Korunk 1929 Június

Lesz-e reggel?


Becski Andor

 


Reményi József, az Amerikában élő magyar író ezen a címen Kassán egy könyvet adott ki. A könyv az életből kiábrándult ember története, aki a halált kapitalizálja. Egy Ágoston nevű űr u. i. kitalálja, hogy ha már gonosz világban kell élni, tejfelezzük le a hasznát s ezért megalapít egy sorsirányitó részvénytársaságot, amely mesterséges úton influenza bacilusokkal fertőzi meg az embereket s a sorsirányitó részvénytársasággal párhuzamos temetkezési vállalat révén óriási hasznokat húz.


Ám amikor az ember a könyv elolvasása után hangulatáról akar beszámolni, nem érez semmi inditóokot hogy a könyv mellett vagy ellene foglaljon állást és az a benyomá ahogy szerzőt egyetlenegy gondolat késztette könyve megírására: az a gondolat, hogy az emberek egyre-másra mondják: igy nem érdemes élni, de sohse vonják le a konzekvenciákat. Reményi József viszont ad abszurdum levonja s egy olyan filozófia és paradox grimász-halmazt ír össze mely meggyőzően demonstrálja a benne szunnyadó szatirikus tehetséget.


Reményi József komoly szociológiai problémákkal foglalkozik mélyen és áthatóan. Sok cikkében társadalmunk számtalan hibájának kitünő szemü megfigyelője. De itt mintha elvesztette volna lába alól a talajt. Idegen területre téved. Idegen mondanivalókat igyekszik saját agyrendszerébe be ültetni s ez valahogy megbosszulja magát. Valahogy a dadaizmus vízióját szintétizálja ebben a könyvében s némi leegyszerüsitéssel akar át nézni a dolgokon. Azt állítja könyvének előszavában, hogy hőse ideális alaptermészettel rendelkezik, tehát rájön arra, hogy cinikusan nem lehet élni, csupán tengődni s következtetésében logikus, amikor ennek az elvnek alapján meg érlelődik benne az élet megsemmisítésének terve.


Kérdés azonban, hogy az ideális filozófia mióta szokta programmjába venni az élet megsemmisítését, s hogy mióta semmisiti meg tudatosan nem a maga, hanem mások életét, miközben hatalmas businest vág zsebre? Ez bizony a tőkések filozófiája, a tőkések minden cinizmusával és könyörtelenségével, számtalan szellemi bukfencben összesűritve. Viszont érthetetlen éppen Reményinél, hogy miért igyekszik az így nem érdemes élni általános szociális igazságát egy olyan filozófiai ficammal sématizálni és igazolni, amely az ő történetére egyáltalán nem illik?


Reményi könyvének hőse halálos ágya előtt néhány oldallal szánja bánja vétkeit, s azt kérdi egyik fizetett ápolónéjától: lesz-e reggel? Persze ama bizonyos Goethei értelemben. Hogy ezt fogja kérdezni, arról Reményi az egész könyvén keresztül nem tudott, mert ha tudott volna nem lett volna kénytelen utólag az előszót megírni, amelyben megnyugtat minket, hogy természetesen azért lesz reggel.


Ugy gondolja tehát, hogy, ez hősének véleménye is. És itt érvényesül az ideális filozófia hapy andje, azaz végbaja. Reményi kiakarta mutatni, hogy ő tudja kötelességét az emberiséggel szemben, de hősét sem akarta vizbe mártani s ezért a legutolsó lapon megszentelte az utolsó kenettel az emberiség jövőjében való bizakodás nevében. (Kolozsvár)


 


Vissza az oldal tetejére | |