FŇĎoldal

Korunk 1930 Február.

Mérleg és perspektiva

 


Év végén: mérleg, év elején: tapogatózás. Mit jelentett 1929 világtörténeti szempontból? ez a Literarische Welt körkérdésének a címe. Johannes R. Becher így felel: „Ez az év, mint az orosz ötéves gazdasági terv második esztendeje lesz elkönyvelve. És mit tud erről a hatalmas építő munkáról a világ? Hogy elévült egyszerre minden Oroszországról szóló könyv. Ez nem álom, ez nem csoda, ez — valóság”. Arnold Zweig szerint: „Az elmult év világtörténeti jelentősége Trotzkij száműzetése és törökországi izoláltsága. Ez a Nyugat harci forradalmosításának a végét jelenti. Oroszország elfordul a Nyugattól és ismét Kelet felé tekint. A világtörténet útja jelenleg Mandzsurián, Kínán, Palesztinán és Indián át vezet.” Európában az önzsírjába fulladt kapitalizmus mérlege a Weltbühne szerint: „Az internacionális munkanélküliség szokatlan mértékei a legvilágosabban bizonyítják, hogy a kapitalista produkció antagonizmusai állandóan növekednek. A polgári tudomány száz és száz okkal magyarázza, hogy a jelen munkanélküliségnek nem lehet egyedüli oka a kapitalizmus. Nos: ma egyedül Németországban két millió munkanélküli van februárban, anélkül, hogy a gazdasági élet valami direkt krizist élne át. Ennél az egy ténynél világosabban már nem lehet demonstrálni, hogy a kapitalizmus hanyatlási periódusa megkezdődött.” És hogy akar a kapitalizmus védekezni? Ügy, ahogy eddig. Az ellenség: a bérmunkás, aki egyre többet követel, marad tehát a kapitalizmus igazi munkaanyaga, kreációja: a mai polgár. De itt is bajok vannak. Lásd a Neue Rundschau-ban Samuel Saenger perspektíváját: „Hogy a polgárságot és különösen a zászlóhoz hűtlenné vált fiatalságot egy táborba gyüjtsék, (a kapitalisták) nem tudnak okosabbat csinálni, mint antiszociális jelszavakat vetélni, el a államtól, mely a munkások szociális biztosítását követeli, el a „marxizmustól”, vissza — a szabad gazdálkodáshoz. Hogy a Tőke rentabilitását újra visszaállítsák, egyszerűen a produkciót akarják tehermentesíteni.” A polgárság azonban nem lehet reális alap: „A polgárság belsőleg apró csatározásokban merűl ki, úgy, hogy ma teljes felbomlás előtt áll. Egyetlen kötőszövete még a katholicizmus. Ahol ez a világnézeti kapocs nincs meg, ott a legtöbben lecsúsznak a proletariátushoz.” Lecsúsznak anélkül, hogy belső közösségük lenne velük. És így önkéntelenül és akaratlanul is kerékkötői lesznek a proletariátus világtörténeti missziójának”. Erich Mühsam ezt írja lapjában a Fanal-ban: „A polgári világ megérett a pusztulásra. Ami szükséges, az a proletárforradalom megtisztítása polgári elemeitől, mert csak így lehet majd valóság a világszabadság. Mi, egy haldokló polgári világ gyermekei, a szocializmus pionírjaiként küzdünk a polgári világ ellen. Hogy a harc eredményes legyen: a proletariátust egy szellemi nívóra kell emelni a polgári világgal. Nem elég a mindennapi kenyérért való harc, a harcot az egyes embernél kell megkezdeni, ha azt akarjuk, hogy az emberiségnél végződjön”.


 


Vissza az oldal tetejére