FĹ‘oldal

Korunk 1931 Július

A film a tudományos munkaszervezés szolgálatában


Kálmán József

 


Kis túlzással, a túlzás talán csak mákszemnyi — azt lehetne mondani: a film a racionalizálás bábája. Áll ez elsősorban a szellemi munka: a hivatali, az adminisztrációs, a tudományos tevékenységet ösztönző és irányító szerepére, bár nem kétséges, hogy az ipari és mezőgazdasági újabb munkamódszerek kiformálását is csak a film százada s így közvetve a film tette lehetővé. A film megteremtette az idegek, a látás és a gondolkodás ama kedvező atmoszféráját, azt a bizonyos új életritmust, amely az új generációk szemmértékét, állásfoglalását, általában életfelfogását kiformálta. Mindezek révén viszont előtérbe került nevelő, tömegvezető és tömegirányító szerepe és propagativ ereje, melyet igyekezett a tőkéstársadalom — pénze révén — a szolgálataiba állítani.


Honnan ered a filmnek ez a széles lehetősége? A szuggestivitásából. Abból, hogy szuggesztivebb, mint a szó. E szuggesztivitás forrása viszont: aktivitásra ösztökélése. Ezen a ponton találkozik azután a mozgás vágyával, a tevékenység ösztönével, az aktivitás keresésével, szóval azzal, ami az élet hajtóereje.


Az első lépés a racionalizálás felé, a taylorizmus: az ember munkaképességének, illetve a munkás munkaközbeni mozgásának a tanulmányozása és szabályozása a szerzett tapasztalatok alapján. Könnyen jelentkezett ezzel kapcsolatban az ötlet, hogy a pontos megfigyelés és alapos feljegyzés érdekében a látottakat le kell fotografálni. De nem álló képekben, amivel egy-egy sikeres pózt elcsiphetünk, hanem amivel a folyamatot rögzítő és meggyőző erejű, az érdeklődéstkötő képsorozattal lehet összefogni s munkást és munkáját haladásában, fokozódásában, történeti menetében lehet kiemelni, ami tulajdonképpen a cél.


A film eredetileg csak az ipari munka területén bányászott. Közben azonban az ipar, pontosabban a gép a mezőgazdaságba is benyomult. Sorra került tehát az is — és sorra került a szellemi munka ás. A film-felvevőgép kíváncsi szeme a legfinomabb, a legrejtettebb idegpályák működésének felkutatására is vállalkozott. Találó példa erre Pavlov, orosz tudós legújabb filmje: Az agy gépezete, melyben az állatok magasabbrendű idegmunkájára vonatkozó kísérleteit és megállapításait mutatja be. (Nem is csoda. Ujabban mindinkább előtérbe került a felfogás, hogy — legalább is egyes ágaiban — a szellemi munka inkább fizikai tevékenységnek minősíthető. Az ezzel a kérdéssel foglalkozó de Sanctis Sante, a római egyetem kísérleti lélektani intézetének igazgatója azt vitatja, hogy a munka egységes s nincs különbség izommunka és szellemi vagy lelki munka között. Kísérletek bizonyítják, hogy a szellemi és az izommunkának egymásra kölcsönös hatásuk és befolyásuk van.)


A „film és a racionalizálás” kérdése így a kapitalisztikus termelés szempontjából igen fontos kérdéssé nőtt. Különböző intézmények alakultak* a kérdés részletező elmélyítésére, melyek külön foglalkoznak az ipari, külön az agrár s ismét külön az úgynevezett szellemi munkálatok racionalizálásával. E tudományos színezetű módszerek érdeklődése a munka minden fázisára kiterjed s szükségképpen a munka elvégzése utáni fizikai és pszichikai érzéseket, emberi állapotokait is megfigyeli, nemcsak a munka közben levőket. A filmre préselődött így minden. A fáradt izmok, a nehéz, lomha mozdulatok s az idegrendszer kábult, zavaros állapota, amit a helytelen mozgásnak tulajdonítottak. Megfelelő munkabeosztás, helyes munkafogás, takarékoskodás a mozdulatokkal, a felesleges izomforgatások mellőzése! — hangzot; a tanulság — s a munka eredményesebb, termékenyebb. — Mit is mondhat mindehhez a nyugodt megfigyelő, aki ismeri a tárgy valamennyi velejáró tartozékát, élettani, lelki, közegészségügyi s nem utolsó sorban gazdasági vonatkozásait. Filmre fotografálva kapta és látta így a munkás kifáradásának legapróbb mozzanatait. Képben indokolták meg neki, hogy az üzemi balesetek, a gép kártevései azzal magyarázhatók, hogy fáradt, túldolgoztatott társa figyelmetlen, gondatlan, elővigyázattal). (Mintha csak azon múlna, hogy figyelmes, gondos, elővigyázatos legyen s nem inkább azon, hogy a munkafeltételek változzanak meg!) A film révén mindenki szemlátomást és pontosan tanulmányozhatta a munkamozdulatok élettani működését, a tüdő, a szív, az idegek, az izmok gépies funkcionálását: — szinte bűvészi mutatványokban: ahol a mozdulatok együttesében szabatosan, láthatóan különböznek el az alapmozdulatok és láthatók az időegységek amikre az egyes gesztusok felbomlanak. Nem kétséges, hogy a munka termékenységét fokozza, ha a filmképen a különböző mesterségek egyező alapmozgás-képletei legrögzítődnek. (Thun módszere.) Világos az is, hogy ezzel a munka racionalizálásához közelebb jutunk. Hisz ezek azok az alapvető mozgások (Gilbreth fogalmazása), amelyek révén a gyakorlati élet szolgálatába állíthatók az ipari munka mechanizmusának működési területéről gyűjtött tapasztalatok.


