Főoldal

Korunk 1930 Szeptember

Hozzászólás a mai magyar parasztmozgalmak kérdéséhez

 


A magyarországi parasztmozgalmak sohasem tudtak olyan jelentőségűvé kiérni, mint amilyent tényleges erejüknél és értéküknél fogva megérdemeltek volna. A parasztság mozgalma csaknem mindég lekicsinyelt mozgalom volt s ha tulajdonítottak is neki jelentőséget, ezt a jelentőségét előbb-utóbb elejtették. Áll ez a háború előtti Galilei körre, de áll a magyarországi szociáldemokrata pártra is. Legfeljebb néhány elméleti cikk, vita, vagy tanulmány volt az, amellyel beavatkoztak a parasztság kérdéseibe. A Galilei kőr, mint a radikális polgárság szervezete, érthető, hogy csak elméleti alapon foglalkozott a kérdésekkel. Annál érthetetlenebb azonban, hogy a szociáldemokrata párt miért hagyta magára azokat a hatalmas mozgalmakat, amelyek a mult század kilencvenes éveitől kezdve csaknem esztendőnként megismétlődtek. Igaz, ezek a parasztmozgalmak nagyon hasonlítottak a szalmalánghoz, amely magasra, csap, azután ugyanolyan mélyre hanyatlik vissza, amilyen mélységből elindult. Joggal lehet azonban állítani, hogy a kilencvenes években megkezdődött s egészen a világháború kitöréséig folytonosan megismétlődő parasztmozgalmak azért estek vissza, mert nem kaptak kellő alátámasztást.


*


Magyarország tényleges gazdasági és társadalmi viszonyait figyelembe véve komoly és eredményes mozgalmat, amely a szocializmus felé vezet, a parasztság nélkül elképzelni lehetetlen. Hiszen a parasztság alkotja az. elnyomottak legszélesebb rétegét. A parasztság, amelyhez tartozik a nincstelen földmunkás és a pár holddal rendelkező törpe- és kisbirtokos. (A mezőgazdasági termeléssel foglalkozók többi része már nem paraszt, az vagy gazda, vagy földesúr). A paraszt szó egyenlő a nincstelennel. Egyiknek csak pár hold földje, a másiknak egy tehénkéje van árúba bocsájtandó munkaereje mellett. Ezeknek száma Magyarországon jelenleg meghaladja a három milliót s e három millió elnyomott nélkül rövidlátás azt hinni., hogy győzelmes küzdelmet lehet folytatni a feudalista és kapitalista szövetségből álló uralkodó osztály ellen.


A parasztság a világháború alatt lényeges változáson ment keresztül. Világot járt, népszokásokat látott, nyelveket tanult, kizökkent individualista életéből s valamelyes kollektiv szemléletre tett szert. Ennek következtében aktiven kapcsolódott-be a tizennyolcas forradalmi hullámokba, amelyek azonban — sajnos — számára nem hozták meg a várt és remélt eredményt, éppen annak következtében, hogy a világháború előtt úgyszólván csak néhány ismerője volt a parasztkérdésnek. Ez súlyosan megbosszulta magát, mert a forradalmi lendületű parasztságból igen hamar ellenforradalmi parasztság lett. A parasztságnak ez a mozgalma, úgy látszott, hogy tovább fog tartani s az ellenforradalom idején valósítja meg álmát: a földreformot. Ez azonban nem következhetett be, mert a nagybirtok és nagykapitalizmus amikor látta, hogy a munkásság lendülete megtört s elveszítette a forradalmat, előbujt rejtekéből s átvette a hatalom irányítását.


A parasztságot visszaszorították. De megalkotta az ellenforradalom az úgynevezett földreformot. Ezzel akarta magához láncolni a parasztságot s ezért az Országos Földbirtokrendező Biróság által 1928 december 31-ig szétosztottak összesen 937.840 “kat. holdat, amelyből 430.889 kat. hold volt a vagyonváltsági föld, tehát a nagybirtok alig 500,000 kat. holdat áldozott a földreform céljaira. A kiosztott földekből 58.228 kat. holdat 258.378 házhelynek, 82.452 kat. holdat 906 közlegelőnek, 77,109 kat. holdat püspökségeknek, jegyzőknek, tanítóknak, 27.980 kat. holdat pedig 298 minta és középbirtoknak osztottak szét. A megmaradt 692.001 kat. holdat 403.980 egyén között osztották szét, mint földreformi földet, s ezek között voltak nincstelenek is. Természetesen a földnek túlnyomó többségét azok kapták meg, akik az ellenforradalom aktiv korszakának tevékeny tagjai voltak. Ezért azután alig egy-két olyan embert találni falvanként, akik tényleg a földreform során jutottak földhöz.


Hogy a földreform teljesein jól sikerüljön a „kisajátítottak” számára, azért a leghasznavehetetlenebb s legrosszabb, vizes, szikes földeket osztották szét, illetve „sajátították ki”. Ezt a régi kataszteri jövedelmem alapuló bonyolult számítás és a régi kataszterek tették lehetővé, úgy, hogy éppen a leghatalmasabb birtokok maradtak csaknem teljesen érintetlenül.


