FĹ‘oldal

Korunk 1931 Július

A magyar buza kérdése


Eörsi Béla

 


A háború után új államok egész sora keletkezett Kelet-Európa térképén. Ezeket államháztartásaik szükséglete és első sorban Oroszország-ellenes fegyverkezéseik arra kényszeritették, hogy magas vámok segítségével gyors ütemben igyekezzenek iparukat vagy mezőgazdaságukat kifejleszteni.


Ezeknek az új nemzeti alakulatoknak fő védőbástyája vámpolitikájuk, mely a legtöbb kedvezmény záradékán épül. A legtöbb kedvezmény elve azt jelenti, hogy az egymással kereskedelmi szerződést kötött államok kölcsönösen kötelezik magukat arra, hogy a vámpolitika terén bármelyik államnak nyujtott legnagyobb kedvezményt egymás részére is biztosítják. Ezáltal a szerződő felek egymásnak a versenyben egyenlő feltételeket biztosítanak más államokkal szemben-


Ez helyes is volna egyenlő erős felek esetében. Ám az adós agrárállamok és a tőkeerős hitelező államok nem egyenlő szerződő felek. (Mit használ például valamely agrárállamnak, hogy egy más állammal egyforma feltételek mellett vihet ki gépeket, ha ennek az agrárállamnak nincs erős gépipara? Mit ér neki ez a megállapodás, ha nem tud hosszúlejáratu kölcsönöket nyujtani, mikor az árukivitel tőkeexporttal van összekötve? Még inkább érezhető ennek a megállapodásnak hatálytalansága erős válság idején, mikor a versengés még elkeseredettebb, mert hiszen ezáltal még inkább kiesnek a kevéssé tőkeerősek. Vonatkozik ez elsősorban Európa agrárállamaira.)


Ezek a mezőgazdasági államok az 1930-as év folyamán Szinajában, Bukarestben, Varsóban és Athénben értekezletre gyültek össze, hogy a rájuk nézve értéktelenné vált legtöbb kedvezmény elve helyett a rajon-szerződések új alapjára térjenek át. Ezek az értekezletek nemcsak gazdasági természetü kérdésekkel foglalkoztak, hanem egyrészről Oroszország ellen is szövetséget igyekeztek létrehozni, másrészről pedig ez értekezlet keretében Franciaország a balkánállamokat nemcsak Oroszország, hanem Olaszország, az ugynevezett reviziós-blokk (ennek állítólagos tagjai, Lloyd George szerint Olaszország-Németország-Oroszország) ellen is egységbe akarta tömöríteni.


Célkitűzésük azonban gazdasági szempontból is igen érdekes és ezért foglalkoznunk kell vele.


A keleteurópai mezőgazdasági államok ahelyett a formai egyenjogúság helyett, amelyet papíron Kanadával, az Egyesült Államokkal és Ausztráliával együtt egyenrangúan élveznek, oly gazdasági intézményeket szeretnének létesíteni, amelyek őket a tengerentúli és oroszországi versennyel szemben megvédenék. Az ezzel kapcsolatos elveket tartalmazza Magyarországnak, Romániának és Jugoszláviának a Népszövetség kérdésére adott válasza, amely a következő követeléseket tartalmazza:


1. Oly kedvezményes vámtarifát dolgozzanak ki, amelyben az európai ipari államok az európai mezőgazdasági államoknak előnyöket biztosítanak.


2.    Oly egészséges árszinvonalat állapitsanak meg, amely a mezőgazdasági államok termelését elősegiti, vásárlóképességét fejleszti, amiáltal az ipari államok előnyére is szolgál.


3.    A meglévő, a buzakereskedelmet hátráltató intézkedéseket az ipari államok töröljék el.


4.    A mezőgazdasági államok követelik, hogy a tengerentúli országok kereskedelmét elősegítő intézkedéseket (kikötők fejlesztése, stb.) szüntessék be.


