Főoldal

Korunk 1929 Október

Hét krajcárból ezerhold


Haraszti Sándor

 


Móricz Zsigmondnak most mutatták be legújabb színdarabját A szép asszony kocsisát. A darabban — maga a szerző mondta el egy intervjuban — nincs „probléma”, nem szerepelnek benne büdös parasztok, hanem urak, magyar urak és egy nagyasszony, akinek „mellékesen” ezerholdja van. Ezek az urak is ennivaló, édes együttesben, mint nótázó, vidám társaság Nyírségből, vagy Biharból, gondtalanul, magyarosan lopják a napot, virrasztanak éjszakát az ezerholdas nagyasszony kedvéért. Magyarországon vagyunk, 1929-ben... témának korszerű téma A szép asszony kocsisa, hiszen: vannak urak, vannak ezerholdak és vannak vidám éjszakák is ebben az országban, ahol nem piroslik probléma, gond, egyéb áfium, csak a villányi vörösbor. Móricz Zsigmondban még szuszog a lelkiismeret, még nem felejtette el egészen, hogy ő írta a Hét krajcárt, valahogy ekszkuzálni akarta magát, bejelenteni, hogy pardon, most valami másról lesz szó, egészen másról, mint például a Sáraranyról. A paraszt helyett jön az úr, de nem mint „probléma”, mint vádlott, nem mint országrontó, életrontó felelősség, hanem mint aranyos operetthős, mokány, duhaj, délceg, andalító, akiről istenkáromlás lenne rosszat mondani, elrontani a kedvét... Azt mondani, hogy amellett a nagyaszszony mellett, akinek úgy „mellékesen” ezerhold nyomja a markát, vannak ezrek, akiknek „mellékesen”, hét krajcár sincs a ládafiában, vannak akiket a nyomor a Dunába sodor, mialatt a magyar urak vidám nótákat kurjongatnak a szépasszony ablaka alatt. „Amíg Nagy-Magyarország volt addig bántottam, most, hogy így vagyunk Kis-Magyarországon erre nincs szükség”: mondotta Móricz Zsigmond előre, a darab bemutatója előtt, hogy igazolja magát a Hét krajcár és a Sárarany parasztjainál. Azok előtt a büdős parasztok előtt, akik kimaradtak a darabból és akik helyett előléptek a dzsentrik, az ezerholdas urak, mint glórifikált szentek, mint makulátlan szűzek, mint dúsmagyar pántlikák, hejehuja.... akikkel öröm járni ezt a szomorú magyar lakodalmat. Szent Ambrustól Szent Ágostonig hosszú az út; a rabszolgától nehéz volt eljutni a rabszolgatartókig, de a názáreti bölcs apostolai mégis megtették az utat: a történelem útját, Móricz Zsigmondnak sem volt könynyű hét krajcárból kispórolni ezt az ezerholdas darabot, bár az a bizonyos lelkiismeret nem hepciáskodott benne túlságosan. Az egész úgy történt: először kihagyta a parasztot, azt, aki gyülöli a pantallót, morog, ha ezerholdat lát egytagban, szereti a földet — a maga földjét. S elővette az urakat, alulról lefelé, rangszerint és “megleckéztette” őket bizalmatlanul, kételkedve, mint a gyerek az új játékokat. Aztán egyszerre rájött, hogy ezek az urak nem is oly veszedelmesek, hibák vannak, itt-ott foltok is a becsületen, de hát uramisten ki nincs hiba nélkül, ki lehet angyal ezen a világon? S megírta az Uri murit és megírta A szép asszony kocsisát, ezt a darabot, amiben a magyar úr vidám korhelységét nem zavarja mái-semmi. Még az a csönd sem, amiben mélyen és sötéten dobog Magyarország szive: a nyomor.


 


Vissza az oldal tetejére