Korunk 1929 Június

Holitscher moszkvai története


Dobó Julia

 


Mrs. Shmith csinos, fiatal és tehetséges ujságirónőt London legelterjedtebb vasárnapi ujságja küldi Oroszországba. Határtalan lelkesedéssel és bizalommal van tele. Nagyszerű ajánlólevelei vannak, Trockij páncélvonatán viszi majd a Krimfrontra! Riportjai világszenzációk lesznek! Egész lelkével és odaadásával készül a szovjet-eszméért dolgozni.


Ravalból küld is néhány szép riportot a lapjának. Ajánlólevelei tényleg átsegítik a beutazás formaságain és megy Moskvába. Utazás közben szinte beleszeret egy titokzatos és előkelő, sokoldalúan vonzó oroszba, akinek neve és foglalkozása mindvégig titok marad. Az út Moszkváig nagyon hosszú és fárasztó. Mrs. Smith csupa elcsigázott ideges várakozás. A titokzatos urat Moszkvában autó várja a vonatnál. Előzékenyen felajánlja segítségét és befolyását, mivel idegenek csak hivatalosan kiutalt lakást foglalhatnak el. Ő majd elszállásolja. Az autó átrobog az alvó, sötét, kísérteties Moszkván s végül egy szürke fogházszerű épületnél állanak meg. Mire feleszmél Mrs. Smith, már fogoly. Valami magasabb érdek valószínűleg így találta jobbnak. Miért? Ki rendelkezik így az egyén szabadságával ilyen szuverenül? Mi az. ami az egyén pillanatnyi jólléténél, céljainál százszor fontosabb? Mi az, ami mindent igazol, minden látszólagos igazságtalanságot, nélkülőzést, szárított almahéj-teát és ragadós árpakenyeret? Nagyszerűen érezteti a könyv, a forradalmi eszme mindenné! elsőbbrendű hatalmát. Éppen ezért ami a könyvben történés, akció, tulajdonképpen ennek az egyetlen nagy akciónak kisebb töredéke csak. Ezt a hangulatot, ezt az atmoszférát nagyon sikerülten adja Holitscher, bár dialógusai néha elnyúlnak, a szerkezet meg széteső. De ez nem komoly hibája a könyvnek, mert figurái élnek, ha kissé túlfokozottan is. Bizonyára egynek sincsen rendes temperaturája. Kicsit túl hősiesek, túl romantikusak, kiérzik, hogy Holitscher, aki nagyon is polgári gyökerű író, úgy írja meg forradalmárait, hogy közben ő maga is csodálkozik rajtuk. Nem egy u. i. velük. Részben óvatosságból is. Okos, praktikus öreg úr Holitscher. Szovjetéknél lelkes szimpatizáló, itthon kényelmes polgár, aki megdöbben az áldozatokon, amit az ügy kíván. Ezért a kettősségéért nagyon ötletesen meg is bünteti magát, egyben hősi pózt is kóstolgat, egy szorongásos álmában, amiben ő is fogságba kerül.


A könyv minden részlete nagyszerű és biztosan megírt. Néhol a hangulat szélsőséges feszültsége úgy kiérzik, hogy nyugtalanság nélkül nem is lehet olvasni. Például a Stradivárius kvartett Bethoven estje. Az andante alatt egyszer csak elsötétül a terem csillárja. A rémület és félelem szörnyű pillanatai jönnek: Ellenforradalom! Menekülni! — székek csapódnak, egy-egy sikoly. Az andante azonban hullámzik tovább folytó és mély édességgel. A nyugtalanság fullasztó. Ám egyszerre kigyúl a fény és szétolvad valami meleg feloldás: milyen jó élni és Beethovent hallgatni!... A könyvnek vannak alakjai, akik néhány színnel és szóval, egészen mélyre hatnak. Például Anna Muratova, a sokat próbáltatott, bizakodó, mindig fiatal, csupa lélek-asszony, vagy a magyar orvos, aki egy életet töltött Tolstoj mellett és végül céltalan sorsát egyszerűen szögre akasztja, vagy a hindu, aki dideregve hónapokon átnélkülözve, leírhatatlan testi piszokban fontos küldetésben jön Leninhez. Ez a hindu már nem is élő, organikus ember, csak az eszme hüvelye. S nem más a japán költő sem, aki szelid krisztusi mosollyal jegyzi fel a legszörnyűbb jelentéseket a japán proletáriátusról, akiket előbb a forradalmárok, aztán az ellenforradalmárok hajszolnak és kínoztak agyon. És még sok más. A könyvet tényleg érdemes elolvasni. (Kolozsvár)


* Arthur Holitscher: Es geschah in Moskau. S. Fischer Verlag, Berlin 1929


 


Vissza az oldal tetejére | |