Főoldal

Korunk 1929 Október

Psychotechnika és racionalizálás


Frigyes Sándor

 


Évek óta, de különösen a háborút követő általános európai gazdasági leromlás óta a közgazdasági élet egyik legtipikusabb és legtöbbet hangoztatott jelszava lett a racionalizálás. A gazdasági élet, a kereskedelem, az ipari termelés minden ágában lépten-nyomon találkozunk ezzel a divatossá vált mottóval és alig találunk a napjainkban felszínrekerült eszmék, mozgalmak között egyet is, mellyel annyi visszaélés történne, mint éppen a racionalizálással.


A klasszikus filozófiában Pláto, a skolasztikusok, Descartes stb. tanai képviselik a racionalista bölcseleti-irányt, melynek lényege az, hogy az Igazság elérhető, de nem érzékszervekkel észlelhető megismerések alapján, hanem kizárólag a tiszta ész logikus gondolkodása útján. Az ipari és gazdasági racionalizmus értelme tehát erre a megállapításra vezethető vissza, hiszen a mai közkeletü értelemben megnyilvánuló racionalizáló törekvés alapját is a logikus, ésszerü gondolkodás és az ebből eredő megismerés képezi.


Fr. W. Taylor amerikai mérnök, aki esztergályos munkásból küzdötte fel magát vezető állásba és később egy hatalmas iparvállalat tulajdonosa lett, a XX. század elején alapította meg a róla elnevezett új termelési rendszert, a Taylorizmust és alkalmazta azt először a pennsylvániai fémiparban. Taylor elgondolása az egyes munkafázisok időbeli pontos lemérésén alapult, célja röviden az volt, hogy felesleges mozgások, energiapocséklások meggátlása által, a munkateljesítményt a maximumig fokozza. A fejlődő technika valamint a felszínrekerült újabb és újabb problémák évtizedek folyamán sok tekintetben megváltoztatták az eredeti Taylorrendszert, a lényeg azonban végig megmaradt és Taylor, akit ujitásaiért munkásrészről rengeteg támadás ért, 1915-ben bekövetkezett haláláig állandóan tökéletesítette rendszerét, igyekezve azt a fémiparon kívül egyéb ipariágakba is bevezetni, ő volt az, aki az üzemvezetést, a termelést magát, tudományos alapiokra fektette, úttörő érdeme tehát kétségtelen és nem csekély része van abban, hogy az amerikai ipar mai teljesítőképességének fokára jutott. A Taylor-rendszer ellenségei leggyakrabban azt kifogásolják, hogy a munkásból gépet csinál. Az egyhangú mozgások, állandóan ismétlődő fogások és mozdulatok megölik a lelket, kizárják az egyéni képességek valamint a személyes iniciativa kifejezésre jutását, ellenben a maximális munkateljesítmény kisajtolása által rövid idő alatt fizikailag is ronccsá változtatják a nemrég még életerős munkást. Mint minden rendszernek, úgy ennek is megvoltak a hibái és támadható oldalai, a fokozatos de gyorsütemü fejlődés igyekezett azonban kiküszöbölni őket, úgyhogy ma már legalább is ezek az ellenérvek idejüket múlták. Éppen a fent-említett, valamint az egyéb Taylor-ellenes érvek sok tekintetben helytálló volta okozta talán, hogy a rendszer egy magasabb fejlődési fokba jutott, melyet tudományos néven iparipsychotechnikának neveznek. A psychotechnika az alkalmazott kísérleti psychologia egy része, mely kísérletek segítségével, adott körülmények és szükségszerűségek figyelembevételével, az emberi munka feltételeit és összefüggéseit vizsgálja, méri. egy nagyobb teljesítmény elérése céljából. Az ipari psychotechnika pedig ezeket az eszközöket és eredményeket alkalmazza saját speciális területein a racionálisabb többtermelés érdekében. Ellentétben tehát a szigorúan vett Taylorizmussal, az ipari psychotechnika nem csak a termelés külső körülményeire van tekintettel, nem csak az egyes munkaperiódusok helyes elkülönítését, beosztását célozza, nem csak a termelési eszközöket, szerszámokat, gépeket stb. alkalmazza a legjobban, az illető munkafázishoz, hanem tekintettel van — sőt talán elsősorban erre van tekintettel — a munkás lelki diszpozíciójára, egyéni képességeire, hajlamára, valamint az emberi szervezet sokféle fiziológiai adottságára.


A psychotechnikának az iparban három igen fontos feladata van: 1. A munkahelyek, szerszámok, gépek, munkarendszerek stb. racionalizálása. 2. Az ipari munkások, alkalmazottak psychotechnikai rendszerrel való betanítása, továbbképzése és ellenőrzése. 3. A munkások és alkalmazottak képességeinek psychotechnikus vizsgálatok által való racionális kiválasztása az egyes munkafolyamatokhoz.


