Főoldal

Korunk 1930 Május

Uj irók Lengyelországban


Erg Ágoston

 


A hatalmas orosz irodalom árnyékában, feudális uraktól megkínzott földön, vallásos parasztok és szervezkedésük első periódusát élő munkások között érthetően gyenge és beteges virágokat hajtott a lengyel költészet. Mégis megmutatkoznak egyre világosabb jelei annak, hogy a német és orosz határ között is akadnak már írók, akik az idők jelentését megértve kollektív felelősségérzettel állnak a helyükre és elvállalják tollal a harcot azon a fronton, amelynek a költészet csak egy szakasza.


A Nobel-díjas Reymonton kívül keveset ismerünk az új lengyel írók közül, de német és francia fordítások néha elközvetitik nevüket a szélesebb európai olvasóközönséghez is. Igy ismerjük Julius KadenBandrowski nevét, aki a Parasztok szerzőjéhez hasonló széles és eleven technikával, de több kritikával és tisztultabb társadalmi szemlélettel irja le a Fekete szárnyak című regényében a dombrovai szénmedence bányáiban dolgozó munkások életét. Kaden-Bandrowski regényének külső konstrukciója s meseszövése igénytelenül egyszerű. Egy szociáldemokrata képviselő fia elmegy inkognitóban a munkások közé, mint az Upton Sinclair-regényekben a milliomos fia szokta és ott az embertelen kizsákmányolás mellett a munkásvezérek gyengeségét, kompromisszumos hajlandóságát, az osztályharc elkenését látja. Látja és átéli amint a munkásság kettészakad : megalkuvó reformistákra és az osztályharc föltétlen hirdetőire s mikor maga is aktiv részt vállal a harcban, tétovázás nélkül az utóbbiakhoz csatlakozik.


Ezzel a regénnyel rokon tendenciájában Zeromski utolsó könyve, a Korai tavasz, amellyel a sokat ingadozó iró életmunkája elérkezett a betökéletesedéséhez. Zeromski hosszú romantikus multjában volt irredenta, voit demokrata és drámát is irt Fehérebb leszel, mint a hó amely Pilsudszkit dicsőíti és a mai Oroszország ellen agitál. S annál érdekesebb és jelentőségesebb most ez a regény, amely egy számüzetésből hazatérő lengyel ifjúról szól. Az idegenben élő gyermeknek szép meséket mondanak szülei otthoni tündérországról, ahol az emberek angyalian jók és annyira nem félnek tisztaságukban a szomszédok kiváncsi szemétől, hogy mindannyian üvegházakban laknak. És a gyermek hazakerül a cári uralom alól felszabadult Lengyelországba, de az üvegházakat sehol sem találja s a szemei felnyílnak az élet valóságaira. Látja a korrupció és kizsákmányolás szörnyü mocsarát és azt is megérti, hogy nem az emberek hibásak benne, hanem egy szisztéma, amely az emberek fölé nőtt. Ebből a felismerésből egyenes út vezet a munkásmozgalomba való bekapcsolódásig, a fiatalember a forradalmárok közé áll és a regény az elnöki palota megrohamozásának leírásával fejeződik be.


Zeromski egy már javarészt letünt generáció utolsó visszhangja, akin a mult sok szentimentális megkötöttsége súlyosodik, a fiatalok más auspiciumok után indulva, kevesebb fölösleges teherrel mennek előre. És itt meg kell jegyezni Vandurski-nak, A halál a körtefán c. Szimbólista regény szerzőjének és egy mindig betiltott és mindig ujrainduló folyóirat kiadójának a nevét a Bronjevski és Stande nevével együtt, akik a munkáslíra legerősebb reprezentánsai Lengyelországban. Bruno Jasienski a Jakub Szelaról szóló ének-ben az 1846-os parasztforradalom legendás hősét kelti életre és megmutatja a félremagyarázott lázadásnak és a rablóvezérnek nyilvánított Jakub Szela figurájának igazi jelentőségét. Jasienski aktív harcosa a munkásmozgalomnak, munkásankéteken tartott beszédei miatt kiutasították Franciaországból, ahol meglehetős feltünést keltett Felgyujtom Párist címü regényével, amelyet elsőnek a L´Humanité közölt folytatásokban („Je brule Paris”. Kaden-Brandowski előszavával). Egy elkeseredett munkáslegény, akit elhagy a szeretője, mert már nincs pénze egy pár új cipőre, ellop egy fiola kolerabacíllust egy bakteriológiai intézetből és megmérgezi a Szajnát. Párist lezárják, minden kerület külön szervezkedik, az idegenek független államszervezeteket alkotnak, kínaiak, négerek, fehér-oroszok, zsidók önállósítják magukat és a halál előtti kétségbeesett kapkodásban kegyetlen világossággal rajzolódik ki az osztályérdekek gyalázatos játéka. (Milano)


 


Vissza az oldal tetejére