FĹ‘oldal

Korunk 1930 Október

Új cukornád és gummiültetvények


Silbermann Jenõ

 


Jávában-e vagy Kubában, még titok a be nem avatottak előtt, egy új cukornád fajtát őriznek, amelynek hozama ötszöröse a jelenleg elterjedt cukornád cukortartalmának. Immáron elég nagy terület van vele bevetve, de úgy őrzik, mint a sárkány a Niebelungok kincsét. Vannak ültetvényesek, nagy pénzcsoportok, amelyek szívesen adnának egy millió dollárt egyetlen dugványért, de képtelenek megszerezni. Készülőben van egy új tröszt, amely le fog számolni a világ összes cukorérdekeltségeivel. Egyelőre Damokles kardjaként lebeg az új botanikai felfedezés és az első kitenyésztés gyümölcse a cukortrösztök felett. Az első aratás, amely az új nád cukrát piacra fogja dobni, végzetes csapást fog mérni a cukornád- és a cukorrépatermelőkre egyaránt, de azokra a cukoriparokra is, amelyek az eddigi nyersanyagtermeléssel összefüggnek. Minthogy azonban egy termelési rendszer alkonyán régen megdőlt a klasszikus közgazdaságtan fundamentális elve, hogy a kínálat és kereslet szabályozza az árak kialakulását, mi sem bizonyos, hogy az eredmény nem az olcsóbb cukorfogyasztás lesz. Késhegyre menő harcra kerül majd a dolog a termelők között, talán gazdaságpolitikai komplikációkat fog kiváltani az új helyzet, mint a petroleum. Lesz leépítés, munkanélküliség, vámháború, de a fogyasztók nem fognak olcsóbb cukorhoz jutni, sőt lesz sok munkanélküli család, amely kevesebb, vagy semmi kenyérrel fogja beérni, nehogy — a dolgok ereje folytán — a cukor lehessen olcsóbb. Hasonló krízis fenyeget a textilben, illetőleg a gyapotban, de elsősorban a gumimban is. Amerikában hatalmas új gummiültetvények keletkeztek. Bevallott céljuk az, hogy Angliának ne álljon módjában gyarmatairól származó nyersanyagaival Amerikát kifizetni. Fuljon bele a gummijába, de Pénzt ne lásson érte. Emellett a szintetikus gummigyártás szabad kifejlődése elé egyre több akadályt gördítenek az ültetvényes társaságok, nehogy az európai kontinens e tekintetben valaha is függetleníthesse magát a nyersanyag diktátoraitól. Amerika, Anglia, Franciaország forcirozott védvámpolitikával gátolja meg, hogy Németország exportját növelje, adósságoktól független készpénzhez jusson és így elvállalt adósságait törleszteni tudja. Fizessen anélkül, hogy exportáljon!! Mindezek után érthetetlen, hogy miért nevezik írók, közgazdászok, politikusok a jelenlegi termelési rend gesztusait racionalizálásnak? A munkanélküliség forszirozása, a termelés anarchiája, az abszurd gazdasági feladatok oktrojálása volna racionális? Hisz´ csak a termelés és a fogyasztás centrális beszervezése s a mindenkori maximális teljesítményeknek a fogyasztásképességgel való egyensúlya volna racionális!


A jelenlegi rendszernek irracionalizmus az igazi neve. (Nagyvárad)


 


Vissza az oldal tetejére