Főoldal

Korunk 1930 Szeptember

Kornél és Marioara


Szilágyi András

 


Tavaszelő van, hajnal. Kornél a padlásablaknál áll. Egy kocsis hajtja a lovat a vizen.


Ejnye de bolond ez a kocsis, hogy elmerészkedik, vagy nagyon kell sietnie, gondolja. Kiváncsian nézi az átkelést. A meder bizonytalan. A közepéig még megy valahogy, bár itt már inkább a víz az úr, mint a kocsis.


Ebből baj lesz!!


A lovak nyugtalanok, a lábuk alatt érzik a vad vizet, mely egyre emelkedik.


Forduj vissza! kiáltja Kornél. De már késő. Segítség!!!


Kornél kiugrik a padláslyukon át a folyóba. Nem messze a malomtól loccsan rá a vízre, a tavaszi folyó a hátára kapja és viszi a kocsiig. Egy lány ül benne, még mindig az ülésen a felfordult kocsiban. Kornél megfogja a haját és kiráncigálja a partra. Kihúzza a kocsist is. A két ló odavész, a rúd úgy tartotta őket, hogy nem tudtak szabadulni.


*


A kocsis több vizet ivott és tovább volt a víz alatt, mégis ő szólal meg először:


Menyasszonyt vittem, mondja sietni akartam, mert kilenc órakor lesz az esküvő, —, s össze-vissza gémberedve indul el, hogy szóljon a szerencsétlenségről.


A menyasszony nyakában aranypénzek, csuromvizes a menyasszonyi ruhája s az esküvőre kikészített haja.


— Milyen jómódú leány ez, mondja Kornél s ránéz a lány arany pénzeire. Ez a félhozománya neki és szerencséje volt, hogy nem hullott le a nyakáról. Bár könnyen meglehet hogy meghal a hidegvíztől, a sok arany pénzzel a nyakában. Leoldják az átázott ruhát, meglátják a menyasszony mezítelen testét, amit mára a vőlegénynek szántak. A fiúk adnak neki száraz inget. A molnár is benéz egyszer kétszer, mint a kakukmadár, ami a halált jelenti a hegyvidéken.


Tizenkettőkor megérkezik a lány anyja, kövér parasztasszony, gazdag bekecsekben, délután az apja is megjön, aki az esküvőről fordult ide a kocsijával. A másik kocsin ennivalók is vannak, amiket az apa az esküvőre vitt. Orvos is van vele. A lánynak nem szabad elmenni haza, itt kell maradnia, máris elkezdődött a láz, mondja az orvos. A két fiú fölmegy a malomba, ott alszanak éjjel. Nappal sokszor lejönnek a lányhoz. Szépségesen szép menyasszonyisága egyre halványodik, csak este piros. Ilyenkor látja Kornél, hogy milyen szép lett volna az esküvőn a lány. Csodálkozva nézi hímzett ingeit. A lány pedig nagyon hálásan néz Kornélra. A két fiúnak nagyon jó megy a dolga. A lakodalmi ebédet eszik már egy hét óta. Eddig maguk főzte puliszkán, krumplin és levesen éltek.


*


Már lábadozik a menyasszony, csak éppen még nem szabad kocsira szállnia. Az anyja a molnár szobájában főz. A vőlegény jön, egészen úgy néz ki mint a vőlegény a mézeskalácsokon. Hosszú sovány fiatalember, fekete hegyvidéki bajusszal, kissé hosszabb mint a városi bajusz. Látni rajt, hogy igen sok báránya lehet otthon. Örül a vőlegénységének, amely egyszer már megérett, azután eltörött s most újra nő. A menyasszony piros mint egy menyasszony és menyasszonyi as.


   Hazaviszlek jövő héten.


   Nem megyek, gyönge vagyok feleli a menyasszony.


A vőlegény odafordul Kornélhoz, aki megmentette a menyasszonyt:


   Gyere el hozzám pásztornak, jó dolgod leszen.


   Nem megyek és öcsém sincsen, akit elküldjek hozzád, feleli Kornél.


A vőlegény mindenképpen ragaszkodik ahhoz, hogy Kornélt megjutalmazza. De Kornél nem fogad el semmit. Ki tudja miért? A vőlegény tovább erősködik. Hazamegy és elküld hat bárányt Kornél apjának, az öreg Darvasnak, anélkül hogy tudna erről Kornél.


A menyasszony anyja kimegy a vízhez, visz magával sulykot, mosószéket és veri a ruhát, hogy durrog a part. A menyasszony ruháját. Hogy mindég tiszta legyen, ahogy menyasszonyoké szokott lenni. Még van ideje neki vénkorában is piszkos vénasszonynak lenni, mint az anyja.


