Korunk 1929 Június

Athos, a szent hegy


K√°zm√©r Ern√Ķ

Franz Spunda, a keleti utazó író, akinek Görögországról szóló könyve annak idején feltünést keltett és a thessaliai kolostorok életéről írott feljegyzései egyházi körökben ismertté tették nevét, több héten át vendége volt az athosi kolostoroknak és a barátokkal töltött napjairól, művészi élményeiről megírta „áj könyvét: „Der heilige Berg Athos. Landschaft u. Legende” címmel, amelyet gazdag képanyaggal a leipzigi Insel Verlag most adott ki.


Spunda könyve életre kelti a csodálatos, nagy részében teljesen ismeretlen athosi legendákat, feltárja előttünk a vadságában is részegítően szép athosi tájakat és kiteregeti előttünk a kincseket, amelyeket az éhező, lerongyolódott barátok, vérük utolsó cseppjéig őriznek a görög adóhivatalok és az Express csekkek dollárjait kínáló amerikai műgyüjtők ellen. Elvezet bennünket a Protátonba, a barátköztársaság legfőbb templomába, amely Nagy Konstantin ideiében, bizánci stílusban épült és a bizánci művészet legjelesebbjének: Pansélinosnak freskóival van díszítve, amelyeknek alakjai valami csodálatosan mély rokonságot árulnak el az óegyiptomi művészek ecsetje nyomán felfakadt figurákkal. Az aszkétaideálból tört elő ez a művészet s ez az aszkétizmus fűzte a képekhez, a kövekhez azokat a legendákat, amelyeknek gyökereiben a hellén, a görög, sőt az indus legendák nyomai is fellelhetők s amelyeknek finomsága, bája, üdesége Wilde meséire emlékeztetnek. S a Protátonon elkezdve, tovább megy az író, mezőkön, fensíkokon, mélyenkék fügékkel megrakott fák, csodásan gazdag szőllővenyigék alatt és a felejthetetlenül szép ég felé zümmögő méhecskék dala száll, kámzsás barátok imádkoznak, odább szénégetők rongyai tarkállanak s ebben a méla csendben, fakalapács tompa zöreje (mert harangot és orgonát Athos nem ismer, ez a modern kereszténység jazze) hívja celláikból a templomokba a családjukat, országukat otthagyott barátokat, akik Panagiáért élnek és nyomorognak. Mert nyomorognak. Hiába az Iwiron kolostor minden kincse, a felbecsülhetetlenül értékes miniatürökkel díszített pergamentevangeliumok, a „Nagy Lawra” bazilika ikonjai, ezektől a kincsektől a barátok soha sem válnak meg, holott Oroszország, a „Nagy Lawra” starecéről megfelejtkezett, a cár halott és a nagyhercegek nizzai és kóburgi emigrációjukban megfeledkeztek azoknak az évjáradékoknak kiutalásáról, amelyekből a kolostorok éltek.


Sokszorosan összetett lelki képződmény az Athos hegy szent lakói nak élete és a maguk primitívségét, aszkétizmusát a hittel párosító barátok tudattalan, individuális lelkisége egy módszeres, pszichoanalitikus vizsgálat során előző életek mithikus sugarait vetítené ki. Spunda nem keresi ezt az ősi genézist, de egyszerű csodálkozásaiban, az ősélmények varázslatossága életre keltik ő benne is a hívőt, a primitív embert, aki néhány heti athosi élet után megtisztulva, szeretettől eltelve, megy leaz örök szikláról a Völgybe, a görög derűtől sugaras mezőkre, magával víve az olajfák békéjét és a szenvedő barátok minden könnycseppjét. (Pozsony)       


 


 


Vissza az oldal tetejére | |