Főoldal

Korunk 1929 Január

Schumacher és az oratórium

 


Ez a két szó két novella cime s azért írtam ki őket, mert a sokszor kény- és szakmányszerű erdélyi irodalmi termésből ki akarom emelni ezt a két spontán sikerült és felettébb művészi qualitású novellát.


Ez a két novella Ligeti Ernő itt Kolozsvárt megjelent „Vonósnégyes” cimű kötetéből való s még azért is ezeket emelem ki, mert a kötettel szemben e kettő kiemelésével találom el leginkább a jogosult kritikai hangot, s mert ezáltal exponálhatom a leghívebben az írót, akiről a fegyvertársi túlzás s a provinciálizmus mérgezései közt ismét csak a hív kritikai hang lehet a mérvadó.


A két novella két végleges sikerülés Ligeti Ernő sokféle útjain s valamiképp a novellákban is szegény Erdélyben két jel. Magvuk, világuk közös. Polgári drámák a polgári intellektualizmus momentán hangulataiból kiformálva, némileg a pátosz és némileg az irónia felé, az ábrázolásnak ama finomabb eszközeivel kidolgozva, melyeket a revű-literatura tett s tesz még ma is – bár összetettebb lélektani látással – aktuálissá. A kötetet ez a két novella vezérli s a kötet több darabját ez a kettő állítja előnytelenebb világításba. A többinek u. i. nem ily határozott a rajza s problematikáikkal szemben nem ily lemért és letisztázott az író állásfoglalása. Pedig ezek közt is van jó-nivót kiadó sikerülés. Viszont valamiben elszálasodik szövésük s nem érik be azt a simaságot, melyet amazokban könnyedén elér. Kiugrik az ötlet, megmeztelenül a szándék, téves szólamba fordul a hang, vagy többet árul el az író relációjából a témájához, mint amennyit még, lehet. A novella túlérzékeny műfaj. Érzékenyebb a drámánál is. Minden imponderábilis benne. Ezért Ligeti nivómozgása is kötetében a háttérbe kerültek s az élen levők közt. S még egy: az ujság-novella és a literär-novella között tényleg nincs és nem is lehet hid. A Borsos és Straponya című pl. ezért lehet nagyon sikerült, amazokkal szemben azonban mégis más nívó. Nívó keveredések szövevénye tehát erősen Ligeti ebben a kötetében is. Az „igény” és a „können” nem fonódnak össze minden esetben. Az ösztönös jó célkitüzés mellett zilál valami türelmetlenség, mely iramában nem fog elég erősen vagy pedig megoszlik a koncentráció ereje. A Schumacher és az Oratórium cimüek ezért járnak az élen. Bennük áll és feszül a talentum tempója s minden izében magára lel.     (G.G.)


 


Vissza az oldal tetejére