Kornél ül a lány ágya szélén és nézi, hogy lesz egyre teltebb, menyasszonyibb a lány. Ahogy így nézi, nézdegéli, egyszerre csak azon veszi észre magát, ´hogy kutatni kezd a lány inge alatt. Hogy került oda a keze? Vajjon a lány húzta-e oda vagy magától került errefelé. Akinek ilyen síma fehér ragyogó a teste ott könnyebben csúszik a kéz. És csak siklik föl-föl egészen mellének dombjáig és újra vissza. A dombok gyönyörűbbek, a lankák szelídebbek, mint az első asszonynál. Olyan vidékeket érint a keze, hogy a lányra borul.


Menyasszony, menyasszony zokog Kornél, mint még soha.


A menyasszony mellé fekszik az ágyba s mire az anyja visszajön és patyolatra mosta már ruháját, a lány arcán új acélos vonás van, mely megérlelte sok sok gömbölyűségét, célt hozott ebbe az életbe. Már nem menyasszony, asszony, de a vőlegénnyel bajok vannak. Nemcsak a két ló pusztult el a vízbe, nemcsak a jó kis hegyetjáró bricska, hanem a vőlegénynek is vízbeesett az ő vőlegénysége. Jövő héten újra kijön a hivatalos vőlegény és mondja: hazaviszlek itt a kocsi. A menyasszony pedig mondja: nem mehetek, érzem beteg leszek, ha elmegyek.


A vőlegény rá sem néz Kornélra. Ő küldött hat bárányt az öreg Darvasnak, háláját lerótta, semmi dolga vele. Felszáll a kocsijára, mely ugyan parasztkocsi, de féderes ülés van benne, amit kölcsönkért a doktortól, hogy hazavigye a törékeny menyasszonyt.


*


Az asszonynak űzni kell az asszonyságát. Pláne friss asszonynak, akiről még alig húzták le a menyasszonyi inget és pláne friss vőlegénynek mint Kornél, aki még hozzá titkos és törvénytelen vőlegény.


Egy nap az anyja túl korán hozza be az ebédet, a „menyasszony” lába mezítelenül áll még ahogy Kornél bontotta ki a maga számára.


Mit volt mit nem tenni, most már meg is kell csókolni Kornélt az anyja előtt.


Szeretem Kornélt, anyám, mondja. A vénasszony odaadja az ebédet, tipeg fordul a szobában, de nem szól. Végre kimegy, kint elkezd sirni akkora könyekkel, hogy vannak köztük galambtojásnyiak.


Ilyen nagy könnyeket még gazdag román temetéseken sem látni, pedig akkor fizetik a sirató asszonyokat.


Mialatt a vén mámi kint sir és könnyeit piszkos kötényébe törli, a két fiatal bent kihasználja az egyedüllétet és mivel egyéb okosat úgy sem lehet tenni, hát csokolóznak. Az is jobb a semminél.


Az asszony veszi a parasztbekecsét és szalad. Nem várhat még öt napig amig kijönnek kocsival a családtól, addig még elcsábítja ez a fiu a lányát.


Kornél fölszalad a malomba... Mariora szeret engem és én szeretem Mariorát mondja Fülöpnek. Most pedig dolgozz helyettem is. Az anyja elment haza, van időm kicsit szeretni őt.


A vénasszonynak, amig hazaér a messzeségbe a hét szoknyájával és a két rossz lábával, van ideje hogy megjőjjön a szava.


Nem lesz semmi a menyegzőből, a molnárlegény elveszi a lányomat mondja.


Hu! Befogat erre Mariora apja, rohan a két lóval ahogy csak bir a vízimalomhoz.


Szép ősz öreg ember, lenyúzta nemcsak a bárányok, hanem a pásztorok bőrét is, csak hogy legyen a lányának, ha férjhezmegy. És most jön ez a molnárlegény és elveszi a szép reménységeket a négyszáz báránnyal...


Add ide a lányomat te gazember, kiabálja Kornélnak.


Vidd, ha akarja ő is!


Mariora már felöltözködött, haját menyecskésre kötötte, az ágyat sem hagyta nyitva, az ágyat, mely nem is sejtette, hogy belőle nászágy lesz, szép menyasszonnyal és fiatal vőlegénnyel.


Gyere lányom szépen haza, itt a kocsi érted.


Nem megyek, apám haza, én Kornélt szeretem!


Kuss! Én az apád vagyok, rám hallgatsz! S ráncigálni kezdi a lányt és ütni.