Az első pont lényege az, hogy Németország, (ez Angliára nem vonatkozik, mert ott nincs vám) Ausztria, Olaszország, Belgium, Svájc és a Skandináv államok az európai buzát olcsóbb ár mellett engedjék be, mint a tengerentúlit.


A második pont az ipari államoknak szánt csalétek, mert a mezőgazdasági államok vásárlóképességének megnövekedése az előbbiek számára előnyt jelentene. Ez az előny azonban kétséges, mert a mezőgazdasági államok iparosodási törekvéset nem titok.


A harmadik pont Franciaország, Németország és ujabban Csehszlovákia * keverési kényszere ellen irányul, valamint Anglia és más országok állami buzamonopóliuma ellen-Ezeket a követeléseket a Népszövetség természetesen elutasította, mert elfogadásuk egyet jelentene azzal, hogy a nyugateurópai államok felveszik a harcot a nagy tengerentuli államokkal (Egyesült Államok, Kanada stb.) és ezáltal kockáztatják az ottani ipari piacaikat, amelyek számukra sokkal jelentősebbek semhogy elvesztésükért kárpótlást nyujtana az európai mezőgazdasági államok nagyobb ipari felvevőképessége.


Mindazonáltal a nyugateurópai ipari államok aggodalommal nézik a keleteurópai mezőgazdasági államok elgyengülését, mert az Oroszországgal való nagy összecsapás esetén ép´ ezek az államok lennének a kapitalista világ végvárai.


A mai termelési viszonyok mellett azonban a kapitalizmus nem tudja megoldani ezt a kérdést. A mezőgazdasági válság nemcsak a világ mezőgazdaságának legerősebb rétegét, a parasztságot gyengíti meg menthetetlenül, hanem szükségképpen rombolólag hat a keleteurópai mezőgazdasági országokra is. A keleteurópai mezőgazdasági országok folyton sulyosbodó mezőgazdasági válságáért igyekeztek az ugynevezett orosz dumpingot is felelőssé tenni.


Nézzük tehát, játszott-e szerepet az orosz buzakivitel a mezőgazdasági válság felidézésénél?


A cári Oroszország hatalmas mennyiségű nyersanyagot és élelmiszert vitt ki. A forradalom megszilárdulása után Oroszország ujból megjelent buzakivitelével a világpiacon, de ez csak harmadrészét teszi ki a cári Oroszország buzakivitelének. 1913-ban az orosz buzakivitel a mezőgazdasági államok kivitelének 25 százalékát tette, míg most mindössze a 6 százalékát éri el.


T. D. Campbell, a világ egyik legnagyobb buzaszakembere (a Magyar Statiszttikai Szemle VIII. évfolyam 902 oldalát idézzük) oroszországi utazása alkalmával szerzett tapasztalatai szerint (New-York Times okt. 19. 1930.) az orosz búza versenye csak 3 év mulva lesz érezhető. A kanadai statisztikai hivatal becslése szerint 1929—30-ban 270 millió mázsa (1928—29-ben 225) búzatermése volt Oroszországnak, ebből Campbell szerint 13.5 millió mázsát, tehát a termés 5 százalékát exportálják. Ennek a hatalmas termésnek tehát csak igen kis része kerül kivitelre.


A világ búzatermése Campbell szerint cca 1800 millió mázsa, ebből kivitelre 216 millió mázsa jut. Eleve kizárt dolog, hogy a világtermésnek kevesebb mint 10 százaléka, az összes kivitel 6 százaléka oly világválságot volna képes előidézni, amellyel jelenleg szemben állunk.


Az Egyesült Államok kormánya 500 millió dollárt költött a mezőgazdasági válságra. Az egész orosz kivitel 13.5 millió 5 dollár = 67 millió dollárt jelent, tehát ha az amerikaiak akarták volna, 67 millió dollárért összevásárolhatták volna az egész orosz kivitelt és nem kellett volna fél milliárdot költeniök a válságra.