Legnehezebb kérdés az első. A munkahelyek helyes megválasztásához szükséges az illető munka minden fázisának legpontosabb tanulmányozása. Az ilyen tanulmányok alkalmával természetesen tekintettel kell lenni mindazon funkciókra melyeket a munkásnak munkaközben végeznie kell. A legcélszerűbb világítási körülményeket elsősorban kell tekintetbe venni. Figyelmességi vizsgálatok által az egyes tárgyak, eszközök stb. felesleges keresési idejét minimumra lehet leszorítani, úgyszintén az egyes kéz- és egyéb mozdulatokat is csak a legszükségesebb és legracionálisabb mértékre csökkenteni. A fáradási momentum megfigyelése ilyen természetü vizsgálatoknál különösképpen fontos és ennek együtt kell járnia a teljesítménybeli időméréssel. Mindezen adatok összevetése adja azután a teljesítménygörbét, mely a különböző munkaperiódusoknál természetszerüleg különböző képet mutat. A munkafolyamatok közé iktatott apróbb-nagyobb szünetek által elért többteljesítmény vizsgálata és ezáltal a fáradságmomentum lehető kiküszöbölése elsőrendü feladat, melyre már Taylor is utalt.


A munkásnak psychotechnikai módszerrel való betanítása igen nagy eredményeket mutat mely eredmények munkásnak és munkaadónak egyaránt nyereséget jelentenek. Különösképen női munkások betanítására áll ez. A villamossági, valamint a textiliparban, de egyéb iparágakban is számtalan oly munkafolyamat van, mely megfelelő psychotechnikai betanítás által minimális idő alatt elsajátítható. Megállapítást nyert, hogy újonnan alkalmazott es psychotechnikailag betanított munkásnők igen rövid idő alatt jutottak el azon csúcsteljesítményekig, melyeket régebben alkalmazott társnőik csupán sokéves gyakorlat után voltak képesek elérni.


A psychotechnika egyik legfontosabb feladata a munkásnak helyes kiválasztása az illető munka szempontjából, vagyis az a törekvés, hogy minden ember az üzemen belül arra a munkahelyre kerüljön és oly munkát Végezzen, mely egyéni képességeinek, hajlamának legjobban megfelel. Ezt a célt a munkábaállást illetőleg betanítást megelőző alkalmassági vizsgálat által érik el. E vizsgálat által elkerülhető pl. hogy festőmunkára egy színvak egyén alkalmaztassék, mig az illető színvaksága esetleg előzetes vizsgálat nélkül csak akkor derülne ki, mikor egy vagy több munkáját már elrontotta és ezáltal kárt okozott. Az alkalmassági vizsgák nem csak azt mutatják meg, hogy az egyén az illető munka elvégzéséhez szükséges tulajdonságokkal rendelkezik-e, hanem amennyiben erre alkalmas nem volna, azt is megállapítja, hogy mely másfajta munkák felelnek meg neki. Az a színvak, aki például festőnek nem alkalmas, még egy sor egyéb munkában jól beválhat, miért ne kezdhetné meg tehát munkáját mondjuk a lakatosműhelyben, vagy a fonóteremben? A psychotechnikai alkalmassági vizsgákon nem lehet megbukni, mert valamilyen munkára minden ember alkalmas. Ford üzemeiben százával vannak vakok, bénák, nyomorékok alkalmazva, akik számára psychotechnikai kísérletek segítségével, speciális, és testi fogyatkozásuknak megfelelő munkaalkalmakat teremtettek, miáltal oly munkateljesitményt és ezzel munkabért érnek el, mint épkézláb társaik.


A psychotechnika nem kizárólag a maximális, hanem főleg az optimális munkateljesítmény elérését célozza, és ennek érdekében figyelemmel van mindazon követelményekre, melyek a munkás munkakedvének és fizikai erejének emeléséhez és megtartásához szükségesek.


Azáltal, hogy minden embert a neki legjobban megfelelő helyre állítja nemcsak nagymértékben racionalizálja a termelést, hanem az ipari balesetek számát is erősen csökkenti (ez utóbbit főleg a munkahelyek és szerszámok racionalizálásával) és eléri azt is, hogy senkitől sem követelhetnek nagyobb teljesítményt mint amilyet elvégezni valóban képes, és pedig a számára legkedvezőbb fizikai és psychikai körülmények között. A legtöbb nagyüzem munkásait felvétel előtt orvosi vizsgálatnak veti alá. Nos ezen egészségügyi vizsgálat szükségszerű kiegészítője a psychotechnikai vizsga. Különösen Németország ért el e téren szép eredményeket, ahol a haladó gondolkozású nagyüzemek saját psychotechnikai laboratóriummal rendelkeznek. Itt nem csak alkalmassági vizsgálatokat végeznek, hanem az említett többi főfeladatoknak is igyekeznek megfelelni. Igy a laboratórium állandó kontaktusban áll az egész üzemmel, és a gyártás minden fázisát, minden munkaperiódust tüzetesen vizsgál a racionálizmus szempontjából, szerszámokon javit, munkahelyeken változtat, egyszóval igyekszik lehetővé tenni, hogy a munkás optimális teljesítményt érhessen el.


