FŇĎoldal

Korunk 1930 Február.

A császár kulijai


Theodor Plivier

 


Theodor Plivier a háborút különböző német csatahajókon, torpedórombolókon és azon a Wolf nevű hadikobozhajárt szolgálta végig, amely a világháború folyamán négyszáznegyvennégy napig tette bizonytalanná a világtengereket. Alább következő részlet Th. P. Des Kaisers Kulis (Malik Verlag, Berlin) című nagysikerű könyvéből való s a német flottalázadás drámai erejű rekonstruálása. A könyv ismertetését lásd Szemle rovatunkban.


 


1918. október 28.


Ludendorff főszállásmester lemondott. Az ujonnan beiktatott polgári kormány fegyverszüneti ajánlatott tett az Ententenak. Az egész német hadiflotta Wilhelmshavenbe van összpontosítva.


Az aknakereső flotillák akna szedésre kaptak parancsot, a hajó-raj-parancsnokok pedig pecsétes operációs rendeleteket, a következő tartalommal: „A tengeri haderők az angol flotta ellent támadásra s a velük való megütközésre bevetendők!”


Az I., II., III. és IV. hajóraj! Teljes gőz minden kazánban! A hajók sorakoznak s fekete felhő gomolyok emelkednek a csillagtalan égre.


Este tíz órakor kell felszedni a horgonyokat.


Őfelsége hajója, a Thüringen besötétít. A legcsekélyebb fény sem hatol kifelé. A sorban legközelebb horgonyzó hajóból nem látszik semmi. A nedves levegőt egy kiáltás hasítja át: „Hahó Tühringen!” A ködben felbukkan egy csónak, gőz hajtja. Felbukkan egy második, egy harmadik, egy negyedik. Az első megáll a kötélhágcsónál, a többi megy tovább a többi hajóhoz. Tisztek térnek vissza a szárazföldről, a kaszinóból.


A Thüringenen fent, ahol a kötélhágcsó végződik fűtők és matrózok kritikus ábrázatú csoportja: „Ezek megint mind részegek!”


A legénység bent ül a kazamatákban, a kifeszített függőágyak alatt. Villanyfény, acélfalak, acél menyezet. Senkise fekszik le aludni. A háború négy és fél éves!


A katonai összeomlás bekövetkezett! Mindegy: ez a békét jelenti!


A hajó mélyeiben azonban, a szén és kazántermekben, dolgoznak. Szenet szállítanak. A tüzet táplálják. A kazánok, a gőztartályok és a turbinák megtelnek remegő atmoszférával.


Miért futottak ki az aknaszedők ?


Miért áll a flotta készenlétben?


Minek a gőz?


Valami van a levegőben!


A matrózok és fűtők egyik kazamatából a másikba kószálnak. Felmennek a fedélzetre, hallgatóznak a hidakon s a sötétség leple alatt ellopóznak egész a hajó orráig.


A tisztiétkezdében a hangulat a tetőpontján van. Az uraknak odalent olyan jó a kedvük, hogy a felsőablakot felszakították. Egy gramofon játszik és énekelnek.


Pezsgődurrogás, pohárcsengés, hangzavar!


A gramofon hirtelen elakad. Valaki a lábával a földrerugta. Aki a tisztek közül még állni tud, az felugrik. A pincérek ujra töltik a poharakat.


A matrózok a felső ablakon lenéznek a tisztiétkezdébe. Megfeledkeznek minden óvatosságról és az arcuk merev kifejezést nyer. Minden odalent elejtett szót felszívnak.


Rudloff sorhajókapitány feláll, kezében a pohárral:


   Utolsó kétezer lövedékünket eltüzeljük az angolokra és azután dicsőséggel elpusztulunk! Szebb a vég a becsületmezején, mint az élet a gyalázatban!


   Inkább tíz év háború, mint az ilyen béke!


   Ügyvédek, üzérek, ujságírók akarnak most nálunk kormányozni!


   Mi közünk a kormányhoz? A flottának és a flottaparancsnoknak teljes cselekvési szabadsága van!


Sápadt arcok, izgalomtól rekedt hangok:


A Thüringennek meg kell halni. Bajtársak, uraim! A becsületünkről van szó! Ezt a poharat...


A halálba vonuló német flottára!


   Az utolsó útra!


   Az utolsó kétezer lövésre!


A matrózok visszahuzódnak a nyilástól. Keresztül futnak a kazamatákon s a fűtők fedélzetén és ordítozzák, amit hallottak. Mindenütt csoportok ágaskodnak. Aki már alszik, azt kirángatják a függőágyból.


Ugyanez történik a Helgolandon, az Ostfrieslandon, az Oldenburgon.