Nyilvánvaló ezek szerint, hogy a tárgyi alappal nem biró orosz dumping csak propaganda célokra vezethető vissza.


Most felvetjük azt a kérdést, van-e gabonadumping egyáltalában?


Igenis van. Mert ha Angliában 15 pengőért kell eladni a búzát, holott az még a kanadai farmernek és az amerikai átlagfarmernek (ha nem is Kansas vidékén és nem kombain-el dolgozónak) körülbelül 10—12 pengőjébe kerül és ehhez még szállítási, biztositási, kezelési és más költségek járulnak, — a profittól eltekintve, — akkor minden tengerentúli gabona kevés kivétellel már a termelési költségek alatti áron kerül a piacra.


A magyar búza termelési költsége viszont a legfejlettebb gazdálkodás mellett is legalább 18 pengő, tehát a kivitt magyar búza a dumping fogalma alá esik.


Külön orosz dumping kérdés nincs. Az orosz búza találkozott a román búzával a francia kikötőben, ahol a, román buza 10 százalékkal volt olcsóbb, mint az orosz.


A magyar buza. ára a Köztelek 40. évfolyam, 22 számában közölt adatok szerint a következőképpen alakult:


 























































Év


Pengő


Év


Pengő


1820—1823


13.57


1865—1869


26.08


1825—1829


13.91


1867—1871


25.38


1830-1834


17.40


1872—1876


28.70


1835—1839


13.28


1877—1881


27.02


1840—1844


18.01


1882—1886


21.91


1845—1849


22.82


1887—1891


19.50


1850—1854


24.24


1892—1896


17.76


1855—1859


28.12


1897—1901


21.60


1860—1864


25.66


 


 


 


Ebből a kimutatásból kitűnik, hogy 1867 óta 1892 és 1896 között voltak Magyarországon a legalacsonyabb búzaárak; a búza alacsony ára megmozditotta a nagybirtokosokat, akik ankétot rendeztek és 1902-ben megállapították a magyar búza termelési költségét.


Rubinek Gyula szerint:


1 kat. hold búza termelési költsége 139.20 pengő volt. Ha feltesszük, hogy a termelési költségek 1890—1902 között 1 kat. holdon állandóak voltak, kiszámíthatjuk a búzatermelés jövedelmezőségét 1890 és 1902 között a legutolsó háboruelőtti mezőgazdasági válság idejében:


 




































































































Év


Átlagtermés


Buza ára


Termelés


Árkülönbözet


 


holdanként


 


költsége


pengőben


 


mázsában


mázsánként pengőben


+ nyereség


— veszteség


1890


6.81


19.73


21.46


—1.73


1891


5.33


24.41


26.59


—2.18


1892


6.14


19.01


23.25


—4.24


1893


6.63


17.59


21.65


—4.06


1894


7.20


15.89


20.14


—4.25


1895


5.98


15.94


23.78


—7.84


1896


7.48


18.35


19.46


—1.11


1897


4.58


29.95


30.35


—0.40


1898


6.68


23.01


21.53


+1.48


1899


6.90


18.65


20.90


—2.25


1900


6.73


17.53


21.37


—3.84


1901


5.95


19.82


23.90


—4.08


1902


7.98


1801


28.31


—0.30


 


Látjuk, Hogy 1890 és 1902 között a búzatermelés ráfizetéssel járt, az egyedüli 1898 év kivételével, amikor Amerikában egy Leitner nevű búzaspekuláns az 1897-i rossz világtermést búzaring létrehozása által a búza árának szédületes felhajtására használta fel.


A 80-as és 90-es évi mezőgazdasági válságot, mint láttuk, a tengerentuli verseny okozta.