A film tehát a munka tudományos szervezésének szolgálatába került. Következik ebből, hogy a munkát és annak minden kategóriáját ma már tudományos mérőeszközökkel, szinte atommértékkel szabják ki. Olyan mélyre ástak így a legapróbb, a legfinomabb részletek gyökeréig, hogy a munka technikájának tudományos felkutatása és alkalmazása ma már minden racionalizált vagy racionalizálandó üzemben üzem-politikai kérdés. Már csak az hiányzik, hogy a speciális üzem speciális munkamódszerét filmen tanítsák az üzem új munkásainak. De az az idő is csakhamar bekövetkezik. A film munkaköre a munka tudományos szervezésében már is nagyon sokoldalú. Kutató és vizsgáló eszköz, mely sémák és példák szerzését célozza. Azután oktat és propagál s a jónak talált módszer használatának üdvösségét szuggerálja. Közben nem feledkezik meg az olyasmiről sem, mint a ritmusérzék fejlesztése s a tempó diktálása. (Természetesen a többtermelés érdekében!) Arra is van gondja, hogy a kísérleteket és tanulmányi munkálatokat a gyerekkor küszöbén és a serdülő fiatalság tömegeinél ugyancsak idejében elvégezze. Minden pillanatért kár s különösen kár az olyan alkalmak elszalasztásáért, amikor az érzékenyen zsenge tudat révén a szerzendő tapasztalatok a propaganda szempontjából a leghatásosabban értékesíthetők. Hasonlókép nagy hasznát veszik a tudományos filmnek a pszichotechnikusok, tehetségvizsgálók, pályaválasztási tanácsadók stb.


Nézzük azonban, hogy az ipari, mezőgazdasági ós irodai munka tudományos megszervezése film segítségével közelebbről miben áll.


Az egyes munkás vagy alkalmazott képességeinek megfigyelése lassított vagy gyorsított felvételek útján történik, aszerint, hogy a cél mit kíván. Kimérik így mennyiségi és minőségi szempontból a szellemi és testi erőkifejtéseket, a termelő és teljesítőképesség teljes skáláját. Persze elsősorban a maximálás teljesítmény felmérése a fontos, különösen akkor, amikor a régi munkamódszereket a tudományosan szervezett újakkal cserélik fel. Vizsgálják a munkaszerszámok és munkamozdulatok mozgását: a munkás kifáradási fokát, megállapítják a fáradtság természetét. Kísérletileg mérlegelik, hogy a munkafeltételek mi módon változtathatók, illetve melyek azok a feltételek, amelyek mellett a termelőerő termelőképessége fokozódik és javul, ugyanakkor azonban csökken, vagy legalább is nem nő a munkás kifáradási coefficiense. Felülvizsgálják azután a munkás teljesítőképességét munkahelyén, mennyiségi és minőségi tekintetben, időről-időre, az első, második, harmadik és további munkafélórák alatt. A legpéldásabban dolgozó mozi-képe a fokmérője annak, hogy hogyan kell, a többieké viszont intő példa, hogy hogyan nem szabad dolgozni. Lemérik személyenként az egymás után következő időfázisokban beálló kifáradás fokát. Az így egybegyűjtött képmegállapításokat azután a munka tudományos szervezésével megbízott műszaki ember rendelkezésére bocsájtják, aki ezek alapján ügyel a munkamenetre.


