Korunk 1929 Június

A Titán


Wagner György

Dreiser európai: származásánál és tehetségénél fogva és amerikai: írásainak tartalmát és szellemét illetően. Az ezek keveredéséből keletkező regényekben sajnos az amerikai jut túlsúlyra, de sohasem annyira, hogy az európai eredet egészen eltünnék; Dreiser sohasem ért egyet hősével, a gyerekes odaadással vagy a számító üzletszerűséggel, mint az előbbit Mark Twain, az utóbbit a nem is amerikai Kellermann teszi — s mindig fentartja magának a műveltebb, a kulturáltabb európai büszke lesajnálási jogát.


Az tehát, ahogyan Dreiser ír, egészen európai és nagyságában, mentalitásában eléri Zola és Dickens magaslatait, de amit ír: nyers, durva, csupa-számítás-emberek Amerika. Dreiser talán maga sem sejti nagy európai sikerének okát, különösen, ami a „Der Titan”-t illeti és nem tudja, hogy ez az alacsonyabb műveltségű olvasórétegek filmtől való megfertőzöttségében rejlik. Csak kevesen vannak, akik Dreiserben a „Titan” megíróját csodálják, a legtöbben a „Titan” kitalálója előtt hódolnák. Pedig a regény meséje: Amerika fotográfiája, élethű kópia a felhőkarcolóvilág nyerseségéről, durvaságáról, betegen egészséges, minden művészetet eltaposó és félreismerő vadságáról.


A cím találó: egy szörny hatalmas méreteiben lehet kápráztató, de szimpátikus nem lehet soha.


Az „Amerikanische Tragödie” és a „Jennie Gerhard” után a „Titan” mindenesetre inkább európai s ez a fejlődés kedvező színben tünteti fel Dreisert, aki, ha a forma tökéletessége mellett eléri a tartalom európai színvonalát is, korunk leghatalmasabb regényírójává fejlődhetik. (Budapest)


*Theodore Dreiser: Der Titan. Drei BÊnde, Paul Zsolnay, Wien 1928


 


Vissza az oldal tetejére | |