FĹ‘oldal

Korunk 1929 Szeptember

A vasárnapi munkaszünet eltörlése

 


Az orosz kormány, amely most minden erőfeszítést megtesz az ötéves gazdasági terv végrehajtására, egy igen érdekes kísérletre határozta el magát: megszüntette a vasárnapi munkaszünetet az ország öszszes fontos ipari üzemeiben. Minden munkásnak éppen úgy meg lesz ezentúl is a heti 24 órás pihenőnapja, de nem mindnek egyszerre vasárnap. Az intézkedés a következő okoskodáson épül fel. Az ipari üzemi berendezések a mai gépkorban olyan nagy szerepet játszanak és oly sokba kerülnek, hogy nem lehet őket nagy veszteség nélkül hetente egy napon át pihenni hagyni; a gépeket és berendezéseket, amelyek oly nagy költséggel járnak, nem csak hatheted, hanem hétheted teljesítménnyel ki kell használni. Ismeretes, hogy ma is már minden civilizált országban sok üzem van, ahol folytonos munka folyik, vasárnapi megszakítás nélkül; a vasútakon, a hajókon, közúti-vasútakon, elektromos- és gázmüvekben, hotelekben, színházakban, mozikban, stb. Nem kell egyebet tenni, mint ezeknek az. üzemeknek mintájára, minden iparágban egy heteddel emelni a munkások számát, váltakozó munkaszünettel, hogy újabb tőkebefektetés nélkül az ország egész ipari termelését egy heteddel felemeljük. S ezt az eredményt még javítja a gyakorlatban az, hogy elmarad a szombat esti munka-abbanhagyás s a hétfői munkakezdés, ami tudvalevőleg mindig csökkenti e napok teljesítményét. S mivel Oroszországnak van elég embere, de kevés a befektetni való tőkéje, természetes hogy közelfekvő számára a meglévő ipari befektetések jobb kihasználása. Az orosz kormány azt reméli a vasárnapi munkaszünet eltörlésétől, hogy általa az ország termelése 20 Százalékkal emelkedni fog egy rubel befektetés nélkül. Másrészt pedig a hetedik napon alkalmazott munkásokkal a munkanélküliség 15 százalékkal csökkenni fog, anélkül, hogy a munkások egy rubellel is kevesebbet keresnének.


A gondolat helyesnek látszik, a közgazdasági okoskodás, amelyen alapszik, aligha támadható meg. S nem megvetendő a tőkegazdagabb nyugati országok számára sem. Először is, mert a befektetett tőkét jobban kihasználni, minden kapitalista szereti, másodszor pedig, mivel egy váratlan eszközt nyújt a munkanélküliség enyhítésére.


S a legkapitalistább, de az iparitermelés technikai dolgaiban a legkevésbé konzervatív Amerika már felkapta az oroszok által felvetett eszmét. Amerikában ma már (a piac hiánya miatt) sok üzemben csak heti öt napon át dolgoznak. Mi sem látszik a tőke szempontjából is előnyösebb nek, mint a munkás ötnapos foglalkoztatását összekapcsolni a gépek hétnapos foglalkoztatásával. A feltétlenül kapitalista érdekeket képviselő „Newyork Times” lelkesedik az eszméért; de ugyancsak az általános jólét emelkedését várja tőle a baloldali radikális „Nation” is.


Hogy mit jelentene pl. Németországra nézve a vasárnapi munkaszünet leitörlése, azt mutatja két szám egymásmellé állítása: a Young-tervezet alapján Németország össztermelésének 3 százalékát köteles leadni évente jóvátételben az ententehatalmaknak; viszont a vasárnapi munkaszünet megszüntetése egy hetedével vagyis 14 százalékkal emelné ipari össztermelését. S ugyanilyen arányban minden más országét.


Bizonyára az Egyház ellene fog állást foglalni vallásos szempontokból. Oroszországban ez a gátlás nem játszott szerepet s ez megkönnyítette a vasárnapi munkaszünet eltörlését. De megakadályozni Nyugaton se fogja, ha Jegyszer a tőke úgy látja, hogy előnyére szolgál. Bismarck, akinek vallásosságához nem igen férhet szó, szintén a vasárnapi munkaszünet ellen foglalt állást, mikor úgy látta, hogy az gazdasági érdekeket veszélyeztet.


S mikor arról van szó, hogy egy ország termelését tisztán munkatechnikai változtatással oly hatalmas százalékkal lehet emelni egyik napról a másikra s éhezők százezreinek lehet kenyérkereső munkát adni a többi milliók megerőltetése nélkül, akkor az olyan familiáris meggondolások is el fogják veszíteni meggyőző erejüket, mint hogy a családtagok nak esetleg nem esik össze a pihenőnapjuk s így még jobban szétzilálódik a családi élet. Ma is már tömérdek dolgozó embernél így van s egészen bizonyos, hogy ennek ellensúlyozására lehet lesz majd megoldást találni. (L. S.)


 


Vissza az oldal tetejére