Mindezek a képmegállapítások a legrészletesebbek. A dolgozó munkás munkamozdulatai a legapróbb részimozdulatokra bomlanak. Egymásután látható a nyersanyag szemügyrevevése; a nyersanyag kézbevétele; egy üres mozdulat; az anyag és a szerszám kapcsolatba kerül: működik a szerszám. Mindezt pontosan figyeli a felvevőgép. Pontosan és részletessebben, mint az emberi szem. Kiderül, hogy minden egyes mozdulat sok egymást követő mozdulatból áll. A látszólag egységes mozgás igy legapróbb összetevőire bomlik. Irányuk, tartalmuk, tartamuk vizsgálat alá kerülnek. Jó segítség erre a lassítot felvétel. Az lerajzolja és papírra vetíti a mozgás lényegét és irányát. A papiroson azután szépen ki lehet pontozni a mozgó emberi test vagy dolgozó szerszám mozdulatait s ki lehet rajzolni a különböző részletmozdulatokat egymásután. A munka tartamát, idejét, a legkisebb időegységeket is rögzítik. Lemérik a gyors mozdulatokat, összegezik valamennyit s ebből állapítják meg azt a legjobb munkaeredményt, amely azután a többi munkásra is kötelező. Nagyon fontos feladata volna a filmnek megállapítani a fizikai munka közben való kifáradás mozzanatait. Itt azonban egyelőre csődöt mond A fizikai kifáradást a filmnek még nem áll módjában rögzíteni. Egyelőre még csak azt közli, hogy mi a kifárad ás, illetve különböző fajtái s hogy a kifáradásnak mik a különféle egyéni formái. Igy is elég pontos kifáradási görbéket rajzot, feltüntetve a munkás egyéni állapotából és környezetéből származó s a kifáradási módosító változásokat. (Ezzel az anyaggal a legtöbbet kisérleteznek: Maggiora; Patrizi; Mosso; Soteyko; Treves; Bunet; Amar.)


A munkára, illetve az egy bizonyos munkára való alkalmasság kivizsgálása és megállapítása, a pályaválasztási tanácsadás és emberanyag kiválogatás, a szelektálás tanulmányozása ós e tanulmányok filmrerögzítése már a szellemi munka racionalizálásának anyagához tartoznak. Itt a film mint szűrő működik. Az emberanyag a szűrőben ragad. (A java keresztül bujik — a tűfokán is, hogy bejusson a robot mennyországába!) Ezen a téren az élettani és szellemi momentumokat bőséges statisztikai adatok támasztják alá. Finom, törékeny és érzékeny adatok, melyek segítségével csoportokba oszthatók be a dolgozók. A normális és a kivételesen jó vagy a kivételesen rossz képességűek a határvonalak. Az adatokat speciális kérdőivek és sajátos kémlelőmődszerek (reakciók) hozzák felszinre. A film itt is az alapos megfigyelésre, lerögzítésre és szemléltetésre jó. Részletes táblázatok készülnek ennek során arról, hogy bizonyos munkák tökéletes elvégzéséhez mely képességek szükségesek. A film lehetővé teszi alig észlelhető, vagy rosszul világított tárgyak pontos meghatározását. Lehetővé a tárgyak tulajdonságainak és egymástól való megkülönböztetésüknek megállapítását. Pontos meghatározását a tárgy távolságának, magasságának, gyorsaságának, a mozgó tárgy mozgási irányának, a mozgás gyorsulásának, a sebesség csökkenésének. Hirtelen felismerését valamely arc indulat-játékának. Gyors és pontos olvasását. Hirtelen megfigyelését ténycsoportoknak. azután egyes tények részletezését. (Lipmann-féle skála) stb. Lahy például film utján állapította meg az autóbusz-vezető sebességérzését. A Fachfilm olyan filmet szerkesztett, mely a mozgó tárgyak sebességét figyelő egyén sebességmérő képességét állapíthatja meg. Van egy másik nagyon tanulságos kísérlet is. Valakit filmet néz. Utána el kell mondania, hogy mit látott. Képszerűen látható, hogy a filmből mire emlékezik s a látottakból mit és hogyan felejtett el. Látszik, hogy a film a nézőből milyen hatásokat vált ki; e hatások az arcára rajzolódnak. Az elváltozások képekben, rajzokban rögzítődnek.


