FĹ‘oldal

Korunk 1931 Május

A lakásnyomor és következményei


Szentgyörgyi Anna

 


A nagy városok nyomortanyáit már számtalan esetben bélyegezte az irodalom és a publicisztika a bűn és a betegség fészkeiül. A nyomortanya kifejezés így a legtöbb ember gondolkodásában azonos is a bűnözők lebujával. Az átlaggondolkodás a kettőt már alig választja el és elfelejti, hogy a nyomortanya bizonyos gazdasági determináltság tartozéka, melynek Párisban ugyanaz az oka és a magyarázata, mint Berlinben, vagy Kopenhágában. Természetesen ugyanolyan természetűek a következményei is: elsősorban betegség és azután bűn, de nem a nyomortanyákon élő emberek bűnre és betegségre való különös hajlama miatt, hanem, mert a nyomortanyákon előbb-utóbb ezek felé vezet az út... A nyomortanyákról mint mondottuk, már sokat beszélt az irodalom. Milyen keveset jelent azonban az irodalom bármily színes és bármenynyire megható beszéde is a statisztikai számok beszédével szemben? — Itt van például egy statisztikai kimutatás, amely újabban Berlin egyik nyomornegyedének a lakásviszonyait ismerteti... Hagyjuk el a szokásos képet, amelyet a nyomornegyedek ábrázolására felvázolnak az írók. Ne beszéljünk a roskadozó, sokszor évszázados, minden esetben azonban a civilizáció minden nyomát nélkülöző épületek külsejéről s vegyük rögtön a számokat... A berlini statisztika 144 ház 2148 lakására terjeszkedik ki. Ebben a 144 házban a lakások fekvésük szerint a következőkép oszlottak meg: Pince lakás volt 67, emeleti 1959, padláslakás pedig 115. Hogy az ilyen roskadozó, omladozó, zsufolt-lakású épületekben maga a bentlakás milyen egészségileg káros következményekkel járhat, minden további nélkül világos ha figyelembe vesszük a statisztikai kimutatás adatait a szóbanforgó lakások higiéniai berendezéseiről. W. C. például a 2148 lakás közül csak 265 lakáshoz volt, a többi lakás W. C.-je az udvarokon és folyosókon huzódott meg. Ugyanígy önálló vízvezeték csak a lakások 92.5 százalékához volt, 7.5 százaléka a lakásoknak távolabbi helyről kapta a vizet. Ezeket a körülményeket azonban talán ellensúlyozhatja az a körülmény ha a lakásokban a lehető legkevesebben laknak. A statisztika azonban kimutatja, hogy a vizsgálat tárgyát képező negyedben a lakások 95 százalékában több mint egy háztartás van lakásonkint. — Eddig azonban a statisztika még csak olyan számokkal operál, amelyeknek, hogy úgy mondjam nincs különösebb érzelmeket kiváltó effektusa. Akkor azonban, amikor a statisztika váratlanul azt jegyzi meg, hogy a vizsgálat alapjául szolgáló lakások legnagyobb részében prostituáltak is űzik a mesterségüket, akkor az egészségileg káros következményekkel szolgáló lakásnyomor egyszerre magyarázatát adja annak, hogy többek közt a lakásnyomor miért vezet az úgynevezett erkölcsiek útjáról kifelé... Abban a bizonyos berlini negyedben naponta több száz prostituált használja az ottani szállásokat... Természetesen nagyon sok esetben ezek a prostituáltak ott is laknak, ahol a mesterségüket űzik, azaz bent egy család kellős közepében, ahol kiskorú és iskolaköteles gyermekek is élnek. Ebben a berlini negyedben bizony napról-napra számos és számos helyen megtörténik, hogy a gyereket kiküldik a szobából (s ez még a jobbik eset) amikor a prostituált megérkezik az ucca forgatagából legfrissebben kihalászott barátjával. Hova kell hogy vezessenek az ilyen „élmények” a gyermek fejlődésében? — Viszont bizonyára akad, aki azzal az ellenvetéssel él itt, hogy ez a statisztikai kép nyilván Berlin leghirhedtebb negyedéről szól s így az adalékaiból való következtetés csak fentartásokkal fogadható. Ezt az ellenvetést azonban tüstént megdönti egy másik statisztikai kimutatás, amely ugyan más térről szól, de a tanulságai ide vonatkoznak. A berlini munkásbetegsegélyző pénztár legutóbbi évi kimutatásából például kiderül, hogy a munkásnegyedekben lényegében még sokkal rosszabbak a lakásviszonyok, mint a tipikus berlini nyomornegyedekben. Kiderül például, hogy 772 beteg-eset közül 61.5 százaléka a betegeknek lakott olyan lakásban, amely a nedvessége miatt alkalmatlan arra, hogy lakóhelyéül szolgáljon... A tüdőbajosok 34.6 százaléka ezenkívül öt-hat más emberrel együtt lakott egy szobában... A bejelentett betegek közül csak 71 volt olyan, aki nappal és 92 olyan, aki éjjel volt egyedül, különben más valakivel, illetve többekkel osztotta meg szobáját... A lakásoknak ez a sürűn lakottsága természetesen jó hátterül szolgál egész speciális deliktumok elkövetésére. A kiskorúak berlini központi gondozóintézetéhez például egy év leforgása alatt 29 olyan, gyermekeken elkövetett erkölcstelen merénylet dolga került, amelynek hősei 5 és 16 év közti gyerekek, illetve apák, mostohaapák, házibarátok és ágyrajárók. A deliktumok: incesztusok, csábítások, erőszaktevések. Az említett 29 eset mindegyikében kiderült, hogy a deliktumot az a kényszerű intimitás tette lehetővé, amely az ilyen tömegszállások egyenes következése. — Hogy az úgynevezett tömegszállásokon különben mi folyik, arranézve mindennél élesebben beszél dr. Fetscher egy kimutatása a legtöbb munkáscsaládnál meglévő ágyhiányról. A legtöbb esetben — és ez a jellemző — nem a hiányzó anyagiak okozzák, hogy több személy egy ágyban alszik. Az ok főleg az, hogy hiányzik a szükséges hely, ahová az: ágyat felállítsák. Dr. Fetscher nem is ipari, hanem mezőgazdasági munkások között gyüjtötte az adatait s kimutatása szerint Plauenben (755 családnál) a következő viszonyokra talált: Egy ágyra jutott egy családnál öt személy, tizennyolc családnál 3—4 személy, 244 családnál 2—3 személy, 486 családnál 1—2. személy és csak 6 családnál egy személy. Rühle még rosszabb viszonyokról is tud... (Kolozsvár)


 


Vissza az oldal tetejére