Igy azután a 100 kat. holdon falüli birtokok nagysága még mindég 881.515 kat. hold, amely összesen 11.913 birtokos kezén van. Az 50—100 kat. holdnyi birtoktestek nagysága 848.726 kat. hold, amely 12.779 birtokos birtokában van. Ebből kitűnik, hogy a nagybirtokosok milyen hallatlanul nagy birtoktestek felett rendelkeznek. Sajnos azonban az 50 kat. holdon aluli birtokokról nincs hivatalos és nyilvános kimutatás. A Statisztikai Hivatalnak vannak ugyan erre vonatkozó adatai, valami azonban arra készteti az illetékeseket, hogy ezeket a számokat ne hozzák nyilvánosságra.


*


A mezőgazdasági világválságot természetesen legelsősorban azok érzik, akiknek birtokáról a Statisztikai Hivatal nem közöl kimutatást: az 50 holdon aluli birtokok tulajdonosai. E válságnak nyomása alatt Magyarországon egy érdekes jelenség észlelhető. Szerte az egész országban erőteljes parasztmozgalmak indulnak, amelyekben összetalálkozik a pár holdas törpebirtokos és a teljesen nincstelen földmunkás. Magyarország három millió koldusa mozgolódik. Ahol azonban megmozdul a paraszt, azonnal ott teremnek a hivatásos politikusok és urak, akik e kétségtelenül jelentők mozgalmakat azonnal a kormány Vizeire terelik. Vitéz Bajcsy Zsilinszky Endre, az ellenforradalmi idők e kiváló alakja, az Előörs című fajvédelmi hetilap szerkesztője Tarpán és Derecskén igyekszik befolyását érvényesíteni az egyébként igazán ellenzéki érzelmű parasztok felett. Francia Kiss Mihály Kecskemét, a két Piroska fivér pedig Csongrád környékén bontogatják a Magyar Szabadságpárt zászlaját, amely alá a parasztokat akarják bevonni. Mezőkeresztesen pedig maga Gömbös honvédelmi miniszter rándult le, hogy jelen legyen azon a zászlóbontáson, amelyet Bottlik István és Farkas Géza kormánypárti képviselők vezettek be a felvidéki (Borsod, Gömör, Abauj, Heves vármegyék) parasztság megszervezésére.


Mindezt kétségtelenül azért teszik, mert látják, hogy rendszerük inog. Keményebb, mélyebb gyökerekkel rendelkező alapra van szükség s ma ezt az alapot nem nyujthatja más, mint a munkásság és főkép a parasztság, amelynek neve már nem szégyenítő, halnem inkább felemelő, amely értéket jelent. Ugyanekkor azonban látni kell, hogy a másik oldalról vajmi keveset foglalkoznak a parasztsággal. Magyarországon két ifjusági szervezet van, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik: a Bartha Miklós Társaság és a Wesselényi Reform Club. Ez utóbbit a belügyminiszter feloszlatta. A Bartha Miklós Társaság, amely a magyar polgári ifjuság radikális részének volt a szervezete, kétségtelenül komolyabb eredmények elérésére lett volna hivatva, a Társaság vezetőségében azonban a jobboldali elemek túlságos befolyásra tettek szert és magukhoz ragadták a vezetést. A Társaság éppen ezért már úgyszólván teljesen a statiszta szerepére jutott a magyarországi ifjusági mozgalmakban, amit nem javít meg az a körülmény sem, hogy most faluról falura járnak — regőzni.


A szociáldemokrata párt az elmult hetekben tette közzé agrárprogramját, amelyet a legközelebbi kongresszuson tárgyalni fognak. Sajnos az a program még a szociáldemokrata munkásság körében sem talált kellő visszhangra s azt kell feltételezni, hogy a szociáldemokrata munkásság túnyomó része még mindég nem érezte át a parasztsággal való szövetségnek szükségességét és fontosságát. A baloldali ifjuságnak többi része, akik a Kassák „Munká”-ja és Tamás „100 százaléka” körül csoportosulnak, szintén abba a súlyos tévedésbe estek, hogy mindent önmagukból akarnak elérni s lapjaikban több hely jut egyéb, (kétségtelenül szükséges), mint a parasztságot ismertető cikkeknek.


 A parasztság jelenlegi magyarországi mozgolódásai, ha nem kapnak a munkásság részéről megfelelő alátámasztást és megértést, teljesen értéktelenekké vállnak. Mert hiszen természetes, hogy azok a mozgalmak, amelyek a kormánypárti képviselők vezérletei alá kerülnek, nem fognak javítani semmit a parasztság helyzetén. A mai magyar paraszt mozgalmak csak úgy lehetnek eredményesek, ha azokba bekapcsolódik a munkásífjuság és a polgári osztályból származó ifjuságnak az a része, amely leszámolt polgárságával, kész otthagyni osztályát s átmenni a tulsópartra. Sajnos, erre kevés jel mutat s így a parasztság meg-megújuló mozgalmát felszívja a kormánypárti többség, s az ellenforradalom aktív vitézeinek frázistömege. Már pedig a magyarországi haladó szellemű mozgalmak szempontjából a legkevésbbé sem mindegy, hogy három millió elnyomott ember kiknek a befolyása alatt áll: Minden egyebeken kivül egy új ifjuságra vár az 1930-as évek parasztmozgalmainak az igazi célt és tartalmat megadni. (Miskolc) (K. G.)


Vissza az oldal tetejére