Az adminisztráció, az irodai munka racionalizálását is vállalja a film. A munkamenetet a legapróbb szálakig követi, a legtitkosabb rugókat, mozdulatokat váratlan lepi meg. (A tőkés számára a film e leleplező ereje az igazi érték!) Az igazgatóság irányító tevékenységétől az üzem legjelentéktelenebb munkájáig mozgóképek fotografálják, majd közlik a nézővel a munkafolyamatokat. Az egyik a sztenderd munka módszereit tanulmányozza, a másik az irodai munkaműveleteket, a helyes mozdulatokat tanítja, a harmadik a hibás illetve kiküszöbölendő gesztusokat állítja pellengérre és így tovább. Mindent lát és megrögzít a film. A fejlett technika megteremtette a géprendszerű diktálást, írást, számolást. Mindennek mechanikus a menete. A felvevőgép tehát mindent nyomon kisérhet. (A Roterdamsche Bankvereeniging készítetett erről a világról filmet. Fayol rendszer szervezi benne a fizetések ellenőrzését, a nyugdíjak folyósítását, stb.)


Ám mi a film szerepe a mezőgazdasági munka-szervezésben? Bármilyen változatos is a földmunka ennek a racionalizálására is felhasználható a film. Ásás, kapálás és más munkálatok sem képeznek kivételt. A film megfigyeli valamennyit ismét csak abból a szempontból, hogy mennyi idő alatt milyen és mennyi mozgást végez a dolgozó. A cél itt is a munkaerő s a munkaképesség felmérése s a kifáradás felső fokának megállapítása, amiről ábrák és grafikonok készülnek, majd felvételek a mezőgazdasági sztenderdmunkáról s a különböző racionalizálási eljárásokról a bortermelés, a sajtkészítés, a konzervgyártás terén.


A film azonban nemcsak másol, megörökít és megállapít, hanem egyuttal (és pedig egyidejűleg!) hat, propagál. Felhasználják tehát tanításban a tudományos munkaszervezés problémáinak ismertetésében s ezekkel kapcsolatban a tőkés érdekek lanszirozásában. (Igy pl. elsőrangú tőkésérdek, hogy a munkás ne csak a részmunka, de a teljes munka egész menetét is ismerje, sőt lássa és értékelje!) Sorra kerül így természetesen az egészségügyi szempontoknak s az elővigyázatosság hasznának képekben történő bemutatása is. Nem feledkeznek meg az egészséges táplálkozás célszerűségének illusztrálásáról. Bemutatják a helyes házvezetést; a pihenő és dolgoz» férfit: nőt, gyemeket. Nem utolsó vívmánya a film utján való racionalizálásnak, a fizikailag vagy szellemileg alacsonyobbrendűek helyes beállítása a nekik megfelelő munkakörbe. (Kapóra jött ez Fordnak, aki a munkaközben megsérült félkarúakat és féllábúakat is besorozza és beálltíja a munka menetébe: arra a helyre állítja őket, ahol testi fogyatékosságaik ellenére is a legtöbbet termelhetik.) Gondoskodik tehát az alacsonyobbrendűekről is a film. Ezek átképzése egyik fő feladata. Megtanít így többek közt a helyes lélegzésre. Figyelmeztet arra, hogy miként kell megakadályozni a hátgerinc gyakori elgörbülését, erősíteni a hasizmokat. A sportra és a testgyakorlás-művelésére szoktat, — mert fontos tőkés érdek, hogy a test időnek előtte ne korcsosuljon el. Ezért szerel fel a modern tőkés üzemében tornázó helyeket. A többtermelés érdeke ez. A film persze igyekszik humanista jelszavakkal köríteni mindezeket. Holott nyilvánvaló: — a szép célok mögött az embergép erejének a legteljesebb kihasználása húzódik.