Mariora sir, sirása úgy hull széjjel mint a krajcárcsörgés. Az ütések és a sírás zajára kijön Kornél is a malomból, látja hogy húzza az apja Mariorát, mint a makacs borjat a vásáron.


— Erőszakkal nem engedem vinni, ha szép szerével nem megy!


Semmi közöd hozzá, az én lányom!!


Kornél ellöki. Az öreg sirni kezd. Fölkap a bakra és megy a vőlegény felé, aki fiatalabb és erősebb ember, és talán tudja mit kell tenni.


*


A vőlegény már értesült a dologról az öreg Marióra révén, aki föl se szárította a könnyeit, máris koptatta a lábait s újra szaladt hozzá. Az após és a vő kocsija találkoznak útközben. Együtt mennek a malomhoz. Ujra kérlelik a lányt, most már ketten. Kornél kinéz a padláslyukon, mert nem lehet tudni, még képesek ellopni a lányt. Hallja hogy már kiabálnak. Lemegy a szobába, Fülöp pedig kiáll a malom ajtajába. Nem engedi a bátyját megverni!


 Mondtam már hogy erőszakkal nem hagyom elvinni és kiabálni sem hagyok vele!


 Mondd, Mariora itt maradsz vagy elmész?


I tt maradok.


 No hát akkor elmehettek! Vagy ha itt maradtok, legyetek békességben.


Ördög vigyen el! Bár döglöttél volna meg mikor a világra jöttél!


Kornél nevetni kezd: de hisz akkor a lányod is vízbefulladt volna.


Ha ketten is vannak Kornél ellen, de a vőlegény nagyon sovány és ki tudja milyen karok vannak szép parasztruhái alatt. Az öreg ember ereje pedig bizonytalan.


Az ajtóban bedugja a fejét Fülöp és így kiegyenlítődnek.


A két ember szitkozódva megy vissza a kocsira.


    Te miattad van az egész, te barom! Ha nem fordultál volna föl nem történne ez, — kiabálja a vőlegény Mihályra, a kocsisra és lerúgja a bakról hogy szédülten marad a földön. Mihály fölkel, a szemei dúltak és tanácstalanok. Ma ült először a bakon, mióta beteg volt a hideg folyótól.


   Gyere Mihály, lesz még jobban is, vigasztalja Marióra. Fölterít az asztalon öt embernek s eszik valamennyien a jó asszonyi étket.


*


Öreg Marióra elmegy a pópájukhoz, akinek olyan hosszú szakálla van, amilyen az egész megyében nincsen senkinek. Az anyós kocsival megy hozzá, bár egy faluban laknak. Viszi a csirkét, kacsát, téli almát hozzá.


— Dicsértessék a Jézus Krisztus — mondja és kezdi lerakni mindazt, (amit hozott.. A pópa felesége segit neki, viszi a tyukokat az ólba, leoldja lábukról a rongyot és meglóbálja őket szakértelemmel. A pópa a tornácról-nézi őket, szemlélődik, mint egy vidéki filozófus. Öreg Marióra. bemegy a pap szobájába.


Tisztelendő atyám, mit tegyek, az a gazember molnár ellopta a lányomat.


   Majd teszünk valamit, mondja nem kell mindjárt megijedni. Öreg Marióra elkezd hosszadalmasan és unalmasan rimánkodni.


   Majd elmegyek a malomba mondja a pap.


*


   Hát aztán fiam, miért nem engeded a lányt. Törvényes menyaszszonyt a törvényes vőlegényhez; — kérdi.


   Ő nem megy, feleli Kornél.


Elkezd a pap beszélni Mariórának. De neki jobban tetszik Kornél csupasz arca, mint a pap lengő szakálla.


   Tele beszélted a fejét a lánynak az éjjel, azért nem megy.


— Igaz, — feleli Kornél — sok szerelmes szót suttogtam neki.


— Érte jönnek a lányért kocsival és elviszik erőszakkal, te pedig nem fogsz ellene csinálni semmit, Kornél fiam — mondja a pap.


Csak széjjelverem őket.


A pap dühbe jön:


Törvénytelen dolgot cselekszel, bűnödet nem bocsájtja meg az Isten! ripakodik Kornélra.


Megátkozlak, ha nem adod ki a lányt, megátkozom a malmot, hogy senki ide ne hordhassa búzáját.


Kornél nevet: a malom nem az enyém.


Meg fogsz fulladni a folyóba, mert nem engedelmeskedsz az isteni törvénynek.


   Engem nem süllyeszthet el semmi, olyan jó uszó vagyok. A pap menni akar.


   Hallod-e pópa, akarok neked mondani valamit.


   No!