Németországban a psychotechnikai vizsgálatokat kiterjesztették az iskolákra is, ezenkívül majdnem minden nagyobb város munkaügyi hivatala mellett működik egy hivatalos psychotechnikai intézet, mely főleg az iskolából kilépő ifjakat látja el tanáccsal életpályájuk megválasztása előtt. E laboratóriumok ma már hatalmas statisztikai anyaggal, roppant tapasztalatokkal rendelkeznek és elsőrendű eredményekkel dolgoznak. Németország már ott tart, hogy magát a psychotechnikai vizsgálatot is racionalizálni igyekszik, ami úgy értendő, hogy a rendelkezésre álló eddigi tapasztalatok alapján egységes vizsgálati metódusokat dolgoznak ki a külömböző irányú vizsgálatok számára, hogy ezáltal a külömböző helyeken nyert eredmények nehézség nélkül összehasonlíthatók legyenek.


Igen sok állami és magánintézmény tette már eddig is kötelezővé Németországban a psychotechnikai vizsgálatokat, tekintve, hogy annak eredményei abszolut megbízhatónak mondhatók. A legkülömbözőbb foglalkozási ágak részére készülnek ma már szellemesebbnél szellemesebb vizsgáló és betanító készülékek és ezek között is talán a legérdekesebbek a közlekedési hivatások elsajátítására szolgálók. Egy összeállítás szerint a psychotechnikai módszerrel kitanított soffőrök száma Németországban cca. 60—65 ezerre becsülhető. Figyelemre méltó szám ez, ha tekintetbe vesszük az aránylag rövid időt mely alatt ezt elérték. A berlini villamosvasút minden kocsivezetőjét psychotechnikai módszerrel oktatják ki, és e célra oly készüléket konstruáltak, mellyel egyszerre 10—12 kocsivezetőt tudnak tanítani. Az oktatás folyamán mindazon akadályok, és veszélyes helyzetek előfordulnak, melyek egy nagyváros közúti forgalmában úgyszólván naponta ismétlődnek. Mesterséges kisiklások, rövidzárlatok, gyakrabban előforduló géphibák, autókkal és egyéb járművekkel való összeütközések, hirtelen a kocsi elé kerülő gyalogjárók és más forgalmi akadályok szerepelnek a betanítás programmjában, úgyhogy a kiképzés alatt álló kocsivezető nemcsak a mesterség technikai fogásait, a gépet magát ismeri meg, hanem lélekjelenlétét is alaposan próbára teszik és fejlesztik. A német főiskolákon külön tanszékei vannak az ipari psychotechnikának, szaklapok jelennek meg e témáról, a vonatkozó szakirodalom pedig könyvtárakat tölt meg.