 

















Buzával bevetett terület


1867—1880


1880—1890


Az Egyesült Államokban


7 millió hektár


14—15 millió hektár


Argentiniában


6.5 „


19.7 „


 


A nagy vasutépitkezés az Egyesült Államokban és Kanadában fokozta a búzatermelés lehetőségét. A tengerentuli gabona versenye Európában és igy Magyarországon is a mezőgazdaság válságát idézte elő. Erre azután a magyar nagybirtokososztály vámvédelemért kiáltott s 9 aranykorona búzavámot kértek arra való tekintettel, hogy a magyar nagybirtok drágábban termel, mint az amerikai farmer. Ezt sikerült is keresztülvinniök. A vámvédelem hatékonynak bizonyult, mert az osztrák-magyar vámegység területén a gyors ipari fejlődés következtében búzakiviteli területből búzabeviteli területté változott át. Ezenkívül az 1900-as évtől kezdve a világkapitalizmus piacának gyors kiterjesztésén és ezzel kapcsolatban a gyarmati országok paraszt- és proletár millióinak kizsákmányolásán alapuló általános nagy ipari fellendülés a városi lakosságot gyorsan növelte, ami magasabb búzaárakat tett lehetővé és így a rosszul gazdálkodó magyar nagybirtok is, a vámvédelem és az emelkedő búzaárak segítségével újból jövedelmezően termelhette a búzát. A búzatermelés jövedelmezősége 1902 és 1913 között:


 


A buzatermelés jövedelmezősége l902 és 1913 között:


 






























































































Év


Holdankénti


Buza ára


Buza termelé-


Árkülönbség


 


átlagtermelés


 


si költsége


pengőben


 


mázsában


Mázsában és pengőben


+ nyereség


veszteség


1902


8.0


18.01


18.31


— 0.30


1903


7.5


18.67


18,—


+ 0.57


1904


6.3


22.76


22.57


— 0.19


1905


7.2


19.37


22.82


— 3.45


1906


8.7


18.18


16.98


+ 1.20


1907


5.8


27.49


24.32


+ 3.17


1908


6.8


30.68


21.08


+ 9.60


1909


5.5


31.77


25.52


+6.25


1910


7.6


26.13


19.19


— 7.03


1911


8.2


29.60


17.88


+11.72


1912


7.7


26.15


18.89


— 7.26


1913


7.8


27.60


19.83


+ 7.77


 


A háboru kitörése következtében tovább emelkedett a búza ára, amiből a nagybirtokos megint hasznot huzott.


191415-ben mintegy 25 százalékos áremelkedést látunk; az 1916-os évben a háború alatt a rekvirálás útján előteremtett búza ára a háború előttire szállt le (26.72 pengő). 1917-ben a növekedő elégedetlenség a hatóságot 20 százalékos árleszállitásra kényszeritette ; a búza ára tehát 1917-ben 20.14 pengő ; 1918-ban rossz termés és megnövekedet kereslet folytán 31.01; 1919-ben hivatalos ár 16.62; 1920-ban hivatalos ár 8.28; 1921 julius 22-ig hivatalos ár 12.91 pengő. Ekkor a nagybirtokosok keresztülvitték az oly csökönyösen követelt szabad kereskedelmet (néha a nagybirtok is hive a szabadkereskedelemnek) — aminek nyomában a búza ára gyors emelkedésnek indult:


 






























1921-ben a buza átlagára


12.91


1926-ban a buza átlagára


31.51


1922-ben . „


22.78


1927-ben ,, ,, „


31.88


3923-ban „ „ „


20.10


1928-ban „ ,, ,,


29.95


1924-ben „


2712


1929 okt. 1.-én


21.77


1925-ben „


36.91


1930 dec-ben


13.20


 


Most nézzük a búzatermelés jövedelmezőségét Magyarországon 1902 és 1930 között:


 




















































Év


Holdankénti átlagtermés mázsában


Egy mázsa ára


Egy mázsa buza melléktermékeinek ára


Összes ár


Buza termelési költség


Árkülömbözet


 


 


 


 


 


Pengő


1902


7.98


16.69


1.45


17.14


17.44


— 0.30


1913


7.80


25.28


1.—


26.28


18.51


+ 7.77


1928


9.30


23.34


1.66


25.—


26.59


— 1.59


1930


7.80


13.20


1.33


17.53


31.68


— 13.15


 