 


   Meg akarok esküdni Mariórával, hogy ne legyünk senki szemében: „törvénytelen” pár.


   Nem lehet, háromszor kihirdettem a templomban Mariórát mással.


*


Az öreg Marióra ezelőtt lábatlankodott mindenfelé, a cselédeknek elrontotta az ételt, a férjének bárányüzleteit. Most azonban ismét fontos lesz a vénasszony.


Fölkerekedik, visz magával nyolc bárányt, nagyot, fehéret, hosszú szőrűt, elmegy Kornél anyjához.


Bevezetik a szobába, melyben tisztesség van, szegénység és almaszag.


Ül szemben a két öreg asszony, az egyik, aki a jómódtól és a vénségtől ilyen duzzadt, a másik, aki a munkától és az öregségtől ilyen sovány és fakó, a jóságtól nevetőarcú.


— Tönkremegyek, tönkremegyek — nyavalyogja az öreg Marióra — így összeálljon két ember! Még a tehén és a bika között sincsen így, ott is előbb meghatározzák melyik bika, melyik tehénnel megyen.


Sir. Kornél anyja vigasztalja.


   Nem is olyan borzasztó az én fiammal.


   De ők nem illenek össze! Adok maguknak még hat bárányt, ha a fiuk elereszti a lányomat. Megmutatja a bárányokat. Darvasné szeretettel, simogatja őket. A bárányok szőre ragyog. Kornél anyja megígéri hogy beszél a fiával ...


*


Nem lesz az így jó, mondja Kornél anyja, ők gazdagok, mi pedig szegények. Ti is szegények lesztek mind a ketten. Ők igyekezni fognak benneteket tönkretenni, szétválasztani. Van hozzá hatalmuk...


Kornél átöleli az anyja sovány arcát s aztán ölébeveszi Mariórát.


— Hát miért, talán különb asszonyt kívánsz nekem?


Anyja mosolyog. Ugy találja hogy összeillenek ők ketten. Mint egy cirmos cica úgy ül Marióra Kornél ölében.


Csókold meg az anyámat, mondja neki Kornél.


A két asszony összecsókolódzik.


*


Az öreg Marióra mikor látja, itt nem lehet egyelőre semmit csinálni, hoz neki kalácsot, csirkét, nehogy megártson a lányának a szegény koszt.


Ő ezt mind a lányának hozza, a „vejét” legjobban szeretné megmérgezni, csak hogy nem tudja, hogy melyikből eszik Kornél és melyikből Marióra.


A vénasszony amig lányával van, arra használja föl az időt, hogy szimatol mindenfelé, hátha összevesztek már.


*


Sok a víz és kevés az őrlés, ez a baja a tavasznak. Kornélnak úgy tűnik hogy Marióra falujából különösen kevés gabonát hoznak le az idén tavasszal.


Ejnye gondolja, talán nem szólt valamit a pap.


Ebből pedig baj lesz,. Még képes az öreg elbocsátani engem és más molnárt fölvenni.


Ezt nem teheti meg gondolja tovább. Más valaki meglopná az öreget.


   A legjobb lesz ha megesküdünk mondja Kornél.


   Jó, jó ezt könnyű mondani, de nem ad össze minket.


Hát akkor elmegyünk a mi falunkba mondja Kornél, ott is van pap, sőt új pap, talán megesket minket.


Lemegy a faluba, délelőtt tizenegy óra van, hétköznap, ilyenkor minden paraszt és másféle dolgos ember kint van a mezőn, vagy a gyárban, de a pap nem tartozik ezek közé. Neki csak az a dolga, hogy vasár és ünnepnapokon imát mondjon, a többit elvégzi az isten. Egészen bizonyos, hogy otthon lesz, vagy a szomszédban a jegyzőnél. Az is lehet hogy alszik, hiszen tizenegyóra az uraknál még hajnal. Csakugyan nem csalódik Kornél, odahaza van, de már fölkelt. Előtte vannak a kiürített reggeliző csészék.


— No mit akarsz, fiam — mondja Kornélnak, pedig keltejük között alig van valami korkülönbség.


   Meg akarok házasodni, de nem lehet, akadályok vannak.


Elmondja az egész történetet Mariórával.


— Az írások Mariora papjánál vannak és mi nem esküdhetünk meg, mert Marióra szülei kiadták a parancsot, hogy ne adja ki. Kényszerítenek minket törvénytelenségben élni.


— Majd megszerzem az írásokat, — mondja a pap. Szeretitek egymást csak nem fogtok törvénytelenül élni!


Kornél ujjongva megy haza.