A többi hajókon is megfigyelték a kifutó aknakeresőket, a kazánokba feszülő gőzt s az ordítozó tisztiétkezdéket. A háborús kintorna vezérmotivuma: halni, avagy győzni! Az ezerfejű megszálló legénységet valamennyi hadihajón ugyanaz az érzés tölti be: felágaskodni! Végétvetni! Vagy pedig lesujtva fekszenek a félig sötét kazamatákban és várnak.


A cirkálóraj legnagyobb és legmodernebb csatahajója Őfelsége hajója, a Baden zászlóshajó, harmincnyolccentiméteres ágyúkkal! A Baden, a kikötő belső részében, közel a csatornafalhoz horgonyoz. A legénység alszik. Hirtelen egy kiáltás: „meneküljön, aki tud! A tisztek a levegőbe röpitik a municiókészletet!” A kiáltás hiszterikusan riad a kazamatákon keresztül: „Tisztek... Muníció... Meneküljetek...” Az ezerötszáz fő legénység mindenünnen nyomul a fedélzetre és kúszik a szárazföld felé. Katasztrófahangulat valamennyi hajón!


*


Az éjszakát egy szó szakítja keresztül. Egy kiáltás... Egy, egyetlen. ember kiált! S százak ajkáról töri fel a visszhang, a düh és a étségbeesés! A Thüringen felső fedélzete feketéllik a matrózoktól. Kioltják a kazánok tüzét. A füstzászlók kialszanak s a kéményekből fehér gőz bugyog.


A tömeg mozgásba jön. Végig rohannak a kazamatákon az első ütegig. Leszíjjazzák a horgonyláncot, becsukják a legénységi fedélzet alatt lévő tiszti férőhelyeket és beékelik a felső ablakfedőket. Lehetetlenné teszik, hogy egy csónak is elinditható legyen. A tiszteket, akik a parancsnoki hid felől jönnek, mosdótálakkal, vasdarabokkal és kazánkövekkel dobálják meg. Kezek! Öklök! A „Skagerakki győző” képét darabokra tépik. A lámpákat összetörik. Fegyvereket és töltényeket osztanak szét.


A kazamaták dörögnek:


— Legyen béke!


— Legyen szabadság!


— Le az arisztokratákkal! Le a mészárosokkal! Le a császári tengerészettel!


Egy fényszóró! Morse jelek! Őfelsége hajója, a Helgoland felel:


   Bajtársak, kitartás! Mi ugyanezt csináljuk!


   A Thüringen nem indul el!


A Helgoland nem indul el!


A flotta, a páncélos cirkáló és a sorhajóraj vonul. A fényszórók fehér fénygömbje alatt sikerült a parancsnokságoknak a fedélzetek gyülekezeteit szétszórni és a horgonyok felszedését biztosítani. Utoljára még apelláltak a tengerésztisztek a kötelességre, és spekuláltak a legénység hiszékenységével:


Nem, mi nem Anglia ellen megyünk! Mi csak aknákat keresünk! Kilencven tengeralattjáró van kint a nyílt tengeren. Ezek nem ismerik az útat. Ezeket be kell kalauzolnunk!


A flotta a hosszú Kiel-vonalon halad.


Lassan! A gőzt mérsékelik.


Tizenkét-tizennégy tengeri mértföld elegendő az aknák keresésére és a tengeralattjárók behozatalára. Jadebusen elhagyásával feltámad a szél. A köd eloszlik és nedvesen ragyognak a csillagok. A hajók a tenger súlyos ritmusára mozognak. Irányváltoztatás! A szél a másik oldalról fúj. Érezni egész a kazamaták mélyéig!


Az irány északnyugat!


Anglia ellen!


Parancsok, amelyek nem a parancsnoki hídról jönnek:


Ki a fekvőágyakból! Fel az ütegekhez! Minden ember fel az ágyúkhoz!!


Fent a láncszekrényen egy ember áll:


Az irány északnyugat! Előnyomulás! A kormányostiszt asztalán Anglia keleti partjainak térképe! A felvonóhídon ott van a festék a kémények bemázolására! Mint mindig, most is becsaptak bennünket! Négy és fél éve háború! Most itt van a vég! A karrierjük, a ragyogó munkannélküli életük a fenébe! Félnek a jövőtől és megakarnak halni!


— Ez az előnyomulás öngyilkosság! Legyünk résen! A hajó áthalad a tengerszoroson.


Félezer ember tolong az ütegeknél. A lázadót halál fenyegeti. A tizenötcentiméteres ágyúk egyike körül egy csoport fekszik és próbálja a nyugtalanságot túlénekelni:


Nach der Heimat möcht ich wieder...


Egy szónok, két szónok, három, négy...


*


A hajórajparancsnok szikratávirata:


 A parancs feltétlenül teljesítendő! A válasz:


 A parancs nem teljesíthető! Egy sziréna búg.