A racionalizálás másik útja a normalizálás. Sajnos e téren aránylag csekély eredményeket értek el, de az eddigi sikerek bizonyítják a legjobban, hogy arra milyen nagy szükség van. A németországi Reichskuratorium für Wirtschaftlichkeit (RKW) kebelén belül működő Normenausschuss der deutschen Industrie igyekszik évek óta a normalizálást keresztülvinni. A külömböző iparágak és érdekeltségek bevonásával folyik a munka és remélhető, hogy előbb utóbb minden fontosabb tömegcikket gyártó iparág normái elkészülnek, úgyhogy a termelés a legnagyobb mértékben egységesítődik majd. A normalizálás előnyeinek és hátrányainak ismertetése túlnőne e cikk keretein, és röviden csupán annyit jegyzek meg, nincs igazuk azoknak akik a normalizálás előretörésétől az egyéni ízlés és személyes iniciativa fejlődését féltik. A normalizálásnak nem feladata a luxustárgyak uniformizálása, hanem a közhasználatú tömegcikkek valamint azok előállításához szükséges eszközök, gépek stb. ezreinek egy szükséges és kielégítő számra való redukálását célozza, egyben megállapítva a legmegfelelőbb nagyságokat, méreteket, formákat, színeket, anyagminőségeket stb. Semmi szükség sincs például néhány százfajta evőkanálra, ablakrámára, irodai levélpapiralakra, autógumminagyságra, stb., mikor azokat esetleg 10—20 normalizált típussal könnyen pótolni lehet. Miért ne lehetne mindenütt egyforma nagyságú pl. a 2. számu kalapács vagy a 15-ös számú főzőedény, mikor a 41. számú gallér vagy az 58-as kalap bősége mindenütt egyforma. Az egységes méter és kilórendszer bevezetése tekinthető a normalizálás első lépésének, bár még ma is igen sok iparágat találunk ahol francia pouce, bécsi zoll, vagy angol gallon képezi az egységet. Egyedül Németországban 11 külömböző mértékegység használatos a földterület mérésére. Mivel indokolható, hogy a porosz öl 66.69 cm., mig az osztrák öl 77.92 cm., ellenben a hollandi öl csupán 69 cm hosszú? Miért ne lehetne egy gallon benzin Amerikában is annyi mint Angliában, miért majdnem négyszerakkora egy dán mértföld mint egy, olasz mértföld? Eddig Anglia tudott legerősebben ellentállani az egységes mértékrendszer bevezetésének. Hogy ez meddig fog még tartani, az kérdés. Ma már Angliában is mindgyakrabban hangoztatják a méter és kilórendszerre való végleges áttérés szükségességét, és az exportáló angol ipar tudja legjobban, hogy a fogyasztópiacok ezírányú kivánalmainak legtöbb esetben eleget kell tenni, hacsak nemn akarja elveszíteni azt. Sokkal mélyebb tradiciókban gyökerező konzervativ álláspontokat adtak már fel nemzetek, semhogy ilyen szükséges változtatást ne lehetne egy csapásra keresztülvinni. A latin ABC bevezetése Törökországban és legújabban Oroszországban, kellőképpen illusztrálják ezt.


Visszatérve a tulajdonképpeni psychotechnikára, csodálkoznunk kell a felett, hogy e rendszernek, mely látszólag elsősorban kapitalista érdekeket szolgál, mily sok ellensége van a munkaadók táborában! Az ellenséges magatartás oka leggyakrabban a rendszer lényegének meg nem értése, másodsorban pedig a drága készülékek és műszerek beszerzésétől való vonakodás. A konzervatív felfogásból eredő tartózkodás nem szolgáltatott komoly ellenérveket, hiszen ez az embertípus irtózik minden olyan újítástól, mely a régi renden akar változtatni, vagy pláne azt gyökeresen felforgatni.


Az amerikai viszonyokat, az ottani méreteket nem szabad az európaiakkal összehasonlítani, logikus tehát, hogy minden amerikában bevált újítást lehet nálunk is eredményesen alkalmazni. Az amerikai ipar jellegzetességei merőben eltérnek az itteniektől, és ez elsősorban áll a munkásviszonyokra. A tengerentúli gyárak munkástömegeit nagyrészt bevándorlók képezik, akik ma itt, holnap ott dolgoznak, ma egy autógyárban holnap egy pamutfonódában, holnapután talán egy tésztagyárban vagy a motoreke mellett vállalnak munkát. Ezzel szemben az európai iparállamok munkásai nagyrészt állandó lakhellyel birnak, mesterségüket ifjukorban sajátítják el, (nem ritkán átöröklés útján) és helyüket legfeljebb saját szakmájukon belül változtatják. Ez az oka annak, hogy nálunk a psychotechnikai alkalmassági vizsgálatoknak tulajdonképpen másodrendü fontosságuk van azon szempontból, hogy a munkás helyét az üzemen belül ez a vizsgálat lenne hivatott megállapítani. Annál nagyobb fontossággal bir az egyes munkafázisok racionális elvégzésének psychotechnikai vizsgálata és a pályaválasztás előtti tanácsadás.


Akinek gyakran van alkalma betekinteni a külömböző gyárüzemek belső munkájába és szervezetébe, tudja csak igazán megállapítani, hogy nálunk mennyit vétkeznek a racionális üzemvezetés legelemibb követelményeivel szemben. Figyelemre méltó körülmény, hogy Európában éppen az erősen szocialista árnyalatu Németországban fejlődik legerősebben a racionalizálás, együtt haladva az ipari psychotechnikával, amennyiben ez utóbbi eredményeit a gyakorlatba átültetni igyekszik. Szovjetoroszország a másik állam ahol, mindezen példákat a speciális viszonyokra alkalmazva utánozzák, természetesen erősen kihangsúlyozva a munkásjóléti és szociális érdekeket.


Kétségtelen, hogy a psychotechnika és a racionalizálás gyökeresen meg fogja változtatni a termelés rendszerét és ezzel az egész gazdasági életet. Térfoglalásuktól várhatjuk nem csekély mértékben a tárgyi és. emberi nyersanyaggal jelenleg folytatott rablógazdálkodás végét.


 


Vissza az oldal tetejére