FĹ‘oldal

Korunk 1929 Július

Andrássy Gyula


Nádass József

 


A sikernélküli politikus, ez volt ő, koncepciókkal, melyek rég túlhaladott megoldását célozták. Gróf volt és gazdag, nagynevű, zseniális apa fia és — mégse volt soha sikere. Egyetlen elve volt csak, ami mellett kitartott, a „legitimizmus” s egyetlen érzése, a „dinasztiahűség”. Különben volt idő, mikor liberális volt, volt idő, mikor a választójog kérdésében a „fekete gróf” volt, hogy aztán vagy néhány éve a választójogért küzdjön; a német szövetség szerelmese volt (apai tradíciók) és ő szegte meg a szövetségi szerződést, 1918 októberének utolsó napjaiban, persze akkor, mikor már későn volt.


Fontolgató, élan nélküli dilettáns volt mindenben. Ugyanúgy, ahogy a művészet dolgaiba, mint műpártoló szólt bele, ugyanúgy távol-állott a hozzáértése ahhoz a politikához, amit vagy negyven évig csinált. De mint ilyen jellemző alakja, példánya annak a tipusnak, amely egy ország sorsának intézését magáinak évszázadok óta kisajátította. Elvhűség nélkül, a származás és öröklés jogán a feudalizmus korából maradtak ránk ők és foglalkozásuk: a politika. És ínég ezek között is ez a Herbert a legkevésbbé sikerült.


Céljainak keresztülviteléhez sem ereje, se kitartása nem volt. Céljai is kapkodóak voltak. Apja alkalmazkodó és elvet cserélő volt, ő is lázadóból, jelképesen felakasztott forradalmárból lett a császár külügyminisztere. De új lelkéhez, új útjához idomult, nem tagadta meg ujból azt, amiért mást megtagadott. A fia azonban mindig akkor érkezett el valami igazsághoz és a helyzet felismeréséhez, amikor, az már nem volt a helyzet és kivénült, mint igazság. És Duci gróf a nehezen elért és belül kivívott új hitvallást ujból dobhatta a sutba, megint elmaradt.


Mindig második széria volt. Nem csak nem érte el a miniszterelnökséget, ami életének forró vágya volt és amely méltóságban nagy ellenfele, a különb kőből faragott nagy kártékony Tisza István többször is részesült, de akkorra lett külügyminiszter egy hétre, mire nem. volt már monarchia, amit képviseljen. És mindig valami kisegítő szerepre használták csak fel, átmeneti, ideiglenes, gyökeret nem verő, népszerűtlen és meg nem becsült, közbeeső figura.


Andrássy volt, tehát politikusnak kellett lennie. A név, amelyet viselt, az osztály, ahová tartozott: elmult évszázadokat hoz felénk. Kriptaszag az, amelyet áraszt e név. És ez a kriptaszag, ezek az elmult évszázadok ülnek még mindig a magyar politika döntő helyein! Még mindig ők azok, akik intézik egy ország, egy nép életét.


Egy Gróf Andrássy Gyula meghalt, de itt maradt még a többi, hajszálvékony különbséggel ugyanaz, mint az, aki elment. (Budapest)


 


Vissza az oldal tetejére