Az 1930-as termelési költséget azonban csak akkor lehetne 31.68 pengőre becsülni, ha a válság alatt a munkabérek és a földjáradék nem csökkentek volna. Minthogy azonban a föld áresése és a munkabér 20 százalékos csökkenése a búza termelési költségét csökkentette:


 

















a buza ez idő szerinti termelési költsége


 


amely mellett a veszteség


belterjes gazdálkodás mellett


20 P.


6.80 P.


külterjes gazdálkodás mellett


25 „


11.80 „


 


Ezzel szemben Németországban 1928-ban állitólag 36.86 pengő; az Egyesült Államokban pedig 27.71 pengő volt a búza termelési költsége.


Ezeket az adatokat az Omge Köztelek cimű kiadványának 1930. márciusi számából vettük.


Jasny N. Die Weltgetreidemarkte (Wirtschaftsdienst) 1930. 3. füzete szerint az Egyesült Államokban a búza termelési költségeit 1928-ban bushelenként 96—115 centre kell becsülni. Azóta azonban Jasny szerint a termelési költség 10 százalékkal csökkent, úgy, hogy a mai termelési költség bushelenként 87—104.centet tenne ki vagyis kb. 5 pengőt, illetve mázsánként kb. 20 pengőt. Ezeket az adatokat azonban megcáfolják Sering tanár legutóbbi tanulmány útján tett megfigyelései. Sering a racionalizált gazdálkodás mellett 1000 acres búzavetésnél 37 pro bushel, azaz egy mázsánál 7.75 pengőben jelöli meg a búza termelési költségének alsó határát. Ugyanazon a vidéken közönséges farmok termelési költsége szerinte 60 cent. (Egy mázsánál 12.50 pengő.)


Mi teszi már most a magyar, illetőleg német búzatermelést oly drágává?


A Köztelek előbb emiitett száma közli a magyar nagybirtok gabonatermelésére vonatkozó ankét eredményeit.


A magyar nagybirtok termelési költségei egy hold szántóföldön 1928-ban:


 















































































































































 


földbér (földjáradék)


40.30


 


 


tarlószántás


5.63


 


 


őszi keverő szántás


10.39


 


 


vetőszántás


7.87


 


talajelőkészités


tárcsázás fogasolás


1,01 2.32


 


 


hengerezés


0.76


 


 


egyéb


0.27


 


 


trágyázás: istállótrágya


35.29


 


 


műtrágya


15.40


 


 


vetés:


vetőmag


26.35


 


 


vetési költségek


4.—


 


 


gyomlálás


2.13


 


ápolás :


fogasolás


1.35


 


 


hengerelés


0.67


 


betakaritás :


aratás


21.56


 


 


behordás, elrakás


4.27


 


 


cséplés, rostálás


11.49


 


 


vasuthoz szállítás


1.17


 


 


kezelési költség


13.96


 


 


adók és közterhek


13.34


 


 


tűz és jégbiztosítás


3.45


 


 


épület és holtleltár leírás


6.06


 


 


forgótőkekamat és kockázat


17.80


 


 


összesen :


247.15


 


 


levonva melléktermékek ára:


15.30


 


 


marad:


231.85


 


