FĹ‘oldal

Korunk 1930 Január

A Lampel eset

Lampelt kaució ellenében szabadlábra helyezték: az érdeklődés egyszerre megcsappant, a szenzáció elmult. Amikor kisült, hogy a Lampel eset valahogy igaz torzképe korunknak: elhallgattak a vélemények. Néhány vétót mégis érdemes lerögzíteni. A veszett kéjjel rohantak neki Lampelen keresztül — a baloldali irodalom szavahihetőségének, dokumentumerejének, „gyilkosokkal” való szövetkezésének. A Schönere Zukunft nagy óvatossággal kerül minden szót ami a fememordra utalna, csak a bebörtönzött és „gyilkossággal gyanusitott baloldali irót” látja és a világért sem foglalkozik az első pillanatban idevonatkozó regényével, de az Erziehungshaus dokumentumértékét igyekszik kisebbíteni egy pap ellenérveivel, aki aztán természetesen halomra dönti Lampel összes tapasztalatait. De nemcsak a klerikális-nacionálista jobboldal igyekszik distancot tépni önmaga és Lampel közé, de az „irodalom” őrei is, akik „irodalom mindenekfelett” kiáltással rohamozzák meg Lampel celláját. Igy a Literarische Welt is, mely Lampelben csak a „morális tábesz” egyik esetét látja. „Ez a morális tábesz megkönnyíti egy radikalizmus kifejlődését, melyet senki sem vesz komolyan és mely ugyanakkor senkinek sem használ. A radikális pártok buknak az ilyen tipusra. Szemük előtt felőrlő munkában csak a cél lebeg, nem néznek sem jobbra, sem balra és ezért hisztérikusokban sokszor megváltókat látnak. Lampel nem lehet művész... műveiből az üresség ásit és épp ez az üresség, mely erőszakolt antipolgárizmussal, gyerekes kalandszeretettel és homoszekszualitással álcázza magát: teszi tipikussá a Lampel esetet. Ami Lampel személyét illeti: kívánjuk, hogy legyen festő, vagy bankhivatalnok, tornatanár, vagy teológus, mert minden, ami leköti, csak hasznára válik,de minden erőnkkel tiltakozni fogunk az ellen, hogy őt, a programatikus írót, szellemi vezérnek elismerjük”. A cikk írója rémeket lát: ki gondolt arra, hogy Lampelt szellemi vezérré avassa? Lampel szürke közkatona (ma ezek a fontosak) aki, — mindegy, hogy hisztériából, vagy őszinte ügylelkesedésből — az ellenséges hadállásokat néhány igen fontos ponton felderítette, dokumentálta. Ennyi az erénye és ezt az erényt – kortünet — kell gyorsan bűnné degradálni a jobboldali nehézipartól a baloldali finom irodalmi remegésekig. A Lampel esetnek nincs primér irodalmi jelentősége, aki irodalmi szempontból nyul a témához, meghamisítja a valóságot, mert a Lampel eset a legtipikusabb politikai, ha úgy tetszik, kortörténeti dokumentum. Carl v. Ossietzky ezt írja a Weltbühne-ban: „Lampel sohasem tagadta jobboldali politikai multját, soha azt, hogy a kaosz éveiben, mint sok más fiatal ember ott volt mindenütt, ahol polgárháborúsdit játszottak. Ma Németországban néhány száz embert lehetne öszszeszedni, akik Felsősziléziában és máshol „árulókat” küldtek a másvilágra és ezek az emberek a Lampel eset dacára is nyugodtan ülnek ujsággal a kezükben reggelijük mellett. Mi az oka, hogy az ügyészség, mely eddig a gyilkosságok hazafias motívumai miatt szemet hunyt, most egyszerre vádat emel — Lampel ellen? Lampel a nacionalista világ szemében az u.n. fővárost kulturbolsevizmus egyik fontos exponense és ezért kell bünhődnie. Addig turkállak a multjában, mig csak nem találtak valamit. És most a jobboldali klikk vendettáját elvégzi a hivatalos igazságszolgáltatás. Csak egy baj van: ezek az emberek elfelejtik, hogy a Lampel esetei csak úgy lehet megbolygatni, ha ebből az egy esetből az összes felsősziléziai femegyílkosságok esete fog kibontakozni”. — Erich Mühsam a Fanal-ban hasonló álláspontot foglal el: „Aki Lampel könyvét (Verratene Jungen) elolvasta, az már a letartóztatás előtt sejthette, hogy a könyv szerzője a kelleténél többet tud a femegyilkosságokról. Mert ez a könyv nagyszerű írás és Lampel csak akkor ír jól, ha azt írja meg, amit saját szemével látott, amit átélt. Ahol konstruálni kezd, ott felmondja a szolgálatot. És csodálatos: a mi köztársasági igazságszolgáltatásunk, noha kétszáz más esetről tud, csak ezt az egyet veszi elő. Ne izgassuk magunkat Lampel miatt! Ő csak véletlen áldozata egy unalomig ismert igazságszolgáltatásnak. De mert ez a társaság most nekimegy Lampelnek, csak azért, hogy őt, mint a mi sorainkba átfutott szökevényt megbüntesse, Lampelnek igénye van a mi szolidaritásunkra. Amig őt bántják: nem kutatjuk előéletét, nem boncoljuk művészi és morális karakterét, de egyszerüen eléje állunk. Igy követeli tudniillik némely embernél a tiszteség”. A „morális tábesznek” ime mégis csak igénye van morális védelemre. Hogy miért? Azzal a. Literarische Welt irodalmi erkölcsőre érthetően adós maradt.


 


Vissza az oldal tetejére