FĹ‘oldal

Korunk 1931 Július

Tőke növekvés és tőke-koncentráció Németországban

 


Annak a válságnak, amire oly hő páthoszú szavakkal hivatkozott a német Brüning kormány szükségrendeletében, van másik oldala is. Erről a másik oldalról a lapok alig számoltak be, holott a köztársasági Németországról ez a másik oldal talán még alaposabban rajzolja meg a való helyzetet, mint a szükségrendelet. Mindenesetre: erről a másik oldaláról csak a következő napi hir jelent meg: „A vagyonadó hivatal statisztikája révén kiderül, hogy Németországban 2465 olyan személy él, akinek több mint egymillió márka adóköteles jövedelme van. Több mint ötmillió márka jövedelemmel bir 115 személy, 40 pedig több mint tiz millió márka vagyon után fizet adót. Ellenére a válságnak, a német milliomosok száma az utolsó esztendőkben 130-al szaporodott.” Ennyi volt a hir s legfeljebb itt-ott vette át valamelyik lap „Innen-onnan” rovata. A monopol kapitalizmus racionalizálási és tőkehalmozási kampánya tehát a válság ellenére is eredménnyel járt. A német tőkekoncentráció folyamata azonban még az előbbi számoknál is világosabban kifejezésre jut a német részvénytársaságok fejlődésében. Az eredményesen bevezetett racionalizálási kampány óta u.i. Németországban a részvénytársaságok a következőkép fejlődtek:


 
































































Ev


Az R. T.-ék


: Tőke


R. T.-ék sze.


 


száma


rinti átlag tőke


 


 


(1000


márkákban)


1925


13.010


19.121


1470


1926


12.343


20.655


1673


1927


11.966


21.542


1800


1928


11.690


22.885


1958


1929


11.344


23.728


2092


1930


10.970


24.189


2205


Változás


 


 


 


1925 óta


 


 


 


 


—2.040


+5.068


+735


 


A részvénytársaságok létszáma tehát kerek 2000-re ment vissza, ez azonban csak azt jelenti, hogy a kis és középrészvénytársaságok megszüntek, miközben a nagyok felduzzadtak. Ugyanígy csökkent a kis és középrészvénytársaságok tőkéje és emelkedett a nagyoké. Az erre vonatkozó adatokat a következő táblázat emeli ki:



 


Számszerint a kis R. T.-ok száma még mindig fölényben van, az összalaptőkének azonban már csak 4 százalékával rendelkeznek, míg a nagy R. T.-ok, melyek csak 7 százalékát teszik az összes R. T.-oknak, az összalaptőke 73 százaléka felett rendelkeznek.


A financkapitalista koncentráció folyamata azonban még világosabban kifejezésre jut a részvényelosztási viszonyokban. A Wirtschaft und Statistik egyik idei száma speciális statisztikát közöl arról az 1259 részvénytársaságról, amelynek papírjait börzén jegyzik. E közül az 1259 részvénytársaság közül 580-nak a kezében van a szóbanforgó részvénytársaságok alaptőkéjének (13.1 milliárd) több mint a fele. (6.6 milliárd.) Ezek a részvények 10.6-szeres szavazati joggal rendelkeznek a többi részvények szavazati jogával szemben.


Az 1930 óta bevezetett koncentrálási hullám természetesen a legkevésbé sem érte el tetőfokát. A krizis — mélysége és tartóssága miatt — nem kerüli ki a bankkapitalizmust sem. Mint az osztrák Creditanstalt esete bizonyítja, a tulajdonképpeni lényeget sokáig leplezheti míg azután a legfontosabb szervezetet, az államot hívja segítségül, hogy vesztességét az adófizető és dolgozó tömegekre hárítsa át. A kapitalizmusnak nem is lehet más utja az általa felidézett krízisből, mint a profit nővelése a dolgozók fokozottabb kihasználása révén. Erre a fokozott kihasználásra egyre hatalmasabb tőkét koncentrálnak mind kevesebb tőkés kezébe. (Frankfurt.)            E. K.


 


Vissza az oldal tetejére