A film útján való racionalizálás eredményei már is mutatkoznak. Nagy üzemekbet! a jelentkező alkalmazottak munkaképességeit a film útján nyert eredmények alapján mérlegelik. Az új munkamódszereket is a film révén kedveltetik meg. A filmmel szoktatják a munkásokat a hasznos üzemi utasításokra. Az ilyen filmek nagyon mozgalmasak. Hősei: az alkalmazásba lépő jelöli s a vizsgáztató, tárgya: a jelölt munkahelyén szereplő munkamenet. Állandó trükkje ezeknek a filmeknek, hogy a felvevőgép pont abban a pillanatban kapja el a jelöltet, amikor az a tulajdonképpeni vizsgafeladatra reagál. A tanulság és tanítás menete keveredik. Cél: helyes munkafogások és munkamódszerek ismertetése. A berlini Fachfilm számos olyan filmet készített, amelyek a különböző munkára fordított energiakészlet elhasználás lemérését s a különböző munkák elvégzéséhez szükséges munkaerőmennyiség feltüntetését illusztrálják. A munkafeltételek tanulmányozásából kitűnt, hogy a termelő képesség erejét különös tényezők fokozhatják. Külső és belső feltételek, mint világítás, szellőztetés, hőmérséklet (egyesek a falak színének is fontosságot tulajdonítanak) munka idő, munkaszünetek, a pihenő időpontjának megváltoztatása, a táplálkozás minősége, bősége és időközei, az italozás, dohányzás stb. S ezek figyelembevételével mérték le a termelőképességét és fáradtságot s ezek módosulásait a felvételek változása esetén. A film mindezeket vászonra rögzíti. A technikai szakoktatás legfontosabb eszköze így. (Katonaság, rendőrség, villamosvasutak a kiképzés során már használják is!) A munkás és a munkamenet a filmmel minden oldalról megközelíthető. Bemutathatja a dolgok legrejtettebb oldalait. Megkapóan új meglátások birtokába jutunk így. Ezt a tényleg mindenoldalú precizitást betetőzi a lassított felvételi mód, ami a mozdulatok legapróbb parányainak a megfigyelését teszi lehetővé. A részmozdulatok vagy mozdulatatomok pontos megállapításával azután tényleg megindulhatott (s tulajdonképpen ezzel is indult) a munka tudományos szervezése.


Távol áll tőlünk lebecsülni a tudományos munkaszervezés értékét. Nagyon is hasznos és áldásos eredményeket érlelhet, — de nem a kapitalisztikus termelésen belül, ahol valójában csak a tőke profitéhségét nőveli s ami ezzel párhuzamos, a munka testi és szellemi erőinek maximális kihasználását célozza azzal a végső eredménnyel, hogy amikor statisztikai megállapítások szerint az átlagos emberi életkor jóval az ötven felett mozog, az emberi munkaerő használhatósága a negyvenedik életévvel lezárul. A cél azonban a kapitalisztikus termelésen belül az egyes munkás révén elérhető minél több munka, még pedig olykép´, hogy a termelőképesség ne csökkenjen, sőt emelkedjék, ameddig csak a test képessége győzi. Persze a racionalizálás ezt a követeléséi annak a hangoztatásával teszi, hogy a munka az ember javát szolgálja s fizikai, szellemi és erkölcsi értékét gyarapítja. Charles Téré: Travail et plaisir című munkájában is ezt hirdeti. S a tudományos film siet is igazolni ezt a felfogást, s szuggesztív képeivel azt bizonygatja, hogy a munka az érzékelést fejleszti, a felhalmozott energiákat levezeti s általában jó érzést és teljes kielégülést nyujt. A munka tehát a szórakozás és felejtés eszköze. E beállításoknak minden egyébtől eltekintve egyik fő hibája, hogy nem veszik a kérdés társadalmi kapcsolatait figyelembe. Holott épp e társadalmi kapcsolatok magvaráznák meg alaposan a kérdés eredetét és célját. Nem csoda tehát, ha a film útján történő tudományos munkaszervezés céltudatosan mellőzi a kollektivitás kívánságaira és természetes szükségleteire való figyelmeztetéseket. A kapitalizmus viszont tudatosan kerüli ezeket az utalásokat, lévén egyedüli célja az oekonomikusság, melynek egyetlen áldozata a munkás testi és szellemi ereje, a munkás morális és szociális tőkéje. (Köztudomásu például, hogy a tudományosan racionalizált munka egyik tipusa, a futószalag-munka, huzamosabb idő után súlyos lelkibetegségeket idéz elő. Üzemi elmebaj; munkaiszony, stb.) Pedig ez a kapitalizmusnak sem lehet a célja. Hisz a munkás nemcsak termelő, de fogyasztó is. A munkaszervezés tendenciájában is felszínre tör a történelmi fejlődés dialektikája a kapitalisztikus termelés vonalán.


* A kérdés fontosságát jelzi, hogy ismertetésére a l´Institut International du Cinématoeraphie Éducatif külön testes tanulmánykötetet szánt Cinéma et l´Organisation scientifique du Travail cimen. Emlitésre érdemes a Bureau International du Travail közös alapítása, a l´Institut International pour l´Organisation Scientifique du Travail, amely Genfben székel.


 


Vissza az oldal tetejére