A fedélköz. A feljárók a fűtőtermekbe. Matrózcsoportok! Menekülő törzskari mérnökök! Széndarabok röpködnek. Altisztek védik az őrhelyeket.


Örvénylés! Ökölcsapások! Ellenállások!


A tűzifecskendők felvonulnak. A tüzelőkazánok ajtajait felszaggatják. Riadóharangok, telefonok!


A parancsnokság utolsó kísérlete:


Készen az ütközetre! Minden ember a helyére!


A félrevezetési manöver már nem használ. A fűtőtermekben a vízgőz, mint egy óriási, vad dzsungel gomolyog. Tűzörvények fényében küzködő emberi testek gombolyaga. A gépészeket és az altiszteket elnyomja a tömeg.


Az utolsó kazán is leállt.


A hajó megállt.


Egyik a másik után. Egyik hajó, a másik után áll ki a felvonulási vonalból és keresztbe fekszik el a hullámokon. A kormánynélkül sodrodó hajók nagy felszaggatott testű holt állatokhoz hasonlítanak.


A flotta előnyomulása megakad. A flottaparancsnokság törzse a belső kikötőben tartózkodó Baden nevű csatahajóról átköltözik az árbóc és gépeknélküli K. W. II. nevű irodahajóra.


*


A Thüringenen háromszáz embert letartóztattak. Ugyanannyit a Helgolandon.


A flotta visszatér. Páncélos cirkálók, sorhajók, torpedórombolók, minden rend nélkül, csoportosan, mint a menekülő állatok.


Nagy csatahajók, tornyok, ütközetre kész árbócok!


A zászlórúdon leng a hadilobogó.


A legénység olajos zubbonyokban, munkanadrágban, mosdatlanul, szakálasan, soványan és nehézkesen, négy és fél év háborújával és blokádjával, szürke áradat, mely a fedélzeteken átcsap.


Egy tartalékos tiszt, aki a dolgokat nem érti:


Fiúk, így kell ennek lenni?... 1914-ben átdolgoztam magam... Newyorkból...


Rudak! Kézitusa! Oldalfegyverek!


A hajótömlöc celláit összerombolják.


A bebörtönzöttek tódulnak a világosságra.


A tartalékos tisztet letiporják. Mint valami lavina gördül a legénység Végig a hajón. Ellenállás nincs. A tisztikar elsáncolta magát a páncélfedélzeten. Ezernégyszáz matróz és fűtő. A fejük felett csattog a hadi-zászló, feketén a fehér mezők balsarkában a vaskereszt.


Karok és kinyujtott kezek bokra.


A zászlózsinór leszakad. A hadizászló lehull.


Pár kéz valami rongyot nyujtogat. Valami törlőrongyot, amely a fedélzet tisztogatására szolgál. Régi s a számtalan, büntető munkára ítélt kuli verejtékétől szikkadt és rongyos.


   Felhúzni a rongyot!


   Minden ember kész! Teljes gőzzel előre!


A tisztogatórongy felemelkedik a levegőbe s fent a villa hegyén, ahol a (négy és fél éves háborún keresztül és a haditengerészet kezdete óta a császári birodalom szimboluma lengett, megáll.


A többi hajón is lekerülnek a zászlók. Rongyok, szeneszsákok, vörös lobogók röpülnek a helyükre.


Ötezer tengerésztiszt esküdött fel a zászlóra. Mámoros ünnepélyeken, telt pezsgőspoharakkal a kezükben ismételték számtalanszor, hogy a császár életéért és a zászlóért helyt akarnak állni.


Ötezer tengernagy, kapitány és tiszt!


Most csak hárman védik a zászlót.


Őfelsége hajóján, a Königen a parancsnok, az első tiszt és a segédtiszt, egy húsz éves hadnagy. A kezükben pisztollyal áll a három a páncélfedélzeten, a többitől elhagyatva. Egy matróz elesik a lövésüktől. Azután összecsap felettük egy szürke dulakodó hullám! Vasrudak zuhanása! Lövések! Testek! Karok! Lábak!


A parancsnok és az első tiszt megsebesülten összeesnek.


A segédtiszt ott marad halva.


A császár zászlója lehull!


A legénység zászlója fellobog!


A többi hajók harcnélkül elesnek.


A szárazföldi haditengerész-hatóságok harcnélkül elesnek.


A berlini birodalmi haditengerészeti hivatal államtitkárok, tengernagyok, kapitányok, sorhajóhadnagyok, pár száz tiszt felszerelve tőrökkel, pisztolyokkal, kézigránátokkal, gépfegyverekkel egy császárhű, hadilétszámú vadászszázad védelme alatt ez az erőd hat ember és egy altiszt előtt kapitulál....


Fordította: Szentgyörgyi Anna


 


Vissza az oldal tetejére