzt adott Linának, hogy csak indíttassa el a vérét, ne légyen gyereke, lányfejjel egy házasembertől.
Javasasszony kurálta Linát a padláson titkon, hogy meg ne tudja senki, börtönbe ne juttassa senki.
Kidőlt a vér Linából nagy tömegben és cafatokban és végigfolyt a padlásról a földig a meszelt falon.
Meg is halt; a javasasszonyért is csendőrök jöttek és a megyeház börtönébe került másfél évre.
Búcsúra beakarták meszelni a falat és nincsen egyetlen kiló mész sem a kereskedőnél, amit eladjon.
— Adjon meszet az istenit magának — mondta, a kereskedőnek Viró Mári, aki egy hét előtt jött ki a börtönből, mert megverte az urát.
— Adjon meszet, mert az egyik oka annak, hogy a világ megfordult, az egyik sarokból a másikba gurult.
— Azelőtt meszestót hordta a meszet kocsival; árpáért adta, egy kosár árpáért egy kosár meszet.
— Az ő hegyifaluja kőtermését adta oda az alföldi falú árpaterményéért és így cserélődött az élet.
— De jött a pénz, amit Tőkének hivnak és emberek, akik az alföldi falut és a felföldi falut különválasztották.
— Közéjefeküdtek a két falunak, hogy csak rajtuk át közeledjenek egymáshoz és a közvetlen kapocs megszűnjön.
— Az egymásrautaltságuk elé feküdtek, hogy az alföldi faluból és a felföldi falúból ők éljenek meg jól.
— A parasztoktól pénzért vették meg a meszet és pénzért vették meg az árpát az egyik oldalon, a másik oldalon pénzért adták el a meszet és pénzért adták el az árpát annak, akinek szüksége volt rá.
— Drágább árat kértek az árpáért is, a mészért is és a különbözeten ők élnek meg urasan, szépen.
— Ez mind tűrhető még, mert élni kell és a kapitalista társadalmi rendben csak egymás elől lopva a kenyeret lehet élni,
de amikor a búcsú közeledik és meszet nem lehet kapni még pénzért sem, ez ökölbe szorítja a kezet.
— Ha az életet megváltoztatták, most már tartsanak lépést a napokkal és adjanak meszet a parasztnak, akinek kell.
A mészkereskedő a vasut felé mutatott és elmondta, hogy a Tőke nagyobb hasznot akart; a kapitalista, aki a hegyi-parasztok kezéből kicsavarta a mészégetés jogát, rossz meszet küldött és ő nem veheti át a vasuton ugyanazért az árért, mert a parasztasszonyoktól fél, akik nem adnak jó árat rossz mészért, inkább a fejéhez vagdossák.
Magyarázata világos volt, de mészéhes asszonyok harcrakész serege állt előtte és bennük évszázados szokottság dobolt.
Az évszázados szokottságukat külső áramlatok — mint a kapitalizmus mindenreülése is — formákba béklyózták, de szokottság maradt, mint a búcsúi meszelés is.
A vezérük Viró Mári volt és pofázott a kereskedővel, aki vékonydongás emberke volt kancsal szemmel.
— Nekünk mész kell és amikor a kapitalizmus ezen a ponton is ránkült, csak a hasznát nézte és nem azt, hogy nekünk búcsúra meszünk legyen.
— A meszestótot lehetetlenné tette és most odáig jutott, hogy minőségben rosszat ad, ami olcsóbba kerül neki.
— Tőlünk ugyanazt az árat kéri és azt mondják az ilyesmire, hogy gazdasági válság.
— Nem kell senkinek a rossz árú a jó árán; nem hagyja magát becsapni a paraszt, nem fizet érte jó árat.
— Mi nem értünk nagyon az ilyen dolgokhoz, de nekünk mész kell, hogy bemeszelhessük a házunk falát búcsú előtt.
Az asszonycsapatnak jelt adott Viró Mária és a vasutállomás felé meneteltek, ahol a vagon mész várta sorsát.
Alacsony, zárt vagonokban oszlott porrá és asszonyok állták körül mészéhesen, hogy az állomásfőnök ijedten nézte őket.
Széjjelhordták a vagon meszet és barnára meszelték a házaik falát ingyen, példát mutatva a válság megoldására.
Tudták, hogy bűnt követtek el a kapitalista társadalmi rend ellen és a csendőrök is összeírták a neveiket.
A forradalmat, mint eszmét nem ismerik, de a lelkük legmélyén ott él, hogy ha kell, kivívják, ha csonkán is: mint a fehér fal helyett a barnára meszelt falat a búcsú előtt.
Vissza az oldal tetejére