Korunk 1929 Június

Halotti ének


Andrics Ivo

 


Henry Barbusse és Andrics Ivo, ez a sokat szenvedett boszniai költő szinte egy és ugyanazon belső fejlődési úton haladtak. Barbusse fegyvert ragad 1914 nyarán, Andrics Ivo viszont nacionalista eszméi miatt börtönbe kerül. A börtön szenvedései folytán azonban megváltozik a világszemlélete s amikor kikerül ő is a megértés és testvériesség mellett tesz hitet. Igy azután érthető, hogy ma a háború és az emberi szenvedések ellen küzd. Mint költő különben a fejlődő jugoszláv irodalom egyik büszkesége.


 


A halálát az éjszakai lapok jelentették, amelyek kátrányillatukkal megrohanták a (hajnali várost.


A lapok azt írták, hogy gonosztevő volt (valóban az volt) és ´minden a legnagyobb rendben és az igazságnak megfelelően történt (ami szintén igaz mert, aki idegen vagyonhoz´ nyúl, megérdemli a halált).


De a nevét nem tudták, mert az okmányai hamisak voltak és senki nem ismerte, — hiszen ilyeneknek nincsenek ismerősei és barátai.


Meghalt, mert betört, megölte a nála erősebb — igazuk pedig az erősebbeknek van — agyonlőtte egy azok közül, akik a hatalmat szolgálják, ezek pedig kitűnő céllövők.


Egyesek ágyban halnak meg övéik között, mások a korházban, a szegény házban, vagy a humanizmus csatornáiban; vannak olyanok is, akik gyanús dicsőségek mezején hullanak porba, de kevesen halnak meg úgy, mint ő, akit lopáson tetten értek és mint a kutyát lelőtték egy idegen, sötét padláson.


Bizony kevesen halnak meg ilyen szégyenteljesen.


Pedig nem érdemelt névtelen sirt, a gyávák megvetését, inkább a jó emberek fohászát, kegyeletét és a költő megemlékezését, mert nehéz gond volt neki az élet: fiatalságát el kellett rejteni a város örvényes perifériáin, éjszaka pedig becstelen célok után kellett kujtorogni szakadatlan.


Térkép, fegyver és kémek nélkül, egyedül szemére és kezére bizva behatolt az idegen lakásba (mások idegen államokba törnek be) hogy elvigye azt, ami kis élete fentartásához szükséges (mások azért lopnak, hogy fényűző életet éljenek).


S vannak, akik azért küzdenek, hogy nagybirtokosok legyenek, mások milliókat szeretnének összeharácsolni, vannak akik álgazdagságuk elismerését óhajtozzak. Ö szegény meztelen, vétkes és fájdalmas életéért harcolt csupán, mint annyian mások, de nem volt szerencséje és elbukott az egyenlőtlen küzdelemben: idegen sötét padláson megölte valaki, aki erősebb volt nála.


Ti azt irjátok: az igazság diadalmaskodott!


Igen! De ha ez az igazság valamennyiőtöket, akik csak egyszer is idegen vagyonhoz nyúltatok, golyóáltali halálra itélne, attól tartok, hogy az egész cári arzenálban nem találnátok elegendő golyót az összes tisztességes haramiák kivégzéséhez.


 » Veszedelmes dolog az igazsággal szembeszállni!


Az emberek sokat és súlyosan vétkeznek, mégis! a szegényeknek hamarabb bocsát meg az Isten.


A padláson lehelte ki szomorú lelkét és senki nem fogja megsiratni ó miért gyaláztad te zsivány ujságíró?


Sötét, névtelen sirban nyugszik, nem él, tehát jól van és felette az egyedülvalóságban és elkeseredésben énekem gyászol.


Fordította: Csuka János


 


Vissza az oldal tetejére | |