Korunk 1929 Június

Szlovenszkói magyar kulturkrónika


Szalatnai Rezs√Ķ

 


A szlovenszkói magyar irodalom kultúrpolitikai tekintetben ma sokkalta nagyobb veszélyben van, mint valaha is volt. A dilettántizmus, az álirodalom, a kultúrcsalás és szemfény vesztés akkora mértékben sehol nem jelentkezik, mint itt. Még a sokat hangoztatott kisebbségi sűrítés sem akar művészetről tudni. Nem kell senkinek sem a dicső couleur local, az újarcú magyarság és a másult színű csillagok sem. Teljes a pangás tehát, csupán az ártatlan, de annyira jellegzetes politikai miszticizmus arat irodalmi sikereket és ijesztgeti a fáradt embereket. 1927 nyarán az egyik pozsonyi nyomdában már kiszedve és betördelve állott a nagyszerűen beharangozott, beszervezett irodalmi lap: az Uj Munka első száma. A megjelenés előtt jött a politikai fővezér távirata a politikai napilapnál alkalmazott szerkesztő számára. Az Új Munkát nem engedték megjelentetni. Mindennek vége volt. Ebben az időben elérkezettnek látták az alkalmat a mindig éber dilettánsok, hogy kirukkoljanak és az Új Munka megszünésének konjunktúra-hullámaiban megindult Pozsonyban a Hajnal című “irodalmi, társadalmi, színházi és művészeti képes revü”. Jöttek a nagy beharangozók: az Igazi Irodalom megérkezett! A veszély nagyobb volt, mint amilyet látszólag ilyen lapocska kelthet, mert a spiritizmus, pozsonyi szépségverseny és “izgalmas szerelmi regények” mellett néhány írót is beugrattak az első számba. Ezt a színháziélet-kultúrát Fábry Zoltán egy cikkében a pozsonyi A Reggel hasábjain leleplezte. A cikk inkább az íróknak szólott, mint a közönségnek. A Hajnal reménybeli közönsége különben sem olvasta a Reggelt és így semmiképen sem árthatott neki Fábry Zoltán írása. De a cikk mégis kapóra jött az új lap tulajdonosainak, mert a Hajnal első száma után többet nem jelent meg, meghalt dísztelenül. Csak kevéske ügyvédi rabulisztika kell ilyenkor s kész a sajtópör: a kritika hatása alatt kellett a lapot beszüntetni. Fábry Zoltánt becsületsértés miatt bepörölte a Hajnal szerkesztője és kiadója, egyúttal pedig kártérítésképpen: tízezer csehszlovák koronában állapította meg a Hajnal irodalmi értékét. Ez volt a vád, a követelés és a dilettántizmus taxamétere. A pör huzódott, s végre is ez év januárjában és áprilisában megtartották a pozsonyi törvényszéken, majd az ítélőtáblán a tárgyalást. A tárgyalás nem volt kómikus jelenetek híjján. Igy például a magánvádló ügyvédje inkriminálta Fábry cikkében azt a szót, hogy: intimpista, mint igen nagy rágalmat.


Fábry Zoltán hiába hangsúlyozta, hogy cikkét a szlovenszkói magyar irodalom érdekében írta hiába kérte író-szakértők kihallgatását, a bíróság Fábry Zoltánt bűnösnek mondotta ki becsületsértés vétségében s ezért 800 korona pénzbüntetésre ítélte, de a dilettáns taxaméterére vonatkozó kérelmet elutasította, Igy történt. Logikusan, következetesen, mert a polgár, a „kultura” ugy védekezik, ahogy tud. Perrel, autódaféval, kiközösitéssel, bojkottal. Mindig lesből, mindig védett fedezékből, mindig szervezetten. Földes Sándort és Fábry Zoltánt, akik itt tíz év alatt egyedüli értelemkeresői és megindoklói voltak a mának és jövőnek, teljes némaságra kárhoztatták. Nem elég. Az a mentalitás. mely a “szlovenszkói magyar kulturközössépből” egyértelmüleg kizárta Fábry Zoltánt, megtehette bátran a következő lépést is, amikor ügyvédi rabulisztika segítségével, a falusi nélkülözésben élő író egszisztenciája ellen tört a legbrutálisabb módon, hogy így végleg letörje, elhallgattassa „Szlovenszkó Rémé”-t. És mit szólt ehhez a szlovenszkói irodalom, mit szóltak a céhbeliek, az írók? Hol volt a felháborodás, a segítség a kartársi védelem szolidaritása? Sehol. Mindenki hallgatott. A sajtó mely a gálszécsinőegyleti bálról, a somorjai tűzoltó mulatságról hasábos tudósításokat közöl, teljesen elhallgatta az ügyet. Mintha itt sokak elégtétele lett volna ez a per, mindenki elfogadta és jogosnak találta. A dilettáns taxaméterét ezzel hivatalosan és hallgatólagosan is a magukévá tették. Védekeztek az álarctépő ellen, bélyegezni akarták és nem látják, hogy a bélyeg már ott tüzel a saját homlokukon. A bélyeg, az öngyártotta mérték: „szlovenszkói magyar irodalom”. A dilettáns taxamétere. (Pozsony)


 


Vissza az oldal tetejére | |