FŇĎoldal

Korunk 1929 Június

A német szociológia ujabb irányai


Turnowsky S√°ndor

 


Majd nem száz éve, hogy Hegel meghalt, de dialektikája ma is él. Máig sem tudta függetleníteni magát tőle a német szellem. „A felvilágosodás kora a tézis, a szellemi ellenforradalom az antitézis s a szociológia a színtézis”. Igy vezeti be tisztára hegeli dialektikával Franz Oppenheimer legujabb könyvét. (Oppenheimer: Richtungen der neueren deutschen Soziologie. Jena, G. Forscher Verlag 1928).


Oppenheimer a felvilágosodás korára vezeti vissza a német szociológia kezdetét. A német „Aufkl√ärung” egészen más képet mutat, mint akár az angol, akár a francia felvilágosodás. Angliában, de főleg Franciaországban természettudósok és matematikusok voltak a felvilágosodás zászlóvivői, mig Németországban theológusok és történetfilozófusok hirdettek új világnézetet. A felvilágosodás mindenütt forradalmi színezetű volt, már kiinduló pontja is az abszolutizmussal való szembenállás, — a német Aufkl√ärung távol az élet realitásától, magas régiókban mozog s történetfilozófiai problémákkal foglalkozik. A francia forradalom utáni reakció nivellálta ezt a különbséget, a német Schlegel, Stahl, Novalis ugyanazokat az eszméket hirdetik, mint az angol Burcke s a francia Bonald és de Maistre. A felvilágosodás individualista és racionalista ideológiáját az ellenforradalmi szellem univerzális és irracionális szelleme váltja fel. A felvilágosodás alapelve a Haladás, az ellenforradalom devizája: a Rend. Auguste Comte e két alapelv összeegyeztetését tekintette a szociológia legfőbb feladatának.


Németországban Hegel két nagy tanítványa, Lorenz Stein és Marx képviseli ezt a szintetikus irányzatot. Marx a felvilágosodás racionalizmusából indul ki, de teljesen szakit az Aufkl√ärung individualizmusával. Forradalmi lendülettel ledönti az egyén bálványát s a társadalmat nem az egyénen keresztül, hanem ép fordítva, az egyént igyekszik a társadalom tanulmányozása által megismerni. „Nem öntudatunk az, mi társadalmi létünket, hanem társadalmi létünk az, mi öntudatunkat meghatározza”, — mondja Marx s ezzel a klasszikus megállapítással megveti az falapját a későbbi szociálpsychológiai kutatásoknak.


Oppenheimer szerint a marxismus szociológiai jelentősége és politikai hatása fordított arányban állanak egy máshoz. A történelmi materializmus marxi fogalmazása, mely Szovjetoroszországban majdnem hivatalos államvallás jellegével bir, a német szociológiában már túlhaladott álláspont. Az orthodox marxi teoriát már csak Max Adler és Kautsky — (ki nemrégiben két testes kötetet írt a történelmi materializmus védelmére) — képviselik.


A német szociológiában jelenleg két irányzat áll szemben egymással. Az egyik a frankfurti iskola, melynek élén Oppenheimer áll, a másik a kölni irányzat, melynek reprezentativ man-je Leopold von Wiese. A frankfurti szociológusok a társadalmi tüneményeket objektiv tényeknek tekintik, akárcsak Durkheim („faits sociaux”). A szociológia szerintük a társadalomra vonatkozó öszszes tudományok szintézise s célja, a társadalmi történések törvényszerűségének megállapítása. A szociológia feladata nem a leírás, hanem az elmélet.


A kölni iskola társadalomlélektani szempontból vizsgálja a szociális jelenségeket. Belülről szemléli a társadalmat s azt kutatja, hogyan introjiciálja magában a miliőt a gondolkodó, érző és cselekvő egyén. Oppenheimerék ezzel ellenkezőleg éppen annak megállapítására fektetik a fősúlyt, hogy miként áll elő a társadalom az egyének projekciójából.


Mindkét irányzat mögött a német szociológusok tekintélyes tábora áll. A kölni iskolához tartozott a nemrég elhunyt Max Scheler, — továbbá Christian Eckert és Hugo Lindemann, mig Oppenheimer hívei Vierkandt, Heinz Ziegler s a inémet szociológusok doyenje: Ferdinand Tönnies.


Évek óta áll a harc a két irányzat között, melynek színtere két egyaránt magas színvonalon tartott folyóirat s a német szociológusok évenkénti kongresszusa, a Deutsche Soziologentag. A kölniek szócsöve: a Köllner Vierteljahrshefte für Soziologie, mig a frankfurti iskola elveit a Zeitschrift für Völkerpsychologie und Sociologie című revü képviseli.


E két irányzatról mult évben három előadást tartott Oppenheimer a londoni egyetemen s új könyve (ezeknek az előadásoknak a foglalata. (Marosvásárhely)


 


Vissza az oldal tetejére | |