— Ha az öreg pap ellenem fog prédikálni, a fiatal majd csak prédikál mellettem, — mondja Mariórának. Ha az öreg jobbra harangoz, a fiatal balra. Csak kapjanak hajba miattunk.


És a parasztok hozzák továbbra is az őrölni valót, annál is inkább, mivel a másik malom igen messze van.


*


A fiatal pap elmegy az öreghez. Utközben a. parasztesküvőre gondol, Mariora és Kornél között, amelynek jövedelme neki jár.


Az öreg papnál eléje teszik a pálinkát, poharakat, ami nagyon megzavarja, mert hogyan tud ő szigorú lenni, ha ezek mindjárt vendégeskedéssel kezdik.


Kínálják de nem iszik.


— Tisztelendő atyám, — mondja — egy szerető párt akarok megmenteni a törvénytelenségből, akik úgy élnek mint a galambok.


— A vizkanyarodónál levő malom molnársegédje hozzám jött a napokban, hogy elakarja venni Mariorát, aki a te faludból való. Tekintettel arra, hogy a két ember bizonyos idő óta együtt él, a legokosabb, ha törvényesítjük. A dokumentumokért jöttem.


Az öreg pap feldühösödik. — Taknyos — gondolja.


— A lányt háromszor kihirdettem a törvényes vőlegénnyel, a dokumentumokat nem adhatom ki. A lány tavaly beleesett a folyóba, azóta megzavarodott kicsit. De majd megjön az esze.


   De hisz a lány szereti a fiút.


   Ön még fiatal ahhoz, hogy ezt megitélje.


   Irok a püspökségnek, — mondja a fiatal pap.


— Kérem tessék...


Elválnak. Mikor a fiatal elmegy, az öreg kiissza a pálinkás poharat, amit a fiatalnak töltött.


*


A vőlegényről olyan hírek terjednek el, hogy már kiheverte bánatát. Először másik lányt akar elvenni, aki ha nem is olyan szép mint Mariora, de viszont háromszáz juha van.


Azután egy özvegyasszonyt akar elvenni feleségül.


Legjobban az öreg Mariorát bosszantják ezek a hírek, mert most már aztán komolyan veszélyben van a négyszáz bárányról szóló álom.


Járkál a faluban nyugtalanul, összekever, kicserél minden pletykát, hogy ne legyen senki sem jobb mint a lánya, aki ime „bünbeesett”.


Néha sírvafakad és dühös a fiatal papra.!


*


A vőlegény otthagyja az özvegyasszonyt és a háromszáz juhos lányt, azt mondják újra visszaesett szerelmi bánatába, Marioráért. Semmivel sem törődik, bárányainak sem örül, pásztorait sem kergeti, pásztorfiait sem veri.


El fog sorvadni, meg fog halni érted mondja az anyja Mariorának. Van szíved erre, hogy megölj egy embert!? Nem szeretted? Nem váltottál vele gyűrűt?


Napokig így beszél az anyja. Mariora pedig hallgat. Nem lehet tudni mit gondol, talán megunta már a szegénységet és az életet itt a malomban, ahova alig jár ember. De lehet hogy csak nem akar az anyjának ellentmondani.


— Holnap érted jön a vőlegény, — mondja az anyja — idejön az erdőszélre, látni akar, csak látni, meghal ha nem lát.


Jön az anyja másnap.


A vőlegény díszesen öltözött és lesoványodott. Azonkívül még a nap tiszteletére lenyelt valami szert, amit az öreg Mariora ajánlott. Ezt sor alá kerülő legények szokták tenni, hogy ne vegyék be őket katonának.


Mariora nagyon sajnálja a vőlegényt.


Leborul eléje és csókolgatja a szoknyáját, azután átfogja a lábát lassan és mint egy fenyőt beemeli a kocsiba. Mariora hangtalanul fickándozik a karjában.


A kocsi vágtat a visszalopott menyasszonnyal az erdőn.


Kornél észreveszi, szalad utánuk, de későn, féluton visszamegy a malomba. Összefonja meztelen karjait és tehetetlen.


*


Még aznap előkerítik a papot és délután megcsinálják az esküvőt. Háromszor kihirdették őket, semmi akadály nincs.


A harangokat is mintha gyorsabban vernék, csakhogy hamarabb túllegyenek a szertartáson.


Megkezdődnek a nagy evések az összes szobákban, az összes udvarokban és rokonoknál. A menyasszonyi pár gyorsan visszavonul és a vőlegény mindjárt megízleli testét a menyasszonynak.


Könnyű dolga van, ami nehezebb munka volt, azt elvégezte Kornél.


 


Vissza az oldal tetejére