Korunk 1929 November

A chemnitzi bírák


Pap József

 


Kurt Tucholsky, a német Karinthy (de világnézettel!) írja egy helyt: „Minden népnek olyan bírái vannak, amilyeneket megérdemel”. Ez ostorozóan keserű, de nem igaz. Minden népnek egy azon anyagú bírái vannak, de minden bíró olyan ítéletet hoz, amilyent a társadalom ír neki elő. Az igazi törvény nem a jogszabályban van, nem a paragrafusban, amely szerint elítélnek, vagy felmentenek, hanem az ítéletek indokolásában: itt tükröződik vissza annak a pillanatnyi igazságnak a képe, amely a társadalom erkölcsi felfogását jelenti abban a korban, amelyben kimondatott. És ez az igazság nem papirra merevült változhatatlanság, hanem az eleven élet, a gazdasági életformák folytonosan átalakuló arculata. Nincs örök igazság, csak tegnapi, mai vagy holnapi igazság van. És akkor vagyunk a legközelebb az igazsághoz, ha a legjobban meglátjuk a küzdő Ember igazi útját.


A chemnitzi bírák igazsága a Máé.


Azt merték mondani egy ítélet indokolásában, hogy nem számítható erkölcstelenségnek az, ha férfi és nő együltélnek anélkül, hogy házassági kötelék kötné őket össze. Azt mondták, igen sok lehetőség képzelhető el, amely mind kizárja a házasságkötést; formai okok ezek, amelyek miatt az illetők nem kötelesek lemondani a nemi tevékenység emberi jogáról. Hozzá tették, hogy ennek az együttélésnek a legfontosabb eleme a vonzalom, amely nem kényszeríthető arra, hogy a házasságkötés anyagi természetű meggondolásaira tekintettel legyen. Még azt is hozzátették, hogy a törvény maga is ennek az álláspontnak ad igazat, mert hiszen gondoskodik arról, hogy a házasságon kivül született gyermek sorsa semmiben sem különbözzék más emberfia sorsától... Ha tehát az ilyen viszonyból született gyermeknek nem szabad éreznie a különbözőséget a törvény előtt, akkor ez az együttélés sem különbözhetik a házasságtól.


A chemnitzi bírák még tovább is mentek.


Kifejtették, hogy ez a kor az, amelyik komoly felkészültséggel kutatja a pajtásházasság problémáját. Rengeteg ember van, — vették észre — férfi és nő, aki nem képes, anyagi okokból nem tud egymással házasságra lépni... S talán ezzel kapcsolatban mondották azt is, hogy a nemi tevékenységtől senkise zárható el, egészen eltekintve attól, hogy ez is, mint minden más testi szükséglet az erkölcs kategóriáival nem mérhető. Nincs erkölcstelen alvás, vagy erkölcsös lélegzetvétel.


Az ügyész előbb felebbezett, de azután visszavonta a felebbezését. Az ítélet jogerős.


Jogerős ítélet állapítja meg, hogy a házasság formasága vagyonjogi természetű megállapodás, amelynek a kölcsönös, vagy nem kölcsönös vonzalom se nem tartozéka, se nem kiegészítője, — az egyik legfeljebb keresztezi, vagy zavarja a másikat. Azt tudjuk meg belőle, hogy sok a szegény ember, aki nem házasodhatik, meg azt, hogy igen sok férfi és nő él együtt házasságon kívül, ma is, sőt a jövőben, — úgylátszik — még több lesz belőlük, mert ez a kérdés, a pajtásházasság révén, egyre szélesebb rétegeket mozdit meg, sőt hódít meg.


„És így”, mondja a három bíró, dr. Ziel, dr. Martin és dr. Kreyssig, — „az általános nézet változása a nemiek terén odáig jut, hogy a gyermekek nemzése miatti felelőségérzet egyre fokozottabb mértékben válik erkölcsi követelménnyé. A nép legszélesebb rétegei is erkölcstelennek tartják ma, ha a szülők gyermekeket hoznak a világra, akiknek, a testi szervezetük vagy a gazdasági helyzetük folytán, olyan kedvezőtlen kilátásaik vannak az életre, hogy előreláthatólag nem érnek el boldogulást és sikert...” Majd tovább: „A nő egyenjogúsága, amit a törvény biztosít, annak a gondolatnak a hangsúlyozásához vezet, hogy úgy a házasságon belül, mint a házasságon kívül álló nő önmaga szabja meg, hogy hányszor akar szülni s éppen a nép széles és legjobb rétegei erkölcstelennek tartják azt, ha a férj a feleségét túlságos számu szülések által a szépségében, az egészségében és az élettartamában befolyásolja”.


Megtörtént már másutt is, máshol is, hogy a bíróság egy tudományos, vagy valláserkölcsi oldalról még vitatott nézet mellé állt. Itt, ebben az esetben a chemnitzi bírák érdeme nem az ítélet és nem az indokolás, hanem az, hogy ez az ítélet és ez az indokolás nyílt szembefordulás a német birodalmi bírósággal szemben. Mert meglátni a Ma igazságát: okosság; követni, ha lehet: bölcsesség; de mindenekkel szemben hitet vallani érte: ecce homo! ime az igazi emberség. (Berlin)


 


Vissza az oldal tetejére | |