FĹ‘oldal

Korunk 1930 Október

Az imperializmus geográfiája

 


Forgattunk már mindenféle atlaszt: Kogutowicz atlaszt, történelmi térképeket, német alapossággal készült fóliókat, a hegyek, a folyók, az országhatárok egyformán ott voltak, színek és jelek kalauzoltak, de az atlasz atlasz maradt, a folyó folyó és az országhatárok nem beszéltek. Valami hiányzott. A szemberontó rögtöni tanulság: a beszélő, a titoknélküli térkép. Ellenkezője mindennek, ami az eddigi földrajzi tudományt jellemzi, mely eddig lehetett az, aminek Hegel értékelte: a világtörténelem alapja. Ha van valami, ami az imperializmus képét cáfolhatatlanul vetiti, akkor az az atlasz, a térkép. Érthető tehát, hogy az imperializmus fénykorában a földrajz miért nem lehetett szociológiai tudomány, mért maradt mostohagyerek, másodrendű, leiró tudomány. Az ellentétek, a vágyak, a piacok maradéknélküli feltárása elmaradt. Hiányzottak a célés utmutató nyilak. Most előttünk fekszik a nyilak atlasza, Radó Sándor nagyszerű műve: Atlas für Politik, Wirtschaft, Arbeiterbewegung. Bd. I. Der Imperialismus (Verlag für Literatur und Politik, Wien, Berlin). Ez az atlasz az imperializmus atlasza célokkal, érdekütközésekkel, tehát: a jövendő világháború, a föld harmadik felosztása (az első: 1875— 1914, a második: 1914—29). A föld fel van osztva, de a felosztást csak momentumokra szentesitik a békeszerződések. Uj piacok, új gyarmatok kellenek. Az imperialista hatalmak már csak egymástól szakithatnak át részeket, vagy — közösen egy harmadiktól. A harmadik: minden térképen: Oroszország. A színek, a nyilak állandó SOS-t morzéznak. Oroszország bekerítése tökéletesebb, mint volt a német analógia. Az imperializmusnak szüksége van Oroszországra, mint gyarmatra, ami volt a cári uralom idején. Igy beszélnek a nyilak az atlaszon... Az imperialista hatalmak között természetesen oly nagyok a kiküszöbölhetetlen ellentétek, hogy kénytelenek egymásra vigyázni, egymásra féltékenykedni és egymás közt acsarogni a még nagyobb koncért. Az imperializmus önmagában hordja sorsát. Önzsirjába fullad: a nagyhatalmak vazalusokat ravaszkodnak el egymástól, a kis államok felelőtlenül handabandázhatnak, az angol-amerikai, a francia-olasz érdekellentétek egyre nyilvánvalóbbak, az imperializmus geografiája egyre jobban feszíti a hurt és élesíti a nyilakat. Előttünk a jövendő háború térképe fekszik, csak még azt nem tudjuk pontosan, hogy melyik oldalnál üssük fel. De a terep, a cél már mindegyiken előre be van rajzolva. Radó nem tévedhet, mert ez a szociális földrajz csak tényeket ad és valóságot, cáfolhatatlan élő geografiát. A felosztás: (Az imp. korszakai. A nagyhatalmak. Az imp. céljai (nyersanyagforrások és piacok). Harc a tenger uralmáért. Az imp. speciális problémai. Nemzetiségi és gazdasági kérdések) — mindennél jobban mutatják Radó célját: a világkalauzt az imperializmus útvesztőjében. Aki átlapozza, kell hogy azzal az érzéssel tegye le, mint a repülő, aki ép most végzett pontos felderítő munkát kint a terepen. Tiszta zavartalan, nagyvonalú puritánság jellemzi ezt az atlaszt. A földrajz tényleg szociális tudomány lett. (á. o.)


 


Vissza az oldal tetejére