Főoldal

Korunk 1931 Április

Rajvonal


Bene Ákos

 


Annak idején szűkszavú harctéri jelentések nyomán sokan böngészték a hadmozdulatokat és vagyoni, vagy születési helyzetük nyugodt, tiszta és biztos fedezékében színes gombostűkkel tüzdelték tele a térképen azokat a helyeket, ahol kevésbé szerencsés, de erre a célra tenyésztett és nevelt embertársaik a tetvek végtelen tengerében minden elképzelhető és elképzelhetetlen gyilkoló eszközzel egymásra hergelten hevertek. Nem lehet mondani, a játéknak ez a formája már aktuálitásánál s szokatlanságánál fogva is mulatságos volt és akkor stílusos is, hiszen az ember saját korának gyermeke. Nagy kár, hogy a Rajvonal szerzője erről megfeledkezett. Különben ezt a térképháborúsdit ma már nem eleveniti fel és háromszáz oldalon keresztül nem szúr gombostűt gombostűre, csupán azért, hogy a Keleti tenger partjaitól Beszarábiáig terjedő orosz front összes kacskaringóit a kritikus magaslatokkal, folyókkal, hidakkal, útakkal, falvakkal, csapattestekkel és azok vezetőivel feltüntesse. Mert könyve két egymással sem szervesen, sem formailag össze nem kapcsolt, de minduntalan öszszekevert irányban mozog. Egyik ez a gombostűrendszer, háborús memoár, de kimélyítetlen, hiányos és felületes, dacára, hogy adatai forrásmunkák tanulmányozására utalnak. A másik irány regényes szövedék, egy század tisztjeinek szűk élete a háborúban, de ez az élet, a rajvonal agyongyötört élete nem a maga fullasztó veritásában vetül elénk, hanem felülről nézve, mintha a szerző az egészet repülőgépről fényképezte volna le. Igy tehát szűk a könyv, hogy hadtörténelem —, regényesebb, hogy valóság —, valótlanabb, hogy regény — és jelentéktelenebb, hogy irodalom legyen. A találomra beiktatott általános hadihelyzetek és olyan jelenetek, mint a tiszti étkezdében történő céllövészet és az engedelmesség megtagadása miatti felelősségrevonás hamis jelenete, ahol egy tartalékos hadnagy, a nagy orosz visszavonulás idején, a kivizsgáló ezredes jegyzőkönyvét az ezredes szemeláttára összegyüri és földre tapossa, — ezt a meggyőződést vígképp megrögzítik. Akik a rajvonalak veszett kálváriáját megjárták és élményeiket soha ki nem törölhető módon még ma is idegeikben hurcolják, azok a hamisít ványnak kijáró bizalmatlan gesztussal teszik félre a könyvet. Viszont az ifju generációnak sem hősköltemény ez a könyv és ez tiszta szerencse, mert ha szerző ,,ezt a rajvonalat szuggesztívebb módon mutatja be és hihetővé teszi, hogy a háború az ilyen ártatlan tréfánál nem több és nem kevesebb, úgy könyve egyike volna a háborús uszítások ma már mindenesetre korszerűtlen dokumentumainak. Végül: világnézetileg annak a nyulnak is okosabb szempontjai volnának szerzőnél, amelyik a körvadászatot a keresztülkasul precskelő sörétek záporán áttört lábbal ussza meg, de a vadász urak passziójának emlékeit évekig viseli, mig végre rászánja magát arra, hogy nyultársai okulására a körvadászaton nyert tapasztalatait és élményeit megírja. A háborúról nyert személyes tapasztalatok és a háború okairól lerántott történeti leplek szerző szemét is más szempontokhoz szoktathatták volna. (Marosvásárhely)


*Huber Gyöző : Rajvonal, Minerva, Kolozsvár, 1930.


 


Vissza az oldal tetejére