Ezzel szemben a bevétel (a holdankénti termés átlaga 1928-ban 9.30 mázsa 26.59 pengő) 247.29 pengő, — vagyis 15.44 pengő tiszta jövedelem, mutatkozik egy hold búzaföldnél. Az 1928-as évben azonban kivételes jó termés volt. Ha az 1923—27 évek termésátlagát vesszük, ami holdanként 7.4 mázsát tett ki és a költségvetés egyes lényegtelenebb tételeinek ebből folyó változásától eltekintve csupán a terméskülönbséget vesszük figyelembe, a bevétel 196.79 pengőre száll le és tiszta jövedelem helyett 35.06 pengő veszteség mutatkozik. Ha az 1930 év jövedelmezőségi viszonyait vizsgáljuk, tekintetbe kell vennünk, hogy 1928-hoz képest a földjáradék, a vetőmag ára és a munkabér együttesen átlag 20 százalékkal csökkentek, úgy, hogy a termelési költség körülbelül 200 pengőt tehet ki. De ezzel szemben a búza ára is 13.20 pengőre esett, úgyhogy a holdanként 6.6 mázsa termésátlag mellett az előbbi alapon számítva a bevétel csupán 87.12 pengő; végeredményben tehát mintegy 100 pengő veszteség mutatkozik. Ha ezután a kiadások egyes tételeit összehasonlítjuk a háború előtti évek megfelelő kiadásaival, érdekes eredményre jutunk:


a)         Magyarországon a háború óta emelkedett a földjáradék


Az Omge 1902. évi adatgyüjtése szerint a földbér egy katasztrális hold buzaföldre 30.02, viszont 1928-ban 40.30 pengő:


1902-es 30 pengőhöz képest egyharmaddal emelkedett a földjáradék.


b)         Az általános költségek még lényegesebben emelkedtek.


A kezelési költségek (az igazgatás racionalizálása helyett ezen a téren rosszbbbodás állott be 1902-ben 7.86; 1928-ban 13.96 pengő. Adó és közterhek (habár a földbirtokosság sokkal kisebb terhet visel mint a többi osztály, mégis több mint 110 százalékos emelkedés mutatkozik ezen a téren) 1902-ben 6.8; 1928-ban 13.34 pengő. Kamat stb. (a banktőke haszna. 50 százalékkal emelkedett) 1902-ben 11.60; 1928-ban 17.80 pengő.


Lehet versenyképes a magyar búza a világpiacon ilyen termelési költség mellett?


Semmi esetre sem, mert Kanada, Ausztrália, Argentinia. és Oroszország gépekkel, földjáradék nélkül vagy igen kis földjáradékkal és alacsonyabb kamat mellett termelnek és szűz földön vagy legalább is nem évszázadok óta kizsarolt talajon.


A londoni Economist 1930 november elsejei számában közölt An Impression of Russia cimű cikk néhány adatát ismerteti az oroszországi állami gazdaságok termelési költségeinek. Az, illető angol laptudósító személyesen járt a Farm. No. 2 és a Gigant nevű mintagazdaságokban (gabonagyárakban). Ezekben épen a géptermelés folytán igen jó átlagos termést figyelhetett meg:


 





















Farm No. 2. hektáronként


1929-ben


1930-ban


 


52 pud


70 pud


Gigant


54 „


65 „


Mig a parasztgazdaságok átlagos


termelése csak 40 ,,


42 ,,


 


Ez a jó eredmény természetesen csökkenti a termelési költségeket, melyek a következőkép alakultak:


 

















Farm No. 2.


1929


1930


 


1.12 kopek pro pud


80 kopek pro pud


Gigant


0.88 „ „ „


62 „ „ „


 


Hatvankét kopek pudonként, as 10.86 pengő mázsánként, tehát csupán 40—50 százaléka a magyar búza termelési költségének. Azonban a fenti tudósítás szerint 1931-ben előreláthatólag 45 kopek per pud az orosz búza termelési költsége, tehát mázsánként 9.26 pengő vagyis megközelíti a legjobban racionalizált amerikai birtokok termelési költségét. Az oroszországi szocialista gazdaságokban ugyanis amellett, hogy a legmodernebb gépekkel és szűz földön termelnek, nagybirtokos osztály nem létében elesik a termelési költség földjáradékeleme és a gazdálkodás más alapjainál fogva a kiküszöbölt banktőke sem sulyosbítja a termelési költségeket, úgyhogy mindezeknél az okoknál fogva a termelés olcsó lehet.


A termelési költségek nemzetközi összehasonlítása kétségtelenül bebizonyítja, hogy a mai magyarországi búzatermelés, amely viszonylag kimerült földön, elmaradt géptechnikával,, magas földjáradék, nagy adóteher, más országokét ötszörösen is meghaladó bankprofit és a vámokkal védett kartellek által megdrágult termelő eszközök mellett megy végbe a rendkívül alacsony munkabérek ellenére is teljesen versenyképtelen a világpiacon a sokkal alacsonyabb költségekkel dolgozó amerikai és orosz búzatermeléssel szemben s így helyzete a termelési rendszer gyökeres átalakítása nélkül a jövőben is reménytelen marad.


A magyar búza versenyképtelenségét azután fokozza az a körülmény, hogy a magyar termőföld évről-évre romlik, a búza minősége rosszabbodik. A Közgazdasági Társaság és később az Országos Mezőgazdasági Kamara ankétot rendezett erről az igen fontos kérdésről. Megállapítása szerint a leromlás oka az, hogy mivel a magyar nagybirtok a legjobb esztendőkben is csak 1.5—2 százalékot keresett, ellenben a banktőke 15 százalékos haszonnal dolgozik; — a nagybirtok a földet kizsarolja, új tökét nem hajlandó befektetni, sőt még a meglévő gépeket is leállítja, amit a következő megbízható adatok is igazolnak: a magyarországi földbirtokos birtokában 5600 traktor van s ennek ellenére is 1930-ban csak 4000 volt üzemben és szakértők szerint az idén csak 3000 faktorral dolgoznak.


A gyarmati országok jellemző sajátsága, hogy ezekben a gépekkel való termelés nem gazdaságos, mert az emberi munka olcsósága folytán felveszi a versenyt a gépekkel. Ugyanez történik most Magyarországon is. Sőt afelé haladunk, hogy az uradalmak igás állatokat sem fognak már tartani, mert a fuvaros gazdák olcsóbban szántják fel a földet. A föld tehát kevesebb trágyát, rosszabb, kevésbé mély megmunkálást kap. Ugyanakkor pedig a műtrágya fogyasztás is ijesztően csökken.


A nagy tőkét képviselő Pester Lloyd egyik cikke feltette a kérdést vajjon nem kellene-e a magyar birtokososztályt törvény útján kényszeríteni arra, hogy a földet legalább olyan állapotban adja át a jövő nemzedéknek, mint amilyenben ő kapta elődeitől1? A banktőke a földre kihelyezett pénze biztonságáért aggódik.


A nemzetközi válság, amely a tőkegazdag országok mezőgazdaságában a géptechnika folyton tökéletesedő alkalmazásával a kapitalizmus magasabbrendű formáit fejleszti ki, a tőkeszegény Magyarországon a mezőgazdaságot gyarmati színvonalra sülyeszti le. S ha a magyar mezőgazdaság számára távolról fel is csillan a segítségül jövő külföldi tőke reménysugara, még ez az eshetőség is csak olyan racionalizálást igér, amely által a magyar mezőgazdaság a nemzetközi finánctőke zsákmányává, profitforrásává válik, ez oly megoldás, amely Magyarországot a nemzetközi financtőke gyarmatává változtatja át. S végül ez a megoldás is csak a mezőgazdasági nagy üzem számára megoldás, mert bevezeti ugyan a magyar mezőgazdaságba a géptechnika magasabb formáit, de ezáltal egyben beviszi oda azt a (technikai forradalmat is, mely ma a világ mezőgazdaságában végbemegy. És a mezőgazdaság technikai forradalma ép úgy tönkreteszi a mezőgazdasági kisüzemet, proletársorsba taszítja a kisbirtokos parasztot, amint annak idején az ipari technikai forradalom tönkretette és proletárrá változtatta a kézművest.


* Ezek az országok előírják, hogy külföldi gabonát csupán bizonyos arányban, belföldi gabonával keverve szabad piacra vetni.


 


Vissza az oldal tetejére